Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-22

S 1523 Az Országgyűlés 22. ülése 1978. március 24-én, pénteken 1524 nak nemzetközi és belső helyzetükön. Ez azonban téves számítás. Ilyen körülmények között a szocialista közösség országainak, köztük hazánknak még szívósabb, még kitartóbb küzdelmet kell folytatniuk az enyhülés irányzatának térnyeréséért. A jelenlegi szakaszban előtérbe került az elért eredmények megszilárdítása, az eddigi megállapodások és egyezmények valóra váltása. Az enyhülés kiterjesztése a mai körülmények között kemény munka, szívós harc eredményeként lépésről lépésre válhat valóra. Tisztelt képviselőtársaim! Kormányunk az elmúlt időszakban is a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának útmutatásai alapján tevékenykedett a nemzetközi színtéren. Munkánkban a kongresszus határozataiból indultunk ki, miszerint: „a magyar külpolitika a nemzeti és az internacionalista érdekeket egyaránt szolgálva, minden lehetséges módon és eszközzel segítse elő a szocialista országok békepolitikájának sikereit, a válsággócok felszámolását, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján történő megoldását." Külpolitikai tevékenységünkben nagy figyelmet szenteltünk néhány, az enyhülés szempontjából kiemelkedően fontos nemzetközi kérdésnek, a leszerelés problémakörének, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya végrehajtásának, és ennek kapcsán a külügyminiszterek megbízottai belgrádi találkozójának, valamint a különböző válsággócoknak. A nemzetközi enyhülés továbbfejlesztésének és megszilárdításának kulcskérdése a politikai enyhülés kiterjesztése katonai térre. Az elmúlt években a leszerelés egyes részterületein már fontos megállapodások is születtek. Ide sorolhatók az ismert szovjet—amerikai megállapodások, egyes nemzetközi egyezmények, mint például a környezeti hadviselés tilalmára vonatkozó szerződés. Tagadhatatlan azonban, hogy a leszereléssel kapcsolatos tárgyalások lelassultak. Nyilvánvaló, hogy e tárgyalások stagnálása, a fegyverkezési verseny fokozódása kérdésessé teheti, és végső soron veszélybe sodorhatja az enyhülés eddigi eredményeit is. A leszerelési tárgyalások lendületének a csökkenése nem véletlen. Az utóbbi időben a hadiipari monopóliumok képviselői fokozzák erőfeszítéseiket, hogy új, minden eddiginél költebb fegyverkezést kényszerítsenek az emberiségre. Az állítólagos szovjet veszélyre hivatkozva követelik a katonai kiadások szüntelen és radikális emelését, új fegyverek és fegyverrendszerek kifejlesztését és gyártását készítik elő. Növelik a csapatok létszámát és ütőerejét Nyugat-Európában. A NATO-államok szavakban ugyan elismerik az egyenlő biztonság elvét, a valóságban azonban egyoldalú előnyökre szeretnének szert tenni. Ez a fő oka a stratégiai fegyverzet korlátozására vonatkozó szovjet—amerikai tárgyalások időnkénti megtorpanásának, ez húzódik meg a közép-európai haderőcsökkentésre vonatkozó bécsi tárgyalások egy helyben topogása mögött is. Fel kell emelnünk szavunkat a neutronfegyver gyártására és rendszerbe állítására irányuló tervek ellen is. A neutronbombával való fenyegetőzés nemcsak a feszültség világméretű növekedését és a fegyverkezés új hullámát eredményezheti, de kockára teheti az eddig elért pozitív eredményeket is. Súlyos felelősséget vállalnak magukra az európai NATO-országok, ha — saját népeik és a világbéke érdekével ellentétben •— beleegyezésüket adják ahhoz, hogy területükön neutronfegyvert tároljanak. Ügy véljük: hogy a szocialista országok kormányai által kidolgozott és a genfi leszerelési bizottságban beterjesztett szerződéstervezet nyugati részről történő elfogadása megfelelően rendezné ezt a problémát. Közös erőfeszítéssel el kell érni, hogy az államok kölcsönösen mondjanak le a neutronbombának, ennek a szörnyű tömegpusztító fegyvernek a gyártásáról és alkalmazásáról. Ez minden nép életbevágó érdeke, népünké is. ' A Magyar Népköztársaság — a Szovjetunióval, a szocialista közösség többi országával együtt — kitartóan küzd a leszerelés napirenden levő égető problémáinak megoldásáért. A Szovjetunió kormányának konstruktív erőfeszítései arra irányulnak, hogy eredményesen fejeződjenek be a tárgyalások a SALT II. egyezményről, és ennek nyomán rendezni lehessen a leszerelés néhány más fontos kérdését is. A közép-európai haderőcsökkentésre vonatkozó bécsi tárgyalásokon az érdekelt szocialista országok számos javaslatot* tettek, s ezek alapján gyorsan el lehetne jutni a megegyezéshez, ha ehhez a másik oldalon is meglenne az akarat. A szocialista országoknak az ENSZ-ben és más nemzetközi fórumokon előterjesztett javaslatai a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására, gyártásuk leállítására, a nukleáris kísérletek teljes megszüntetésére, a békés célú nukleáris robbantások moratóriumára, az új típusú tömegpusztító fegyverek és fegyverrendszerek előállítására és használatának megtiltására széles körű és kedvező nemzetközi visszhangot váltottak ki. Készülünk és várakozással tekintünk az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének ez év májusában—júniusában a leszerelés ügyében összeülő rendkívüli ülésszaka elé, amely jó előfeltételeket teremthet a leszerelési tárgyalások gyorsításához és előmozdíthatja a leszerelési világértekezlet előkészítését. A leszerelésért folytatott küzdelemben jelentős szerepet játszanak a társadalmi erők. A Budapesten megtartott Európai Ifjúsági Leszerelési Konferencia, a nem kormányközi szervezetek és intézmények képviselőinek a közelmúltban Genfben lezajlott értekezlete, a neutronbomba-ellenes holland mozgalom kezdeményezésére összehívott nemzetközi tanácsko hasznosan járult hozzá a fegyverkezési a neutronfegyver gyártása és rendszerbe állítása elleni világméretű harchoz. A katonai szembenállás csökkentésében nagy felelősség hárul a két katonai-politikai szövetség, a Varsói Szerződés és az Északatlanti Szövetség tagállamaira. Ez utóbbiak az