Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-22

1525 Az Országgyűlés 22. ülése 1978. március 24-én, pénteken 1526 elmúlt évek folyamán a Varsói Szerződés számos olyan javaslatát utasították vissza, amelyek a katonai szembenállás gyengítésére voltak hivatottak. Mint ismeretes, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1976. évi bukaresti ülése javasolta a helsinki záróokmányt aláírt összes államoknak, hogy kölcsönösen mondjanak le a nukleáris f egy veielsőként való alkalmazásáról, a NATO-tagállamoknak pedig külön azt, hogy a két katonaipolitikai szövetség vállaljon kötelezettséget: nem növeli tagjainak számát. Ezek a javaslatok ma is időszerűek. A NATO azzal, hogy elutasítják e javaslatokat, bizonyítja, hogy lényegében nem ért egyet a katonai szembenállás csökkentésével. Tisztelt Országgyűlés! Több mint fél évig tanácskoztak Belgrádban az európai és északamerikai külügyminiszterek megbízottai azzal a céllal, hogy összegezzék a Helsinki óta megtett út pozitív tapasztalatait, s meghatározzák a továbbhaladás irányait, a záróokmány rendelkezéseinek végrehajtásában. Nyugati partnereink egy része azonban a belgrádi találkozót a záróokmány mintegy átírására, kereteinek szétfeszítésére igyekezett felhasználni. Egyesek a találkozó egyetlen célját a szocialista országok „elszámoltatásában" látták. Hangos propagandakísérettel azit akarták bizonyítani, hogy a szocialista országokban — állítólag — nem érvényesülnek az emberi jogok. Fellépésükkel nyilvánvalóan a találkozó munkáját akarták zavarni, s ezzel rontani a nemzetközi légkört. A szocialista országok a belgrádi találkozót kezdettől fogva az enyhülési folyamat fontos állomásának tekintették, s ennek megfelelően készültek rá. A visszahúzó erők próbálkozásaival szemben igyekeztek megvédelmezni a záróokmány konstruktív szellemét és tartalmát. Ebben a felfogásban tevékenykedett hazánk küldöttsége is. Számos javaslattal járult hozzá a találkozó munkájához, a záróokmány szellemével ellentétes kísérletek visszaszorításához. Mint várható volt, végül is teret nyert Belgrádban a józan megfontolás és a találkozó kielégítő eredménnyel zárult. Megállapodás született arról, hogy a záróokmány részes államai különböző kérdésekben szakértői értekezleteket hívnak össze és 1980-ban Madridban a belgrádinak megfelelő találkozót tartanak, lényegében hasonló feladattal. A Magyar Népköztársaság kormányának továbbra is az a véleménye, hogy a helsinki záróokmány ajánlásait maradéktalanul valóra kell váltani. Ezt a dokumentumot továbbra is hosszú távú programnak tekintjük, egységes egésznek, amelynek egyes ajánlásait nem lehetett kiragadni és előtérbe állítani, másokról pedig „elfeledkezni". Végrehajtásában érvényesülnie kell a kölcsönösségnek és a belügyekbe való be nem avatkozásnak. A magunk részéről a belgrádi tapasztalatokból levonjuk a megfelelő következtetéseket, s megtesszük a továbbhaladáshoz szükséges intézkedéseket. Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti enyhülés kiterjesztése az egész földtekére megköveteli a világ különböző térségeiben még meglevő válsággócok felszámolását. Ezeket a nemzetközi reakció igyekszik „melegen tartani", sőt az utóbbi időben elősegítette újabb tűzfészkek kialakulását. A helyi válsággócok, amint azt az elmúlt évtizedek tapasztalatai bizonyították, ugyancsak veszélyesek az enyhülésre, s negatívan hatnak a globális problémák rendezését célzó erőfeszítésekre. Különösen nyugtalanító körülmény, hogy továbbra sincs érdemi előrehaladás a közelkeleti konfliktus rendezésében. Álláspontunkat e kérdésben már több ízben és e helyen is kifejtettük: a közel-keleti térség problémáinak igazságos, átfogó és tartós rendezése csak úgy lehetséges, ha Izrael kivonja csapatait az 1967ben megszállt összes arab területekről, ha biztosítják a palesztinai arab nép jogainak érvényesülését, beleértve a saját állam alapítására vonatkozó jogát is, s garantálják a térség összes államának biztonságát, beleértve Izrael államét is. Támogatjuk a genfi konferencia munkájának felújítására irányuló törekvéseket, az öszszes érdekelt fél — beleértve a Palesztin Felszabadítani Szervezetet is — részvételével. Ismeretes, hogy az utóbbi hónapokban számos látványos akciót bontakoztattak ki Egyiptom és Izrael képviselőinek kétoldalú tárgyalásai révén. Ezek azonban semmit sem oldottak meg, ellenkezőleg, összezavarták a frontokat, csapást mértek az arab egységre és sokkal nehezebbé tették a kibontakozást. Bebizonyosodott, hogy a külön megállapodások, a Szovjetunió, és a többi szocialista ország mellőzésének poltikája ellentétes az arab népek érdekeivel, s voltaképpen Izrael az arab és a nemzetközi reakció malmára hajtja a vizet. A kétoldalú tárgyalásokkal kapcsolatban Is elég sokat hallani a genfi konferencia munkájának felújításáról. Az az út azonban nem járható, hogy a genfi konferencia ne tegyen mást, mint szentesítse a kétoldalú tárgyalások során kialkudott s Izraelnek kedvező megállapodásokat. Biztató, hogy az arab népek érdekeit mélyen sértő tervekkel szemben egyre inkább erősödik az ellenállás. Ebben nagy érdeme van a különtárgyalásokat elutasító államok, Algéria, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság, Líbia, Szíria és a Palesztin Felszabadítási Szervezet, valamint Irak határozott álláspontjának. A mai helyzet azt követeli, hogy erősödjön az imperialistaellenes arab erők egysége, a szocialista és a haladó arab államok együttműködése, mert a közel-keleti válság igazságos rendezésének ez a leghatékonyabb eszköze. Izrael kormánya az elmúlt napokban újabb tanúbizonyságát adta, hogy semmibe veszi a közel-keleti béke érdekeit. Az izraeli hadsereg betört a független és a szuverén Libanonba azzal a céllal, hogy megsemmisítse hazájukból a különböző izraeli kormányok által elüldözött palesztinok fegyveres erőit. A nemzetközi jog, egy szuverén ország határainak ilyen flagráns megsértése semmivel sem igazolható, s tovább mélyíti a közel-keleti válságot. A világ közvéleményével együtt elítéljük Izrael újabb agresszióját, és követeljük a Biztonsági Tanács