Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-34

3385 Az Országgyűlés 34. ülése, 1979. december 21-én, pénteken 3386 (Elnök: PÉTER JÁNOS — 10.03) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Napirendünknek megfelelően folytatjuk a Magyar Népköztársaság 1980. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Veress Péter külkereskedelmi miniszter elvtárs kíván szólni. VERESS PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnők, Elvtársak! Mint ahogy az Lázár és Faluvégi elvtársak felszólalásából is kitűnik, az 1979. évi gazdasági folyamatok egyik legjelentősebb eredménye, hogy a dollár elszámolású behozatali többletet sikerült jelentősen mérsékelnünk. Jogos az a reményünk, hogy a tőkés külkereskedelmi mérleg hiánya 1979-ben a tervezett körül alakul. A dollár elszámolású exportunk értéke dinamikusan nőtt, behozatalunk az előző évi szintet közelíti meg. Ez az eredmény a párt és a kormány takarékosságra vonatkozó határozatai érvényesülésének, számos, exportra termelő vállalatunk erőfeszítéseinek és a külkereskedelem javuló munkájának köszönhető. A számok mögé tekintve azonban már nem lehetünk egyértelműen elégedettek az összességében kedvező folyamattal. Ugyanis az export legnagyobb hányadát, mintegy 44 százalékát kitevő anyag- és félkész jellegű termékek kivitele növekedett a leggyorsabb ütemben, 36 százalékkal emellett — bár több mint 24 százalékkal — emelkedett a gépipari termékek exportja is, de ez továbbra is szerény hányadot, csupán mintegy 10 százalékot képvisel az összes dollár elszámolású kivitelünkben. A kivitt anyagféleségek árát jelentősen tudtuk emelni, a gépekét nem számottevően. A külkereskedelem jövő évi feladatait bonyolult, ellentmondásos nemzetközi, politikai és gazdasági körülmények közepette kell végrehajtanunk. A fejlett tőkés és a fejlődő országok többségét lassú termelésnövekedés jellemzi. Az Egyesült Államokban új gazdasági visszaesés bontakozott ki 1979 folyamán. Hatása 1980-ban más országok gazdaságában is érződni fog. A lassú fejlődés ellenére az infláció állandósult, s jelentős zavarok forrásává vált a világgazdasági, különösen a nemzetközi pénzügyi kapcsolatokban és az egyes államok belső gazdasági életében. Ebben vitathatatlanul szerepet játszott az energiaellátás feltételeinek rosszabbodása, az energiahordozók, mindenekelőtt az olaj árának az előrejelzéseket is meghaladó és tovább folytatódó emelkedése. 1979-ben, nem végleges adatok szerint, a pénz elértéktelenedése a fejlett tőkés országokban átlagban elérte a 10 százalékot. Stagnáló vagy csökkenő reáljövedelmek, igen lassan bővülő beruházások jellemzik a fejlődést. Ugyanakkor ezzel egyidejűleg a világkereskedelem korábbinál lassúbb növekedése, bővülése nyomán is éleződik a verseny. A gyártmányszerkezet modernizálásával, új gyártmányok és eljárások gyorsabb bevezetésével igyekeznek az egyes fejlett tőkés országok helyzetüket erősíteni, ugyanakkor a világexport növekvő hányada ütközik az újprotekcionizmus néven emlegetett korlátokba. Igen nehéz helyzetbe került a fejlődő országok többsége is. A világgazdaság kedvezőtlen változásai a mieinkhez hasonló gondokat okoznak más szocialista országokban is, s ez érezteti hatását az egymás közti kapcsolatainkban. Mérséklődik a fejlett ipari országok gazdasági növekedésének üteme, importjuk csökkentésére, kivitelük fokozására törekszenek. Ennélfogva éleződik a verseny a piacon, szigorúbbá válnak a minőségi, műszaki és szállítási követelmények. Erősödnek a szocialista partnerek minőségi igényei is. Egyre jobban előtérbe kerül mindenütt a magas színvonalú, korszerű termékek iránti igény. Ezek ára könnyebben tud lépést tartani e nyersanyagokéval. A protekcionizmus néven emlegetett erőltetett piacvédelem rendszerint egyes cikkek, vagy cikkcsoportok bevitelét nehezíti vagy egyenesen gátolja. Ezért nem tudunk minden árut azon a tőkés piacon olyan mennyiségben és áron értékesíteni, amely számunkra egyébként lehetséges volna. A protekcionizmus ellen leghatásosabb védekezés a pontos szállítás, megfelelő minőség és versenyképes árak. A védekezés másik módja a jól összehangolt hivatalos és vállalati fellépés, a partnerország illetékes szerveinél. Ezen a téren jó néhány eredményes lépésünkről tudnék számot adni. Tisztelt Országgyűlés! Hazánk nemzetközi megítélése, problémáink ellenére, továbbra is kedvező, gazdaságunkat megbízhatónak ítélik külföldi partnereink. Ehhez az is hozzátartozik, hogy jó néhány hazai vállalatunk már tud korszerűen dolgozni. A jó termelékenységű, rugalmas politikát folytató vállalataink közül kerülnek ki azok, amelyek tartós kooperációs kapcsolatokat építettek ki tőkés cégekkel. A magyar vállalatok évente mintegy 50-70 kooperációs szerződést kötnek a fejlett tőkés országok cégeivel, elsősorban a gépipar területén, de jelentősek a konfekcióipar és az utóbbi időben a gyógyszer- és műanyagipar szerződései is. Lényeges, hogy a megkötött szerződések több mint egyharmada tartalmazza a közös fejlesztést, szellemi termékek átvételét vagy átadását, ezáltal biztosítva a piaci versenyképességhez szükséges műszaki és minőségi elemeket. Ezek a szerződések, különösen a gépiparban, jelentősen hozzájárulnak a magyar exportstruktúra javításához. így például az NSZK-ba irányuló gépforgalmunk növekményét jelentős mértékben az ezen szerződésekből eredő szállítások eredményezik. Biztató eredményeket értünk el kooperációs szerződések révén osztrák és svájci viszonylatban is. Legszilárdabb kereskedelmi partnereink továbbra is a szocialista országok, első helyen a Szovjetunió. Legjelentősebb energia-, nyersanyag-, gép- és berendezés-, nem utolsósorban fogyasztásicikk-szállítóink és egyben legnagyobb vevőink is. A forgalom emelkedő hányada bonyolódik le tartós együttműködési formákban. Gondolok itt a több évre szóló áru- és szakosítási egyezményekre, első helyen. Ezek