Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-22

1511 Az Országgyűlés 22. ülése 1978. március 24-én, pénteken 1512 A korábban elutasított, illetve elévült igények kérdésével pedig az illetékes szervek most foglalkoznak, s úgy tudjuk, megfelelő megoldás várható. Gazdasági Kollégiumról. A Legfelsőbb Bíróság a beszámolási időszakban is számos határozatot hozott a gazdálkodó szervezetek között keletkezett, gyakran népgazdasági s^mpontból is fontos perekben. A Legfelsőbb Bíróság az ítélkező és elvi irányító tevékenysége során — a már vázolt elveken túlmenően — arra is törekedett, hogy a gazdasági perekben folytatott bírósági gyakorlat elősegítse a népgazdaság ötödik ötéves tervéről szóló törvényben megfogalmazott gazdaságpolitikai célok megvalósítását, a népgazdasági érdek érvényrejuttatását, valamint a szerződési fegyelem megszilárdítását. A határozatok rámutattak a gazdálkodó szervezetek tevékenységében tapasztalt hiányosságokra, helytelen magatartásokra is. Ha pedig a bíróság a felek kapcsolatában a szükségletek kielégítését zavaró jelenséget vagy ismétlődő hibát észlelt, erre a felügyeleti szerv figyelmét felhívta. A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásai és fontosabb határozatai közzétételük révén nemcsak a perekben szereplőknek, de az alsóbb bíróságoknak és a gazdálkodó szervezeteknek is kellő iránymutatást adtak. A Legfelsőbb Bíróság a gazdasági perek tapasztalatait az ítélkezési tevékenységen túlmenően is hasznosítani törekedett. Részletes elemzést adott többek között arról is, hogy a gazdasági perek miként tükrözik a népgazdasági érdek érvényesülését. Több jelentést tájékoztatásul megküldött a Minisztertanácsnak, az illetékes minisztereknek, az érintett más főhatóságoknak. E perek tükrözik a gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyában még jelentkező hiányosságokat, együttműködési zavarokat, és indokolatlan érdekellentéteket is. Jelzik azokat a fogyatékosságokat, amelyeket fokozottan figyelemmel kell kísérni, s amelyeken a jogalkotás, a jogalkalmazás, a gazdaságirányítás eszközeivel változtatni, javítani kell. A gazdasági perekben az elmúlt években is számos esetben volt tapasztalható, hogy az előnyösebb helyzetben, gazdasági erőfölényben levő vállalatok, rendszerint a kivitelezők és szállítók csak a saját érdekeik, feltételeik szerint voltak hajlandó szerződést kötni. Még a nagy beruházások, vagy más fontos népgazdasági célok megvalósítását szolgáló szerződéskötési kötelezettség esetén is előfordult, hogy a kijelölt kivitelező vállalatok vagy szállítók különféle kifogással igyekeztek kötelezettségüket elhárítani, vagy például indokolatlan hosszú teljesítési határidő vállalásával lazítani. Gyakoriak voltak a szerződések megkötésével kapcsolatos árős díjviták, amelyekben egyes gazdálkodó szervezetek árfelhajtó, indokolatlan árbevételre iránvuló törekvései mutatkoztak meg. A Legfelsőbb Bíróság a szerződéskötési viták eldöntésénél azt tartotta szem előtt, hogy a vitás feltételeket — így a teljesítési határidőt is — a jóváhagyott népgazdasági feladatoknak megfelelően kell a szerződésben is meghatározni. A szerződések megszegése, késedelmes, illetve hibás teljesítése miatt indított perek különösen sok kooperációs hiányosságot mutattak. A hibás teljesítések nagy része is a munka szervezetlenségéből eredt, amihez esetenként a belső ellenőrzés lazasága is hozzájárult. A gazdálkodó szervezetek a szerződésszegés miatt keletkezett felelősséget gyakran igyekeztek másra, kooperációs partnereikre hárítani. A Legfelsőbb Bíróság a szerződéses láncolatban a kötelezettségek teljesítésének megsértését következetesen, szigorúan ítélte meg, maguk a megrendelők azonban nem minden esetben segítették elő a szerződési fegyelem megszilárdítását. Gyakran olyan esetekben sem érvényesítették a törvényes kötbért vagy a kártérítési követelést, amikor a szerződésszegés folytán jelentősebb kárt szenvedtek. Emiatt a szerződésszegésből származó vagyoni hátrányok számos esetben nem ott mutatkoztak, ahol azokat előidézték, hanem — közvetlenül vagy közvetve — kihatottak a beruházás megvalósításának vagy a termékek előállításának költségeire. A termékek árában jelentkeztek, így végeredményben árfelhajtó következményük volt. A tapasztalatok szerint a beruházó vállalatok kellő ösztönzők hiányában nem kellően érdekeltek sem a beruházási költségek csökkentésében, sem a határidők vagy a minőségi követelmények megtartásában, ezért az elmúlt években sem léptek fel következetesen a kivitelezőkkel szemben. A lakóházak nagyszámú átadáskori hiányainak és hibáinak pótlása sok esetben csak több hónap eltelte után történt meg. A bírósági tapasztalatok alapján történt kezdeményezésünkre is a múlt évben sor került a kivitelezőket a pótlások és javítások gyorsabb elvégzésére ösztönző hatékonyabb mértékű kötbérszankciók bevezetésére. A vételár és vállalkozási díj megfizetésének késedelme miatt indított perek száma az utóbbi időben csökkent, mert a pénzforgalmi szabályoknak másfél évvel ezelőtt történt módosítása elősegítette a fizetési fegyelem megszilárdítását. A vételár és az építési és szerelési vállalkozói díjak felszámítása miatt keletkezett viták azonban sok esetben tükröztek jogtalan árbevételre, túlzott haszon szerzésére irányuló törekvéseket is. A gazdasági bírság kiszabására irányuló eljárások mennyisége némileg csökkent, azonban az elmúlt három évben is több mint 164 millió forint gazdasági bírság kiszabására került sor. A beszámolási időszak elején voltak olyan ügyek, amelyekben azért kellett gazdasági bírságot kiszabni, mert egyes szövetkezetek a hatósági engedélyek körét túllépve végeztek kereskedelmi, ipari és építőipari tevékenységet, illetőleg tagjaikat szabálytalanul az állami iparban foglalkoztatták, s ily módon szereztek joktalan vagyoni előnyt. Egyes gabonafelvásárló és feldolgozó vállalatok minőségrontással szereztek tisztességtelen hasznot, illetve okoztak kárt. Előfordult az ármaximáló rendelkezések megsértése, az utóbbi évben pedig főleg a szabadáras termékek árkalkulációjának szabálytalan kialakításával, vagyis árdrágítással elért