Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-22

1503 Az Országgyűlés 22. Ülése 1978. március 24-én, pénteken 1504 (ELNÖK: Apró Antal - - 10.01) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Rátérünk a következő napirendi pontunk tárgyalására. Az alkotmány 48. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke köteles működéséről az Országgyűlésnek beszámolni. E kötelezettségének tesz eleget dr. Szakács Ödön elvtárs, amikor beszámol az Országgyűlésnek a Legfelsőbb Bíróság működéséről. Dr. Szakács Ödön elvtársat, a Legfelsőbb Bíróság elnökét illeti a szó. DR. SZAKÁCS ÖDÖN: A Legfelsőbb Bíróság 1975—1977. évi munkájában a törvényesség követelményének feltétlen érvényesítését tartottuk szem előtt. Egyrészt az egész nép érdekeit kifejező törvények betartásának megkövetelését, másrészt a törvényeink szerint élő állampolgárok biztonságának védelmét. Egész társadalmunk előtt álló feladatoknak a magunk területén végzett eredményes munkával való elősegítését. Társadalmi fejlődésünk eredményeként a szocialista állam feladatai közül előtérbe kerül a gazdasági szervező és irányító, valamint a kulturális és nevelő tevékenység. Ennek megfelelően a jövőben tovább erősödik a szocialista állam szerepe a népgazdaság fejlesztésében, a társadalmi szükségletek kielégítésében, valamint egyebek mellett a szocialista tudatformálás terén. Mindez az igazságszolgáltatás számára azt is jelenti, hogy a változatlanul fontos büntető ítélkezési feladatok ellátása mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap a polgári ügyekben folytatott ítélkezés, ami iránt napjainkban szemlátomást növekszik a közvélemény érdeklődése is. Vonatkozik ez az állampolgárok családjogi, munkajogi vagy szerződéses viszonyaira éppúgy, mint a gazdálkodó szervezetek között folyó jogviták intézésére. A Legfelsőbb Bíróságnak két alapvető feladata van: egyrészt ítélkező tevékenységet folytat, másrészt elvi irányítást gyakorol az összes bíróságok bírói működése és ítélkezése felett. Ezen feladatok keretében érvényesíti azt a követelményt, hogy a bíróságok a jogszabályokat egységesen, társadalmi, politikai és gazdasági céljainknak megfelelően alkalmazzák. Hazánkban törvényes rend van. Az állampolgárok nagyon nagy többsége a törvényeket tiszteletben tartja. A Legfelsőbb Bíróság tapasztalatai is igazolják, hogy a különböző szintű bíróságok a jogszabályokat betartják, kiegyensúlyozottan, helyesen alkalmazzák. Jól élnek a törvényi felhatalmazással, az ügyek megítéléséné a differenciálás lehetőségével. Az ítélkezési gyakorlat mentes a szélsőségektől. A törvényesség és az ítélkezési gyakorlat vonatkozásában örvendetes, hogy a döntések a lakosság széles körének igazságérzetével találkoznak. Ezt mutatja az is, hogy a Legfelsőbb Bírósághoz beadott panaszok, törvényességi óvás iránti kérelmek száma csak töredékét képezi az alsóbb bíróság által meghozott jogerős határozatok számának. Hazánkban évenként a bíróságok átlagosan körülbelül 400 000 ügyben hoznak jogerős határozatot. Ezek ellen az elmúlt három évben évenként átlagosan 14 000 panasz érkezett a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez, illetve a legfőbb ügyészhez, ami az ügyek 3,5 százaléka. A kérelmeknek is csak kis százaléka alapos, az ügyeknek tehát csak töredékében, mintegy fél százalékában történik olyan törvénysértés, amely a Legfelsőbb Bíróság intézkedését kívánja. A képviselő elvtársak beszámolóm téziseiben részletes statisztikát kaptak, ezért ezúttal csak néhány számadatot ismételek meg. 1977-ben a Legfelsőbb Bíróság 1700 büntető, 1438 polgári, 2325 gazdasági és 432 munkaügyi pert fejezett be, összesen tehát 6095 konkrét ügyben hoztunk határozatot. Ugyanebben az évben 8717 törvényességi óvás iránti kérelmet bíráltunk el. A bíróságok számára iránymutatást adtunk egy irányelvvel két elvi döntéssel. A Bírósági Határozatok című lapunkban a három év alatt 95 kollégiumi, 28 tanácselnöki értekezleti állásfoglalást és 1582 konkrét ügyben hozott határozatot tettünk közzé, amelyekkel segítséget nyújtottunk a bíróságoknak ahhoz, hogy a törvényeket egységesen értelmezzék. Tisztelt Országgyűlés! Ezeknek az általános jellegű megállapításoknak az előrebocsátása után rátérek az egyes ügyszakokban végzett munka néhány lényeges vonásának bemutatására. A Legfelsőbb Bíróságnak a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvénynek megfelelően öt kollégiuma van. Ezek büntető, katonai, polgári, munkaügyi és gazdasági kollégium. A büntető kollégium munkájáról. A büntető bíróságok törvényes eljárásban a cselekmény súlyával, az elkövető társadalmi veszélyességével arányban álló felelősségrevonást alkalmaznak, illetve büntetést szabnak ki. Bíróságaink előtt minden tekintetben érvényesül a törvényességnek az a követelménye, hogy személyre tekintet nélkül kell a bűncselekményért a felelősségrevonást alkalmazni. Ez felel meg az állampolgári jogegyenlőség elvének is. A Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumának elvi irányító munkája és ítélkező tevékenysége is ezeket a célokat szolgálta az elmúlt időszakban. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveiről szóló határozata a büntetéskiszabás terén a további differenciálást tűzte ki célul. A jogpolitikai irányelvekkel összhangban alkotta meg a Legfelsőbb Bíróság a 12-es számú irányelvet, amely a Büntető Törvénykönyvnek a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezései egységes alkalmazására és értelmezésére, a súlyosbító és enyhítő körülményele egyöntetű értékelésére hívta fel kötelező erővel az ország bíróságainak figyelmét. A Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy az ittasság büntetőjogi értékelésében bizonytalanság volt tapasztalható. Ennek megszüntetése érdé-