Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-22

1505 Az Országgyűlés 22. ülése 1978. március 24-én, pénteken 1506 kében a 12. számú irányelv kimondja, hogy az ittas állapotban való elkövetés valamennyi bűncselekmény esetében súlyosbító körülmény. A gazdasági jellegű bűncselekményeket elkövetők egy része nem egyéni haszonszerzés végett, hanem a vállalat vagy a szövetkezet roszszul felfogott csoportérdekének vélt szolgálatában cselekszik. A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy ez a körülmeny nem értékelhető enyhítőként, mivel társadalmi és gazdasági fejlődésünk érdekeit sértik az olyan törekvések, amelyek a csoportérdekeket az ossz társadalmi érdek rovására előnyben kívánják részesíteni és evégből visszaéléseket követnek el a népgazdaság kárára. Ugyanakkor nagy nyomatékkal kell súlyosbító körülményként figyelembe venni a harácsoló vagy élősdi szemléletből fakadó bűnelkövetést. A Legfelsőbb Bíróság Teljes Ülése 1977 decemberében megállapította, hogy az elkövetkezendő időben további feladat a legsúlyosabb megítélés alá eső élet és testi épség elleni bűncselekmények helyes büntetőjogi értékelésének biztosítása. A törvény szigorának alkalmazása indokolt minden olyan esetben, amikor a szándékolt bűncselekménynek áz emberi élet esett áldozatul. A Legfelsőbb Bíróság arra hívta fel az ország bíróságainak figyelmét, hogy a megvalósított cselekmények büntetőjogi megítélése akkor helyes, ha tükrözi a társadalmi valóságot, azt, hogy hol és milyen módon szenvedett sérelmet a jogrend. Az alkalmazott büntetéseknek és intézkedéseknek pedig alkalmasaknak kell lenni arra, hogy védjék a társadalmi és a jogos egyéni érdeket, visszatartsanak a bűnelkövetéstől. A gazdasági bűncselekmények sajátos előmozdító tényezői a helytelen gazdálkodás, a belső szervezetlenség, amely többnyire az ellenőrzés hiányosságaival párosul. Nemegyszer a felügyeleti szervek elnéző magatartása is alapot nyújit arra, hogy az ilyen bűncselekmények folyamatosan, hosszabb időn keresztül több személy részvételével szerteágazóan és az okiratok sorozatos meghamisításával valósuljanak meg. Ezeknek az okoknak a kiküszöböléséhez hathatós intézkedésekre van szükség. Mindazokban az esetekben, amikor a bíróságok a társadalmi és gazdasági életben jelentkező új jelenségek kellő felismerésének hiányában hoztak olyan határozatokat, amelyek a társadalmi érdekekkel nem álltak összhangban, illetőleg a törvénnyel szemben álltak, gondoskodtunk arról, hogy a Legfelsőbb Bíróság elvi iránymutatást adjon. Ezért több ügyet a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vontam, illetőleg a törvénysértő határozat ellen törvényességi óvást emeltem. A vagyon elleni bűncselekmények tekintetében következetesen érvényesült az az alapelv, hogy a bíróságainknak a társadalmi tulajdont megfelelő büntetőjogi védelemben kell részesíteniük. A közlekedési bűncselekmények körében jelentkező közúti halálos balesetek viszonylag magas száma indokolttá tette, hogy a Legfelsőbb Bíróság elvi iránymutatást adjon a tömeges közlekedési baleset büntetőjogi értékelése kérdésében. Ennek során a Legfelsőbb Bíróság felhívta a figyelmet arra is, hogy nem kizárólagosan és elsődlegesen a bekövetkezett eredmény alapján kell megítélni az ilyen cselekményeket, hanem a szabályszegés jellegét és súlyát fokozottan vizsgálni kell. Számos iránymutató határozatot hozott a Legfelsőbb Bíróság a hivatalos személyek fokozott büntetőjogi védelme érdekében. Mindanynyiunk érdeke, hogy a társadalmunk rendjén és biztonságán őrködő személyek zavartalanul el tudják látni fontos tevékenységüket. Egész munkánk során fokozott figyelmet fordítottunk a bűnmegelőzési munka segítésére. Ennek érdekében minden esetben vizsgáltuk a bűncselekményt elősegítő okokat. A szükségeshez képest felhívtuk az illetékesek figyelmét a hiányosságok megszüntetésére. Az elmúlt időszakban a Legfelsőbb Bíróság értékes tapasztalatókat .szerzett az 1974-ben életbe lépett büntetőeljárási törvény alkalmazása során. Iránymutatásainkban súlyt helyeztünk a törvényesség biztosítását jelentő rendelkezések következetes betartására. Iránymutatást adott a Legfelsőbb Bíróság abban a kérdésben is, hogy a másodfokú bíróság milyen módon javíthatja ki az első fokú eljárásban esetleg elkövetett hibákat. A katonai kollégiumot is ugyanazok a büntetőjogi, jogpolitikai elvek és előírások kötik, mint a büntető kollégiumot, ezért szorosan együttműködik a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumával gondoskodnak arról, hogy a két kollégium területén egységes büntetőjogi szemlélet érvényesüljön. A katonai kollégium — miként eddig is — és a jövőben is a fokozott szigor alkalmazására ad iránymutatást minden olyan bűncselekmény megítélésénél, amely alkalmas az állam védelmére rendelt fegyveres erők és testületek fegyelmének, szolgálati rendjéfTek veszélyeztetésére, rombolására. Emellett a katonai kollégium többször kifejtette iránymutató határozataiban, hogy az esetileg megtévedt vagy a gondatlan bűncselekményt megvalósító elkövetőnél a katonai bíráskodás sajátos eszközeinek alkalmazásával a szabadságvesztésnek katonai fogdában vagy fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtása indokolt. A legutóbbi években a fegyveres erőknél és testületeknél a fegyelemsértések és a bűncselekmények száma csökkenő tendenciát mutat. Viszonylag alacsony a kifejezetten katonai bűncselekmények aránya is, az itt elbírált bűncselekmények 30 százalékát sem érik el. Ezek zöme is kisebb súlyú, sajnos többnyire az ittasságra visszavezethető függelemsértés, vagy a szolgálati előírások megsértése. A katonai kollégium részt vesz a bűnmegelőző munkában is, együttműködik a Honvédelmi Minisztériummal, a Belügyminisztériummal, a különböző magasabb parancsnokságokkal. A parancsnoki és igazságszolgáltatási szervek együttes megelőző és nevelő munkája biztosíthatja csak azt, hogy a fegyveres erők és testületek körében a bűnelkövetés csökkenő ten01*