Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-21

1477 Az Országgyűlés 21. ülése, 1978. március 23-án, csütörtökön 1478 évtized igazolja, hogy a falusi iparcikkellátást színvonalasan csak a kereskedelmi központokban, városokban létrehozott korszerű áruházakban lehet biztosítani. A jelenleg működő 67, nagy alapterületű és jó vásárlási körülményeket teremtő szövetkezeti általános, illetve iparcikkáruház, amelyek száma az ötéves tervidőszak végére várhatóan 84-re emelkedik, igen hasznosan kettős célt szolgál. Segíti a falusi tagság és lakosság tartós fogyasztási cikk és választékigényes iparcikkvásárlásait, és egyidejűleg hozzájárul a városi tagság és a városi lakosság jobb és kulturáltabb kereskedelmi ellátása segítéséhez is. Ezt a kettős célt szolgálják a budapesti Skála és a megyeszékhelyeken megépült és megépülő áruházak is. Kétségtelen tehát, hogy a szövetkezeti áruházak fejlesztése fontos részét képezik kereskedelempolitikánknak. Az elmondottak ellenére tudatában vagyunk a falusi kereskedelem még számos területen jelentkező problémáinak és az üzletfejlesztés jogos igényeinek, amiről felszólaló elvtársaink szóltak. E problémák oka főként az, hogy az egyes fogyasztási szövetkezetek munkájának eredményességében indokolatlan különbségek vannak. Ezek többek között a szövetkezetek különböző adottságaival, a vezetés felkészültségével és kezdeményezőkészségével, szemléleti problémákkal, néha személyes mulasztásokkal is hozhatók összefüggésbe, sokszor azonban az anyagi lehetőségek korlátokat szabnak. Ezért már az új kereskedelmi törvény szellemében meg kell tennünk mindazt, amit tehetünk, tovább keresve a rendelkezésünkre álló újabb tartalékokat is. A tartalékok mozgósításának mind több tapasztalat alapján bizonyított, eredményes módszere az, hogy az általános fogyasztási szövetkezetek önmagukban vagy még inkább egymással társulva és kiterjedtebben együttműködve a mezőgazdasági és az ipari szövetkezetekkel és állami gazdaságokkal is, közösen cselekszenek a közös célok megvalósítása érdekében. Sokat tehetnek a helyi árualapok további feltárásában, az ellátás fejlesztése érdekében, a kereskedelmi és vendéglátó hálózat, valamint az ipari és kereskedelmi szolgáltatások fejlesztésében. Követendőnek tartjuk az olyan példákat, amelyek az együttműködés erejével az új faluközpontok üzleteinek megépítését, vagy a tanyák és aprófalvak boltjainak felújítását, és az áruk kiszállításának megszervezését segítik. Tisztelt Országgyűlés! A szövetkezeti kereskedelem dolgozóinak munkája, magatartása ugyancsak alapvető abban, hogy a tagság, a vásárlók milyen eredménnyel és közérzettel távoznak az üzletből. A szakszerű, a figyelmes és udvarias, tehát a kulturált kiszolgálás a vásárlás örömét nyújtja, az ezzel ellentétes pedig csak bosszúságot. A kiszolgálásnak tehát komoly kihatása van a társadalmi közérzetre. Ezért is helyénvaló, hogy a tervezet általános vonása a vásárlók jobb szolgálata. Emberi dolog, hogy egy-egy vagy inkább több kellemetlen élmény hatására a kereskedelem megítélésével kapcsolatosan is hajlamosak vagyunk a nem teljesen pontos általánosításra. Felelősségem tudatában szeretném leszögezni, hogy a szövetkezeti dolgozók többsége is az ismert objektív okok közepette, igen nehéz körülmények között, jól végzi fáradságos és elismerésre méltó munkáját. Az is meggyőződésem, hogy e többség hivatástudattal törekszik majd megfelelni a törvény támasztotta fokozott követelményeknek, még inkább szocialista kereskedővé válik. Több képviselőtársamhoz hasonlóan magam is szükségesnek tartom szóba hozni, hogy a vásárlás kétségtelenül partneri, mégpedig látszólagos egyszerűsége ellenére is bonyolult partneri kapcsolat. A tapasztalatok tanúsítják, hogy az eladó és a vevő egymás iránti kölcsönösen megbecsülő magatartásának nagyon fontos szerepe van. örömmel tapasztaljuk, hogy gyarapszik ez a felismerés és ez az emberi magatartás. Sághy elvtárs fejtegetéséhez csatlakozva magam is hangsúlyozom, hogy a szövetkezeti kereskedelem dolgozóinak többsége ugyancsak nő. Ennek figyelembevételével szükséges foglalkozni a technikai feltételek, a munkakörülmények és munkavédelem, a szociális problémák gyorsabb ütemű javításával. Szükségesnek tartom továbbá, hogy kereskedelmi céljaink megvalósításához népgazdaságunk erőforrásaitól függően foglalkozni kell a kereskedelmi dolgozók jelenleg elmaradt bérszínvonalának további javításával. Tisztelt Képviselőtársaim! A vázolt gondolatok jegyében ismételten kifejezem egyetértésünket az előttünk levő törvénytervezettel mind a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa, mind pedig a magam nevében jó érzéssel ajánlom annak elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Kiss Imre képviselőtársunk következik felszólalásra. KISS IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Borsod megyében a lakosság pénzjövedelmének döntő hányadát, annak mintegy 75 százalékát a kiskereskedelemben eszközölt vásárlásaira költi. Ebből fakadóan természetes dolog, hogy a lakosság igen érzékenyen reagál a kereskedelem területén tapasztalható jelenségekre. Az áruellátás színvonala, a kiszolgálás kulturáltsága, a kereskedelmi dolgozók magatartása nagymértékben befolyásolja a közhangulatot. Az életszínvonal emelkedésével egyre több a vásárlásra fordított összeg és így a kereskedelemmel szemben is állandóan fokozódik az igény. Ez adódik abból egyrészt, hogy több árut vásárol a lakosság, másrészt pedig minőségileg is differenciáltabb a kereslet. Ezekből is fakad az a nagyfokú aktivitás, amit a belkereskedelemről szóló törvénytervezet társadalmi vitája során, de ezen kívül is tapasztalhattunk a közelmúltban megyénkben, és az eddig elhangzott hozzászólások szerint országosan is. Ez a körülmény önmagában is a törvény megalkotásának a szükségét bizonyítja, de ezt jól érzékelteti a törvényjavaslat indokolása is.