Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-21

1475 Az Országgyűlés 21. ülése, 1978. március 23-án, csütörtökön 1476 téri expozéval és az elhangzott bizottsági állásfoglalással, három gondolatot kívánok említeni. Feltétlenül helyes állásfoglalása a törvénytervezetnek, hogy a lakosság áruellátásának, valamint a fogyasztók érdekei védelmének felelősségét a Minisztertanácsra ruházza. Kétségtelen, hogy ezeket a feladatokat népgazdaságunk fejlettségének, erőforrásainak megfelelően és a szükségletek ismeretében csak a soron levő népgazdasági terv keretei között, a kormányzati munkával lehet jól megoldani. Ezek nem szűkíthetők le csupán az áruforgalmi folyamatokra. Csatlakozva a Sághy elvtárs által e témával kapcsolatban elmondottakhoz, magam is hangsúlyozni kívánom a kereskedelem alapvető szerepét az áruellátásban és a fogyasztói érdekek képviseletében és védelmében. Azonban nyilvánvaló, hogy amint erről már több képviselő elvtársunk is szólott, a kereskedelem, — még akkor is, ha a saját munkájában mindent a legjobban tesz —, csak azokat a fogyasztási cikkeket és olyan választékban, minőségben tudja a vásárlók rendelkezésére bocsátani, amelyeket az ipar, a mezőgazdaság, a külkereskedelem, a szolgáltatási és az érdekelt más szervek biztosítanak számára. Az áruellátás zavartalansága vagy zökkenői, a megvásárolt áru minősége vagy selejtessége, a vásárlás örömei vagy bosszúságai tehát valamennyiünk, a népgazdaság különböző területein dolgozók külön-külön és együttesen végzett munkájának eredménye lehet. Helyes tehát a törvénytervezet szelleme e vonatkozásban is, a jelzett összes érdekelt szervek, intézmények és dolgozóik, tehát mindannyiunk feladatává teszi a színvonalasabb áruellátást és a fogyasztói érdekeink jobb érvényesítését. Helyes ugyanakkor, hogy a törvény pontosan megszabja a kereskedelmi szervek és dolgozóik tennivalóit, mégpedig magasabb követelményeket állítva elibük, aktívabb tevékenységet igényelve tőlük. Kedves Képviselő Elvtársak! A törvénytervezet számos vonatkozásban új és nagyobb feladatokat állít a fogyasztási szövetkezetek és a szövetkezeti vállalatok elé is. Űgy véljük azonban, hogy ezek megvalósításához jó alapokat biztosít a végzett munka, az elért eredményeink és a nem kevés gondunk ismerete, valamint ezek tervszerű és a lehetőségeinkkel összhangban álló megoldása. Mielőtt rátérek ezek vázolására, megköszönöm képviselő elvtársaimnak a szövetkezetekről mondott elismerő szavakat, az elhangzott javaslataikat, amelyeket munkánk során törekszünk érdemben hasznosítani. A fogyasztási szövetkezetek a párt és a kormány gazdasági és életszínvonal-politikája céljainak végrehajtásában fejlesztették és fejlesztik tovább tevékenységüket. Mint ismeretes, szövetkezeteink hagyományos működési területe a falu, a községek, az apró falvak és a tanyák. A mezőgazdaság történelmi jelentőségű szocialista átszervezése, az ugyancsak rendkívüli jelentőségű vidéki iparfejlesztés, a falusi családok összetételének átalakulása, a „vegyes családok" létrejötte, a megnövekedett jövedelemviszonyok és fogyasztói igények, valamint a településfejlesztési tervek a meghatározók szövetkezeink munkájában. A községek egy lakosra jutó éves szövetkezeti áruforgalma az elmúlt 15 év során több mint háromszorosára növekedett. A korszerű fogyasztói háztartási igények kielégítésére törekedve a szövetkezetek aktívan befolyásolják a falusi fogyasztás szerkezetét* a háztartások gépesítését, a nők munkájának megkönnyítését. Hozzájárulnak az öltözködés és lakáskultúra fejlődéséhez. Elősegítik az új családi házak megépítését, a háztáji gazdaságok sokrétű igényei komplex kielégítését, a szolgáltatások fejlesztését. Szeretném megemlíteni, hogy az ÁFÉSZ-ek a helyi áruforrások feltárására irányuló kezdeményező, termelésszervező és kereskedelmi munkája eredményeként évente mintegy 10 milliárd forint árualap, sertéshús és húskészítmény, baromfi és tojás, zöldség és gyümölcs, kenyér és más élelmiszer, valamint különféle, ugyancsak helyben termelt iparcikk kerül az üzlethálózatba. Ezen felül közel 3 milliárd forint értékű exportbevétel is keletkezik. A szövetkezetek vendéglátóipari szolgáltatásai is fejlődtek. Egyetértve azokkal a gondolatokkal, amelyeket Sághy elvtárs a vendéglátás és idegenforgalom területével kapcsolatban elmondott, hangsúlyozom, hogy magunk is további előrehaladást szeretnénk elérni. Különösen az ételkínálat fejlesztését, a munkahelyi, a tsz-, valamint a gyermekétkeztetés szélesítését, s a szövetkezeti vendéglátás általános és környezeti kultúrájának magasabb szintre emelését szorgalmazzuk. Ügy vélem, hogy az elmondottak tükrözik azt is, hogy a fogyasztási szövetkezetek sikeresen működnek közre fontos társadalmi célunk, a város és a falu közötti különbségek fokozatos felszámolásának segítésében. Az általános fogyasztási szövetkezetek az ország egységes kereskedelempolitikáján alapuló hálózatfejlesztési terveket valósítják meg. Ennek keretében kiemelt programként minden település lakossága alapellátásának fejlesztése érdekében törekszenek az arra alkalmas üzleteket korszerűsíteni, továbbá az anyagi erőforrásaiknak megfelelően új ABC-üzleteket létrehozni. Példaként megemlítem, hogy ma már minden olyan településen, ahol van villany, hűtőszekrényt állítottak be. Figyelmet érdemel, hogy a régi, kis alapterületű boltok korszerűsítésével azonos alapterületen és építkezés nélkül a forgalom 30—100 százalékos növelését lehet elérni. Ez utóbbi érdekében országos program kibontakozásán munkálkodunk. Jelenleg a vegyes- és szakboltokon túl 340 szövetkezeti ABC-üzlet képviseli a mai körülményekhez képest a korszerű napicikk-ellátást. Ugyancsak minden lehetséges módon — bár területileg differenciált eredményekkel, házibolt, régi üzletek felújítása, mozgóboltok beállítása és más módon, fejlesztik a tanyai és kisközségi ellátást, valamint a bolthálózatot. Az utóbbi években szövetkezeteink tevékenysége szélesedik a városi lakosság körében is, követve a mai igényeket, és egyben felelevenítve a munkás fogyasztási szövetkezetek igen tiszteletre méltó, szép hagyományait. Immár egy