Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.
Ülésnapok - 1975-28
1985 Az Országgyűlés 28. ülése, 19 bővülnek a szarvasmarha- és sertésférőhelyek. Űj komplex telepek épülnek. Nagy gondja az új telepet építő gazdaságúiknak, hogy a beruházáshoz, ha ez több éves is» egy összegben le kell tenni a kötelező tartalékot. Mivel több éves beruházásról van szó, helyes lenne, ha csak az az évi beruházás kötelező tartalékát kellene letétbe helyezni. A megnövekedett állatállománynak több takarmányra, elsősorban kukoricára van szüksége. Az állami ösztönzések, népgazdaságunk érdeke is azt kívánja, hogy több kukoricát termeljünk. A Sárköz a jó kukoricatermő tájba tartozik. E területen, mivel az idén nem voll belvízkár, kukoricából rekordtermést takarítottak be a gazdaságok. Ha belvizes az év, a termés jelentősen csökken. Azt kérem az illetékes Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól és az Országos Vízügyi Hivataltól, hogy szíveskedjenek megvizsgáltatni a Sárköz vízrendezésének gondját, s ha az anyagi lehetőségek engedik, legalább a VI. ötéves tervben oldjuk meg e gondot. Nagy feladatunk az 1979. évben a gazdaságos export fokozása. E feladatot minden termelőegység átérzi. A nagyvállalatok, trösztök valószínűleg tisztában vannak az árak alakulásával, de jelentős számú üzem, vállalat, állami gazdaság, termelőszövetkezet nem ismeri az exportárak alakulását, vagy későn értesül arról, hogy mi a gazdaságos, s mi nem, mint ahogy ezt a tegnapi napon Kasó József képviselőtársam is mondotta. Hogy a gazdasági vezetők az időbeni termékváltással tudjanak élni, helyes lenne, ha az exportárképzésről, az exportárak alakulásáról részletesebb információ állna viszonylag időben rendelkezésre. 1968-ban elhatároztuk, hogy az értékarányos átképzéshez jobban közelítünk. Megértem, hogy a mi viszonyaink között ez sok gondot vet fel, mégis javasolnám, hogy ebben is többet lépjünk előre. Az állami visszatérítések, dotációk, termelési árkiegészítések, fogyasztói árkiegészítések, import-, exportár-támogatás — és még lehetne sorolni tovább — áttekinthetetlenné teszik az árakat. Nem ösztönöz az ár minden esetben, a gazdaságtalan termékek esetében sem arra, hogy a termelő azon változtasson. Tisztelt Országgyűlés! Parlamenti ülésünkön nem először vetődik fel a falusi pedagógusföldek kérdése. A rendelet, amely a falusi pedagógusoknak földet biztosít, minden vonatkozásban idejét múlta. Ha végre akarnánk hajtani, rosszul tennénk. Ha maga a pedagógus művelné a földet, mint a rendelet mondja, nem a szakmájában dolgozna, ez pedig nem lehet célunk, hiszen úgyis kevés a pedagógus. A rendeletben rögzítettekkel nem valósul meg a föld nemzeti kincs jellege. Ezért nyílt titok, hogy az állami gazdaságok, szövetkezetek művelik a földet, és rendezik a pedagógusokkal a jövedelmet. Helyesnek tartanám a föld helyett más úton rendezni a falusi pedagógusok ezen jövedelemjuttatását. Ugyancsak a község lakosságát érintő téma a lakásépítés támogatásának eltérő volta. A községekben lakók nem kapják meg azokat a kedvezményeket, mint a városban lakók. HelyesI. december 21-én, csütörtökön 1986 nek tartom a városok fejlesztését, mert az igényeket városban jobban ki lehet elégíteni, és lehet, hogy a közműfejlesztés is olcsóbb, de figyelembe kellene venni, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak nagy része a jövőben is falvakban fog lakni. Esetleg talán azt is, hogy 30—40 év múlva ellenkező előjelű népvándorlás zajlódik le, mint ami napjainkban tapasztalható. A falvaikban levő értékek megmentéséhez, az ott levő lehetőségek jó kihasználásához csak úgy tudunk hozzájárulni, ha erőnkhöz mérten itt is nyújtunk támogatást. Képviselőcsoportunk legutóbbi ülésén tárgyalta Tolna megye költségvetési, fejlesztési terveit. A költségvetés kiadásainak mérséklését a helyi tanácsok, intézmények megértéssel fogadták. A csökkenés miatt egy helyen sem lesz az ellátás színvonalában csökkenés. A végrehajtás során azonban további jelentős szemléletváltozásra van szükség. Olyan szemléletet kell teremteni, amely első helyre teszi a megfontolt takarékosságot, száműzi a felesleges pazarló kiadásokat, mint ezt a tegnapi napon dr. Gajdócsi István képviselőtársam mondotta. E témában meg kell említenem, hogy az államigazgatási munka korszerűsítése és racionális intézményhálózat kialakítása érdekében sokat tettünk. A Minisztertanács erre irányuló intézkedései mindannyiunk előtt ismeretesek, és a helyi szervek részéről is megvan a készség a végrehajtásra. Valahogy azonban mégis egy helyben topogunk. Dicséretes ugyan a helyi önállóság. Nem is igényelünk mi mindenben központi irányelvéket, azonban a megyék túlságosan egyéni utakat járnak vagy kényszerülnek járni. Néha az az érzésünk, hogy nem csökken a felesleges, párhuzamos szervök, feladatok köre. Egyes intézkedések az adminisztráció csökkenése helyett annak növekedését hozzák. Az egyértelmű ágazati állásfoglalások hiánya ugyanazon szervek centralizálását, majd decentralizálását, integrálását, majd szétválását idézi elő. E gondok feltárásában, megoldásban jelentős tartalékok vannak, melyeket szintén ki kell használni. Tisztelt Képviselőtársak! Érzem, sok gondot vetettem fel, talán olyanokat is, amelyek nem újak és nem ismeretlenek. Mentségemre legyen mondva, hogy utolsónalk szólok, ami a Tolna megyei képviselők gyakorlatának már megfelel. (Derültség.) E kérdések választópolgáraink mindennapi életében ugyancsak ismétlődnek. Ismerjük a lehetőségeket, tisztában vagyunk azzal, hogy az 1979-es év nehezebb esztendő lesz, mint az elmúlt évi. Hozzászólásomban nem a több anyagi támogatást kérem, mint ahogy Sándor képviselőtársam már ezt említette, hanem a meglevők kissé masabb elosztását, vagy némely intézkedés változtatását. Választópolgáraim bizakodással néznek a jövőbe. Tolna megye lakossága, benne választókörzetem állampolgárai, átérezve a felelősséget, igyekeznek maradéktalanul eleget tenni feladatainknak. Mindezek előrebocsátásával az 1979. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot elfogadom, azon munkálkodom erőmhöz mérten, hogy az teljesüljön. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
