Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-28

1977 Az Országgyűlés 28. ülése, 19\ daságpolitiikai célkitűzéseink főbb vonalaiban teljesültek. Elért eredményeinkre alapozva lehetőség nyílik arra, ha mérsékelt ütemben is, 1978-hoz viszonyítva növekvő mértékben magasabb szinten tervezhetjük jövőnket. Magasabb szinten, növekvő mértékben tervezhetjük jövőnket. Sajnálattal állapítjuk meg viszont, hogy az 1978. évre előírt minőség és hatékonysági követelmények nem érvényesültek megfelelően. Tegnap többen szóvá tették a felelősség kérdését, ezért én most csak röviden érintem. Közismert előttünk, hogy az egyensúly megteremtése nem lehetséges máról holnapra, mert számos objektív akadályba ütközik. Mégiscsak van bizonyos felelőtlenség a hatékonysági mutatók nem teljesítésében. Az illetékeseknek, de mindannyiunknak éreznünk kell a felelősséget, a többletenergia, az alkatrész felhasználásáért, a tervezett 'bérfejlesztés és vállalati beruházások túllépéséért, a tervezettet meghaladó mértékű készletek felhalmozásáért, de azért is, hogy egy sor tartalékot saját munkaterületünkön még mindig nem tártunk fel. E- felelősség kérdését, ha röviden is, azért vetem fel, hogy 1975-től a költségvetési törvények utolsó szakaszaiban mindig megfogalmaztuk a felelősséget. Az irányításban, a gyakorlati végrehajtásban egyaránt, a gazdálkodás minden szintjén, még rövidebben, lent és fent egyaránt. Szerény véleményem az, hogy ma már az új helyzet és népünk jogos igénye az, hogy ez ne csupán deklaráció legyen, hanem követeljük is meg e törvény maradéktalan végrehajtását. Borsod megyében is javult lakosságunk élet- és munkakörülménye, emelkedett életszínvonala, s a tanácsi költségvetések biztosították a tanácsi szervek, az irányításuk alatt levő intézmények zavartalan működését. Az 1978. évi célkitűzések összességében teljesülnek megyénkben is, melyhez nyújtott kormányzati támogatást a borsodiak nevében is megköszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A tanácsok gondjaira bízott állóeszköz-állomány a nemzeti vagyon egyre jelentősebb hányadát képviseli. A költségvetési szervek kezelésében levő ingatlan, gép, berendezés, gépjármű mintegy 20 százalékát alkotja a népgazdaság állóeszközállományának. Ennek megfelelően tartom szükségesnek a gazdasági szabályozók kidolgozásánál, hogy a VI. ötéves terv kezdetétől fokozottan vegyük figyelembe központi szinten is az állóeszközökkel való gazdálkodás kérdését. Mondanivalóm lényegét egy közmondással fejezem ki: „Védeni, óvni és becsülni kell azt amink ima van, hogy holnap megérdemeljük az újat". — Indokoltnak tartom — kormányszinten is — a tanácsok kezelésében, s a költségvetési szerveknél levő állóeszközök elhasználódásának, felújításának áttekintését és az 1968. évben kialakított szabályozók módosítását, új alapokra helyezését a kialakult új helyzetnek megfelelően. Fontosnak tartom a lakosság alapellátását biztosító lakás és más kommunális rendeltetésű építmények tervszerű karbantartását, azok időszakos felújítását. Sajátos feladatot jelent ezzel összefüggésben nemegyszer a mai igényeknek '8. december 21-én, csütörtökön 1978 megfelelő funkciók kialakítása; rekonstrukciók, korszerűsítések során elérhető fejlettebb, korszerűbb lakások, s más létesítmények biztosítása. A tanácsok fenntartására bízott állóeszköz-állomány többsége épület, zömében kulturális, egészségügyi, szociális feladatok szolgálatában áll, ami egyúttal jelzi fontos társadalompolitikai céljaikat, de jelzi a kezelők felelősségét is. Alapvető problémaként jelentkezik az is, hogy a leromlott állományú épületek többsége vidéki településen van. Ez is nagymértékben fokozza a városok, falvak színvonalkülönbségét. A fejlesztési pénzeszközök a borsodi ipartengelyben elhelyezkedő városokra, kiemelt feladatokra koncentrálódnak. Az alsófokú központok és a 356 egyéb település a megye összes fejlesztési célú forrásaiból csak mintegy 5 százalékban részesednek. Szerény véleményem szerint, az élet veti fel, hosszú távon helyes-e ez vagy nem. Kedves Képviselőtársak! A következőkben néhány szót azon bányászcsaládok megbízásából — szabad azt is mondanom, hogy jó néhány család személyes felkérése alapján szólok —, akik évtizedeken át egészségtelen, felújításra alkalmatlan bányászkolóniákban laknak. Kormányzatunk jelentős erőfeszítéseket tett és tesz a bányászat területén dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására. Ezek között kiemelkedő jelentőségű a bányászdolgozók lakáshelyzetének jobb életét célzó 10 ezer bányászlakás megépítése, melyből mintegy 2000 Borsod megyében realizálódik. örömmel tájékoztatom az igen tisztelt Országgyűlést, hogy e programhoz szervesen kapcsolódva megindult az elavult bányászkolóniák felszámolása, új lakásokkal történő pótlása, illetve az ilyen lakások felújítása. Köszönet a Pénzügyminisztériumnak, az Országos Tervhivatalnak azért a lehetőségért, hogy lehetővé tették: 1980-ig mintegy 400 Ilyen lakás megépítésével számolhatunk Borsod megyében. E munkákat megkezdték a tanácsi szervek és az érdekelt bányavállalat kivitelezésében hagyományos technológiával. A program végrehajtása beindult, 1978 végéig 96 család költözik új, korszerű lakásba. Mivel megyénkben 1200 bányászkolóniai lakás elavult, pótlása indokolt, ezért szükségesnek tartjuk az V. ötéves tervben előirányzott pótlások maradéktalan megvalósítását, továbbá a társadalompolitikai szempontból is nagyon fontos lakásépítő akció továbbfolytatását a VI. ötéves tervidőszakban is. Sajnálatosnak tartom viszont, hogy a bányavállalat építőipari kapacitáshiánya, az anyagellátási gondok is nehezítik e rendkívül exponált feladat végrehajtását. Éppen ezért indokoltnak tartom, hogy az érintett központi szervek hatékonyabb intézkedéseket tegyenek a hagyományos kivitelezőipar, építőanyag-ipar anyagi hátterének megteremtésére, s az anyagok folyamatos biztosítására. E gondok mellett foglalkoztat bennünket a kolóniák pótlása érdekében megépített lakások telepítése is. Ugyanis a 11 helyen szanálásra tervezett lakások megépítését Miskolcra, Kazincbarcikára és három nagyközségre koncent-