Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-28

>78. december 21-én, csütörtökön 1980 1979 Az Országgyűlés 28. ülése, 19 rálják, ami a beruházás és üzemeltetés szempontjából szerintem is helyes. Elgondolkodtató viszont a termelés és az emberi oldal szempontjából. Véleményem szerint a koncentrálás mellett nem lenne szerencsés kihagyni a lakásépítésből olyan bányásztelepüléseket, mint Ormosbánya, Kurittyán, Edelény, amelyek alapközművel rendelkeznek. Ezek több évtizedes bányászkodásra rendezkedtek be, s évenként 1—1 millió tonna kőszén kitermelését fogják végezni. A ma ott élő embereknek, családoknak kötődésük van egymáshoz, 'kötődésük van a lakó- és munkahelyhez. Lakásépítéssel elkerülhetnénk a ma 38 községből való munkásszállítást. Munkahelyhez kötnénk a bányavezetést, a műszakiakat és a dolgozókat egyaránt. A munkahelyen" lakók munkaintenzitása, termelékenysége közismerten sokkal magasabb, mint a napi 2 vagy 4 órát utazó munkásoké. Szerintem félő a helyzet azért, mert a városba betelepített vidéki bányászok újra ingázók lesznek, vagy lakóvárosukban fognak más iparágban munkát keresni, illetve elhelyezkedni. Tisztelt Országgyűlés! Jól tudom, nem kis gondot jelent népgazdaságunknak a műemlék és műemlék jellegű épületek felújítása, karbantartása. Az ezzel kapcsolatos feladatok megoldásában nagy szerepet kellene vállalnia vagy nagyobb szerepet kellene vállalni a Műemlékfelügyelőségnek, gondolok itt pénzügyi fedezetre, kivitelező biztosítására és így tovább. Szükségesnek tartom a kiemelt jelentőségű és a helytörténeti írók, művészettörténészek véleménye szerint is az ország legnagyobb értékű 7—8 kastélyának sorsát kormányszinten megvizsgálni, közép- és hosszú távú tervek alapján még a nehéz gazdasági körülményeink mellett is gondoskodni az állag megóvásáról, majd később, amikor népgazdaságunk helyzete is megengedi, restaurálásukról. Ezek közé tartozik tanácsunk kezelésében levő nagy értékű barokk emlékünk, az edelényi Coburg-kastély is. Ugyancsak félő, hogy ezek teljesen tönkremennek. Felnövekvő nemzedékünk nagyon el fog marasztalni bennünket ez értékes, nemzeti kincs pazarlásáért. Hazaiak, külföldiek részéről is ma is sok jogos kritikát kapunk. Sajnos azonban, a helyi tanácsok is úgy vannak ezzel, mint kormányzatunk van egyéb gondjaival, hogy amíg nincs megoldva e helyeken a lakosságot közvetlenebbül érintő, lakossági igények kielégítése, mint iskola, tanterem, óvoda, napközi, ivóvíz és egyéb, addig a helyi tanácsok saját bevételüket nem fordíthatják a műemlékek teljes felújítására. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Hozzászólásomban nem több pénzt akartam kérni. Ezt majd akkor, ha feszítő gondjaink enyhülnek, saját munkánk eredményeként. De az elosztás módjában, az elosztás arányaiban, s néhány rendező elv meghatározásában javaslok felülvizsgálatot. A Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetési törvénytervezete jól szolgálja hazánk fejlődését, népünk felemelkedését, ezért azt elfogadom és elfogadásra ajánlom. Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy talán az utolsó hozzászóló vidékről, a közeledő ünnepek előtt szívből kívánjak minden képviselő elvtársnak kellemes karácsonyt és minden képviselő elvtársnak munkasikerekben, egészségben nagyon gazdag új esztendőt. Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Radnai Éva képviselőtársunk felszólalása következik. DR. RADNAI ÉVA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Ügy érzem, szerencsés vagyok, hogy az utolsók között kaptam szót. Na nem azért, mintha Faluvégi elvtárs helyett szeretnék az eddig felszólaláknak válaszolni, ehhez ő ért a legjobban. Arról van inkább szó, hogy végighallgatva képviselőtársaim felszólalásait, akik a költségvetést üzemi, szövetkezeti és közgazdász szemszögből nézték, megerősödtem mondanivalómban. így elöljáróban bejelenthetem, hogy egyetértek ' a költségvetés tervezetével. Egyetértek, mert emberközpontú, mivel a meglevő anyagi lehetőségek elosztásában kiemelt helyet élvez az egészségügy, az oktatásügy és a kultúra. Mert a kormány külön figyelmet szentel a gyógyító, betegségmegelőző feladat keretében a kórházi ágyak számának fejlesztésére, a rekonstrukcióra, a gyógyszerek, műszerek, gyógyászati segédeszközök gyártására, beszerzésére és megfelelő elosztásukra. Egyetértek a költségvetéssel azért is, mert országosan 1,8 milliárd forinttal emelkedik az alacsony nyugdíjak és szociális járadékok öszszege, amely szám összes nyugdíjainlkat figyelembe véve 3,5 milliárdos emelést jelent országosan a következő évre. A kormány az 1978. évi 203-as határozatában az egészségügyi ágazat kiemelt fejlesztése mellett döntött. Ezt a költségvetési tervezet is tükrözi, hiszen az egészségügy dinamikája nagyobb a népgazdaság növekedési üteménél, azon törekvés mellett is, hogy az elkövetkező években a népgazdaság egyensúlyának helyreállítása központi célunk. Ha azonban szembeállítjuk az egészségügyre fordítható évi 18 milliárd forintot a jelenlegi árakkal, az ugrásszerűen emelkedő műszerbeszerzési és üzemeltetési költségekkel, az egészségügyi munkaerőhelyzetet javító bérintézkedések többletkiadásaival, s a megnövekedett egészségügyi feladatokkal, belátható, hogy csak a szakmai és a közgazdasági szempontok egyeztetésével és anyagi eszközeink maximálisan hatékony felhasználásával tudunk eleget tenni az egészségüggyel szemben támasztott jogos követelményeknek. Gondoljanak csak az elvtársak a gyermek-, a felnőtt- és az üzemi alapellátás hálózatának fejlesztésére, a szív- és érsebészeti, a művese és a vesetranszplantációs decentrumakra, a traumatológiai és az intenzív osztályok szervezésére, a mentőszolgálatra, a rákellenes küzdelemre és nem utolsósorban a kórházi ágyhelyzetre. Mint Fejér megyei képviselő ez ügyben különösen érdekelt vagyok, hiszen Budapest után a kórházi ágyaik arányszáma megyénkben a legszűkösebb, nem is beszélve az egészségügyi gyermekotthonok helyzetéről. De bölcsődéből is sokkal többre lenne szükség or-