Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-28

1967 Az Országgyűlés 28. ülése, 19 (Elnök: APRÓ ANTAL — 10.00) ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés ! Az ülést megnyitom. Napirend szerint folytatjuk a Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszter elvtárs kíván szólni. TRETHON FERENC: Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Munkáspárt 1978. december 6-i üléséről kiadott közlemény többek között megállapította: „A további munka kulcskérdése, hogy a minőségi és hatékonysági tényezők fokozottabb előtérbe állításával biztosítsuk a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását." Az idézett állásfoglalás tükrében egyértelművé vált, hogy a korábbiaknál is fontosabb a foglalkoztatás és munkaerő-gazdálkodás hatékonyságának tartós, az eddiginél jóval gyorsabb ütemű növelése. Meg kell teremtenünk és folyamatosan javítanunk kell azokat a feltételeket, amelyek a munkaerő gazdasági fejlődésünk követelményeivel összehangolt, ésszerű felhasználását biztosítják. Nemcsak a jövő évi, hanem hosszú távú gazdasági feladataink teljesítéséhez is elengedhetetlen, a foglalkoztatásban és a munkaerő-gazdálkodásban tapasztalható ellentmondások megszüntetése, a rugalmas alkalmazkodás a népgazdaság tényleges szükségleteihez, a megváltozott feltételekhez. Ezt a célt kell szolgálnia a bérpolitikának is. Társadalmunknak továbbra is alapelve a teljes foglalkoztatottság. Népköztársaságunk alkotmánya minden állam polgárnak biztosítja a munkához való jogot, amelynek gyakorlásánál azonban a jelenleginél jobban figyelembe kell venni a népgazdasági szempontokat, a munkaerőhelyzetből adódó követelményeket. Gondjainkat nem elsősorban a létszámhiány okozza, hanem az, hogy a meglevő munkaerőforrásokat nem hatékonyan használjuk fel. Jóllehet, e ténnyel kapcsolatos ellentmondások elsősorban a munkaerőhelyzetben jutnak kifejezésre, keletkezésük okai nemcsak a munkaerőgazdálkodás gyakorlatára vezethetők vissza, ezért feloldásukat sem kizárólag itt kell keresni. Az okok rendkívül szerteágazóak, megtalálhatók a fejlesztési politikában éppúgy, mint képzési rendszerünkben. Ezért a gazdaságirányítás valamennyi eszközének összehangolt alkalmazására, valamint az eddigi szemléletre és magatartásra épülő gyakorlatunk kritikájára, módosítására van szükség ahhoz, hogy megteremthessük a szükséges alapot a nélkülözhetetlen fordulathoz. A foglalkoztatás és munkaerő-gazdálkodás hatékonyabbá tétele kötelezővé teszi a jelenlegi munkaerőhelyzetből adódó követelmények meghatározását és azoknak a gyakorlatban történő érvényesítését Amíg korábban viszonylag bővében voltunk a szabad munkaerőforrásoknak, a foglalkoztatáspolitika fő irányát a munkaalkalmaik megteremtése jelentette, s a munkahelyek számának bővítése állt az együttes központi és vállalati intézkedések középpontjában. Mai helyzetünkben elkerülhetetlen a teljes foglalkoztatottság biztosításával összefüggő fel?. december 21-én, csütörtökön 1968 adatok világos elhatárolása a központi irányítás és a vállalatok között. A gazdálkodó szervök kötelessége a rendelkezésükre álló munkaerő ésszerű, hatékony foglalkoztatása, belső átcsoportosítása, a felesleges munkaerő felszabadítása. A központi feladat viszont a teljes foglalkoztatottság biztosítása, szükség esetén a munkaerő vállalatok közötti átirányítása. Ennek megértése a feltétele annak, hogy foglalkoztatáspolitikánk kielégítse az indokolt munkaerőkeresletet, elősegítése a dolgozók társadalmilag szükséges szerkezeti átrendeződését és hozzájáruljon a termelékenység hatékonyság növeléséhez. Akár erőteljes, alkar mérsékelt a gazdasági növekedés üteme, ehhez eszközökre, anyagra, energiára és nem utolsósorban munkaerőre van szükség. Amikor a növekedés feltételeinek pótlási vagy bővítési lehetősége korlátozott, a fejlődés csak a meglevő adottságok megfontoltabb hasznosítása, a gazdálkodás minőségének javítása útján biztosítható. Különösen igaz ez most a munkaerő esetében. A munkaerő-kínálat bővítésére rendelkezésre álló lehetőségeink köztudottan nem számottevőek. A megoldás ezért a társadalmi munkaidőalap jelenleginél jobb, ésszerűbb, a gazdaságosság követelményének megfelelő kihasználása, az indokolatlan munkaerő-kereslet csökkentése. Sem a szükségletek jobb kielégítését, sem a munka szerinti elosztás elvének érvényesülését nem szolgálja az a gyakorlat, amely állítólagos népgazdasági érdekékre való hivatkozással feleslegesen nagy számú dolgozót köt le, A felszabadítható létszám nagyságának tárgyilagos megállapítása sokkal lényegesebb mint a panaszkodás az állandó munkaerőhiányra, nem is szólva azokról a törekvésekről, amely ennek — de csak ennek — számszerűen is pontos bizonyítására irányulnak. Sokszor elmondottuk már a munkaerőhelyzetben levő feszültségek egyik nem lebecsülendő forrásaként, hogy országunkban az alacsony termelékenység miatt több a munkahely mint a rendelkezésre álló munkáskéz. Ezért lényeges többek között a műszaki fejlesztés, szervezés, szerkezetjavítás eszközeivel a létszámfelszabadítás és a gazdaságtalan munkahelyek számának csökkentése. Természetesen nem mondhatunk le új üzemek, gyárak létesítéséről sem. Ezzel kapcsolatban eddig általános követelményként fogalmazódott meg, hogy egy munkahely létesítésének együtt kell járnia egy régi megszüntetésével. Úgy vélem, ez nem elég. A munkaerőforrások és a munkaerőigény összhangját meg kell, és meg akarjuk teremteni. Ennek érdekében az a törekvésünk, hogy egy új, gazdaságosan dolgozó munkahely létrehozásával egyidejűleg egynél több régi gazdaságtalan szűnjön meg. E szándékunk végrehajtását döntési gyakorlatunkkal, szabályozó rendszerünkkel és minden egyéb rendelkezésünkre álló eszközzel elő kell segítenünk, ide értve a munkajogi szabályozást is. Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy a jelenlegi jogi előírások korszerűsítésével is biztosítani kívánjuk, hogy az eddiginél rugalmasabban legyen lehetséges a felesleges