Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-28

1969 Az Országgyűlés 28. ülése, 19 vagy hatékonyan nem foglalkoztatható munkaerő felszabadítása, vállalatókon belüli áthelyezése, illetve a gazdálkodó szervezeteik közötti tervszerű átcsoportosítása. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Feladatainknak a megváltozott (körülményék közötti teljesítése szükségessé teszi a vállalati gazdálkodás szervezettségének javítását, és ezzel egyidejűleg a munkafegyelem megszilárdítását. Gazdaságunkban jelentős tartalékok vannak. Ezek hasznosításának egyik lényeges eszköze a vállalati, ezen belül az üzem- és munkaszervezés. A rendelkezésre álló munkaerő termelékenységében, a termelési kapacitások teljesítményében, a termékek versenyképességében tapasztalható — saját lehetőségeinkhez és a nemzetközi színvonalhoz viszonyított — elmaradásunk egyik nem elhanyagolható oka a tudatos, következetes vállalati szervező munka gyengesége. Tárgyilagosan meg kell állapítani azonban, hogy ezen a téren is vannak már figyelemre méltó eredményeink. Az utóbbi években a termelés növekedése a dolgozóik változatlan, illetve egyes területeken mérsékelten csökkenő létszáma mellett a munka termelékenységének emelkedéséből származott. A tendencia egyértelműen helyes, a mérték azonban közel sem kielégítő, mert nem áll arányban a technikai felszereltség változásával és csak kis részben a gazdálkodás szervezettsége javulásának következménye. A szervezés terén szükséges és időszerű feladatokat a Minisztertanács ezzel kapcsolatos határozata részletesen megállapította. Ahhoz, hogy a szóban forgó rendelkezések maradéktalanul végrehajtásra kerüljenek, nemcsak a szemléletet, a beidegződött módszereket, hanem a szervező munka irányát és tartalmát is módosítani kell. A szervezés nem zavarelhárítás, hanem olyan tevékenység kell legyen, amelyre a tervszerűség, valamint a szakszerűség a jellemző. Nemcsák a folyó termelés magas színvonalú szervezettségét kell biztosítani, hanem azt is, hogy a jövőt meghatározó fejlesztések megvalósításával közelítsünk a nemzetközi szinthez, és elmaradásunk a szervezettségben, a termelékenységben mérséklődjék. A vállalati szervezésben rejlő lehetőségek fokozott kihasználása nemcsak mai körülményeink miatt, hanem azért is kívánatos, mert míg egyes anyagi eszközök időszakonként csak korlátozottan állnak rendelkezésre, e vonatkozásban szinte teljesen szabad a pálya, és a gyorsabb előrehaladás elsősorban szándékunkon múlik. A szervezéssel elérhető hatékonyságjavulás a dolgozók érdeke is, akik soha sem a velük szemben támasztott több és jobb munkával kapcsolatos követelményt teszik szóvá, hanem azt, hogy ahhoz nem mindig biztosítják részükre a feltételeket, mert a gyártási folyamatok nem elég szervezettek. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a vállalati szervező munka helyes irányú fejlesztése elősegíti és egyben feltételezi a fejlett üzemi demokráciát, azt a munkahelyi, vállalati légkört, amely igényli a dolgozók alkotó4tezdeményező készségét és annak hasznosítását. 78* . december 21-én, csütörtökön 1970 A szervezés témakörével kapcsolatban kell említést tenni a munkafegyelem kérdéséről. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a fegyelem a közösség eredményes működését biztosító szabályok megtartása, az e szabályokkal meghatározott rend, cselekvési, magatartásbeli tudatos rendszeresség és mértéktartás. Ebben a felfogásban nyer valós tartalmat a munkafegyelem javítása iránti társadalmi igény is. A munkafegyelem többek között a munkaidő teljes kihasználását, továbbá a munkaviszonyból eredő kötelezettségek megtartását jelenti. Minden vezetőnek tudnia kell azonban, hogy a munkafegyelem csak akkor követelhető meg, ha egyidejűleg biztosítják a betartásához szükséges feltételeket is. Külön is hangsúlyozandónak tartom a „vezető" meghatározást. Sokan ugyanis e beosztás alatt csak a vállalat igazgatóját vagy a szövetkezet elnökét értik. Ügy vélem, a munkafegyelem betartásához szükséges feltételek megteremtése, ideértve a munka megszervezését is, nem lehet egyetlen ember feladata. Kötelessége ez az irányítás minden szintjén dolgozónak, mivel természetes része a vezetői tevékenységnek. Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a munkafegyelem betartásának követelménye alól nincs kivétel, annál inkább, mivel gyakran előfordul, hogy néhány ember fegyelmezetlensége miatt jelentkező zavar kifelé végeredményben egy egész vállalat működésének hiányosságaként jelenik meg. Emiatt válik a munkafegyelem megszilárdítása közös érdekké, a munkával kapcsolatos jogok és kötelezettségek egymást feltételező, következetes érvényesítése, illetve teljesítése pedig közös felelősséggé. Ezért is szükségszerű a Munka Törvénykönyve és végrehajtási rendelkezéseinek korszerűsítése abból a célból, hogy jogrendünk ne egyformán kezelje a hanyag, fegyelmezetlen embereket a kötelességüket becsülettel, tisztességgel teljesítőkkel. Olyan helyzetet kell teTemtenünk, hogy a jogvédelem minden előnyét azok élvezzék, akiknek munkakészsége egyenes arányban áll képzettségükkel, és képességükkel. Nem lennénk tárgyilagosak, ha nem jegyeznénk meg, hogy dolgozóink döntő többsége ebbe a kategóriába tartozik. Tisztelt Országgyűlés! Amint arról a pénzügyminiszter elvtárs is említést tett, a bér- és keresetszabályozás 1979. évi módosításai mind a korábbinál, mind az 1978. évinél szerényebb mértékű átlagos bérfejlesztést tesznek lehetővé. Annak érdekében, hogy a vállalati jövedelmek és keresetek az eddigieknél jobban összhangba kerüljenek az eredményetekéi, valamint a teljesítményekkel, a kiskereskedelem és külkereskedelem kivételével megszűnik a másfél százalékos, követelmény nélküli bérfejlesztés lehetősége. Mérsékeljük a központi bérszabályozási formába tartozó szervezetek részére engedélyezett béremelés mértékét. Szükségessé vált feltételhez kötni a vállalatok bérfejlesztési tartalékának felhasználását is. Az utóbbi intézkedést az is indokolja, hogy a bértartalékok keletkezését több helyen nem a vállalati gazdálkodás haté-