Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-21

1471 Az Országgyűlés 21. ülése, 1978. március 23-án, csütörtökön 1472 pe, jelentősége is van. A főváros kereskedelmi hálózata látja el az ország lakosságának 20 százalékát. Ezen túl komoly feladatot jelent az agglomerációs gyűrűből, a távolabbi falvakból, városokból és a külföldről fővárosunkba érkezők vásárlásainak lebonyolítása. Jól látszik Budapest fontos szerepe abból is, hogy míg az ország kiskereskedelmi hálózatának 21 százaléka található itt, addig az eladási forgalom 27 százalékát teszi ki az országosnak. Amit Sághy elvtárs expozéjában országos tapasztalatként megállapított, az a főváros belkereskedelmére is helytálló. Felkészült az igények magas szintű kielégítésére, és képessé vált a jelenkor követelményeit érvényesíteni tevékenységében. Jelentősen nőtt a belkereskedelmi munka hatékonysága, hiszen az 1970 óta majdnem 60 százalékkal megnövekedett forgalmat az akorinál 16 százalékkal kisebb létszámmal bonyolítják le, az értékesítés színvonalának emelkedése mellett. Javultak a technikai feltételek, kulturáltabbá vált a jelentősen kibővült áruválaszték bemutatása, forgalmazása, egyszóval a kiszolgálás. A nagyarányú fővárosi lakásépítkezések nyomán kialakuló és egyre növekvő új lakótelepeken, illetve az eddig rosszul ellátott területeken a belkereskedelem említésre méltó erőfeszítéseket tesz azért, hogy biztosítsa a lakosság megfelelő ellátását, elsősorban alapvető élelmiszerekből és fogyasztási cikkekből. Ezt mutatja, hogy 1975-ben Budapesten 11 kiskereskedelmi boltot és 15 ABC-áruházat, 1976-ban 37 boltot és 13 ABC-áruházat nyitottak. Az is az eladási feltételek javulását jelzi, hogy az elmúlt hat évben 100-ról 125 négyzetméterre nőtt a budapesti kiskereskedelmi boltok átlacros alapterülete, ami úrry valósult meg, hogy a közel állandó boltszám mellett több mint 160 000 négyzetméterrel nőtt az alapterület. Ma már a korszerű, nagy alapterületű boltokban, áruházakban, amelyek az összes terület egytizedét teszik ki. realizálódik az összforgalom 23 százaléka, ilyenek például a Batthyánv téri vagy a Déli pálvaudvari élelmiszer-áruházak. Ugyancsak új színfoltot jelent fővárosunk kereskedelmében a Domus Áruház, ahol először nvílt lehetőséi? a lakberendezési cikkek közel teljes választékának kulturált bemutatására. A lakossá;? ellátásában elért eredménvek mellett ucvanakkor számos gond is van Budapest kereskedelmi helvzetében. Az előbb említett korszerűsítési törekvések ellenébe nem megfelelő a hálózat alapterület szerinti összetétele. Bár az elmúlt évek során jószerével csak nagy alapterületű holtok kerül+ek átadásra a kiskereskedelmi hálózatnak mé^ ír^v is 40 százalékát a 40 négyzetméternél kisebb boltok adiák. ami etïvben a további fejlesztés iránvát a tennivaMkal te íelzi. A boltok területi elhelyezkedése is sokat Javult az átgondolt telepítési tevékenvség nyomán. A budapesti kiskereskedelmi hajzat elhelvezkedéso ennek ellenére sem felelt mog ma mé<7 mindonben az iTénveknek. Jóllehet élelmiszert majdnem mindenütt kaphatunk lakásunk közelében, olyan ruházati vagy iparcikkboltot, amelynek választéka közel megfelelő, elsősorban Budapest belső kerületeiben találunk. így állhat elő az a visszás helyzet, hogy Budapest teljes évi iparcikkvásárlásainak 60 százaléka négy belső — az V., a VI., a VII. és a VIII. — kerületben bonyolódik le. Természetes, hogy itt az érintett boltok nemcsak csúcsforgalmi időszakban zsúfoltak. Ezen túlmenően a nagyobb értékű használati cikkek beszerzésével együttjáró örömöket csökkentik a szállítgatással, az utazgatással óhatatlanul együttjáró kellemetlenségek. Sajnos, Budapestre fokozottan igaz a miniszter elvtárs által is említett építőipari kapacitáselégtelenség, így a főváros ötödik ötéves tervében rögzített kereskedelmi beruházásoknál is jelentős határidőcsúszással, elmaradással kell számolni. Ez persze akadályozza az új lakótelepek építkezésénél a kereskedelmi létesítmények, megvalósulását. Emiatt még az a gyakoribb, hogy csak a lakótelepek teljes elkészülte után kerül sor az üzlethálózat üzembe állítására, és nem azzal párhuzamosan. Komócsin képviselőtársamhoz hasonlóan én is említést teszek az 1953-ban megállapított lakótelephez kapcsolódó normatíváról. Ez már a mai követelményeknek, korszerűségi feltételeknek sem felel meg. Meggyőződésem, hogy a törvénytervezet hosszú távú céljait, vagyis a lakosság igényeinek emelkedő színvonalú ellátását, az igények kulturált kielégítését e normatíva alkalmazása nem segíti, felülvizsgálata tehát előbb-utóbb elkerülhetetlen. Kedves elvtársak! A törvényjavaslat által érintett széles témakörből választókerületem jellegének megfelelően a következőkben a belkereskedelem és az ipar kapcsolatának, együttműködésének néhány kérdését kívánom megemlíteni. Több felszólaló képviselőtársammal együtt én is úgy látom, hogy a fogyasztók igényeinek egyre növekvő színvonalon való kielégítése nem valósulhat meg az ipar, a termelők tevőleges részvétele nélkül, hiszen az áruválaszték milyensége, nagysága, sőt az egyes cikkek ára is elsősorban az előállítókon múlik. A törvényjavaslat a minőséggel, amelynek szerepe a lakosság ellátásában egyre növekvő, súlyának megfelelően foglalkozik. Napjainkban a kereskedelemben forgalmazott árucikkek túlnyomó többsége megfelel az előírt követelményeknek. Ez a tény mind az ipari, mind a kereskedelmi vállalatok javuló munkáját bizonyítja. Ezzel együtt az alapvető élelmiszer-, a tartós fogyasztási és a ruházati cikkeknél a gyártási, szállítási és tárolási gondatlanságból eredően számos minőségi kifogással, meghibásodással találkozhatunk. Ezt a lakossági panaszokon kívül az állami ellenőrző szervek által végzett vizsgálatok is igazolják. Az észrevételek, panaszok intézése indokolatlanul nagy terhet ró a kereskedelmi szervekre és dolgozókra. Minthogy tapasztalataink szerint a meghibásodásért nagyobb részben a termelő vállalatok felelősek, az ő feladataik közé tartozik saját vállalati minőségellenőrző apparátusuk megerősítése, megakadályozva azt, hogy hibás termék hagyja el a gyárat. A népgazdaság számára is az a .