Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-27

1937 Az Országgyűlés 27. ülése, 1978. december 20-án, szerdán 1938 időbon egyre több szerv és közgazdasági fórum u ismerte fel a kérdés fontosságát és vizsgálja a fejlesztés lehetséges és célszerű területeit. A tények ugyanis bizonyítják, hogy nálunk sokkal rosszabb a kis- és középüzemek aránya, mint a többi szocialista országban vagy az iparilag fejlettebb kis és egészen nagy tőkés országokban. Pedig a kis- és középüzemek életrevalóságát, alkalmazkodó képességét mi sem bizonyítja jobban, mint például az, hogy a mintegy ezer ipari szövetkezet fele exportra termel és az öszszes ipari jellegű tőkés exportunknak tíz százalékát e szövetkezetek gyártják. Különösen vitathatatlan ennek az üzemi kategóriának a nélkülözhetetlen szerepe a divat- és a szezonhoz kötött iparágakban, ahol a gyors és rugalmas alkalmazkodás létkérdés. Már közhelyként hat, hogy az emberek nem szeretik' sem külföldön, sem itthon, ha léptennyomon ugyanazzal a ruhával találkoznak, mint amelyet viselnek. A kis- és 'középüzemek fejlesztése, a népgazdaságilag optimális nagyságrendjük, arányuk kialakítása, helyesebben helyreállítása azon túl, hogy különösen a bennük rejlő exportdinamizmus kihasználása alapvető fontosságú, az állami nagyüzemeknek is érdeke, mivel ezek beszállító tevékenységétől függ sokszor a végtermék, ezen belül a nagyvállalat gazdaságossága is. Ez is indokolja azt a jogos igényt, hogy a fejlesztésékből a kisüzemek, a szövetkezetek is kellőképpen részesüljenek. Kedves Elvtársaik! Az áruk megtermelésé- i vei még nem ért véget a gazdasági folyamat. ( Az értékesítés, különösen az export célszerű ér- I tékesítése, szintén nem kis gondot okoz, különösen, ha keressük a kereskedelmi mérlegünk eléggé súlyos passzívumának okait. Szó sincs arról, hogy e sajnálatos helyzet kialakulásáért \ külkereskedelmünk irányítását, munkáját akar- I in ók bűnbaknak feltüntetni. Az elsődleges és [ alapvető kérdés ugyanis az export árualapok j megtermelése. El kell viszont mondani, hogy a kialakult helyzet javítása csak a termelés, a i forgalmazás jobb összehangolása, érdekviszonyaik rendezése alapján képzelhető el. Saját { gazdasági vezetői gyakorlatomból, de egyéb, hitelt érdemlő információk alapján is abban Iá- • torn az egyik alapvető nehézséget, hogy külke- ! reskedelmi vállalatainkban az üzletkötők és a lebonyolítók munkája nincs szinkronban. Tekintélyes számú üzletkötés megszületik a külkereskedelmi üzletkötő sokszor nehéz és nem is egyértelműen értékelt, sokat vitatott munkája nyomán, de a kötésekkel kapcsolatos levelezések, J hozzá kapcsolódó sokrétű egyéb adminisztráció, ügyvitel lebonyolítása nehézikes és rendkívül késedelmes. Nem tudjuk, hogy létszámhiányban vagy belső személyi jövedelmi viszonyokban kell-e keresni a kérdés nyitját, de kétségtelenül ez a megállapítás fedi a valóságot. Szerintem az ország jó hírnevét, szaknyelven goodwilljét veszélyeztetik azok az esetek, amikor a partner huzavona miatt a kereskedelmi életben nem elviselhető és érdekmúlást okozó lassú ügyintézést tapasztal. Gondot okoz számunkra a magyar külkereskedelmi forgalom lebonyolítási formája, a termelő vállalatok és a külkereskedelem közötti kapcsolatrendszer eddigi gyakorlatának nega- . tív jelenségei. Például a kisebb vállalatoknak a kis megbízási volumenek miatt periférikus a helyük. Saját gyakorlatomból tudom, hogy viszonylag kis értékű, de a termelés szempontjából nagy jelentőségű importok lebonyolítása esetleg egy teljes évet is igénybe vesz, és ha be is érkezik az áru, gyakran a megbízónak kell kinyomoznia, hogy melyik raktár mélyén akadhat rá. A szövetkezetek nagyobb részt a külkereskedelmi vállalatok irányában saját számlára értékesítenek, és attól kezdve már nem tudják követni az áru útját. így nehéz érzékelni elég világosan a külpiaci igényeket, a külpiac értékítéletét. Néha az is előfordul, hogy nem követhető ) ontosan, vajon a külkereskedelmi vállalatok mindent megtettek-e a legkedvezőbb külföldi ár eléréséért. Meg kellene azért azt vizsgálni, hogyan lehetne szorosabbá tenni a kapcsolatot, az információk áramlását, a külső piaci viszonyok és a kisebb vállalatok, szövetkezetek gazdálkodása között. Meg kellene könnyíteni azt, hogy a termelő vállalatok szabadabban választhassanak a lebonyolító külkereskedelmi vállalatok között, csökkenjen az ezzel kapcsolatos adminisztratív eljárás. Lazítani kellene a külkereskedelmi vállalatok szigorú profilmegkötésein. Az a tapasztalatom, hogy a kisebb külkereskedelmi vállalatok kevesebb bürokráciával, gyorsabban, rugalmasabban mozognak, vezetésük jobban át tudja tekinteni üzletpolitikájukat. Sok külkereskedelmi vállalat nagyságrendje erősen meghaladja az optimális szintet, annak minden hátrányos következményével. Nagyon kedvező tapasztalataim vannak viszont a néhány év óta működő úgynevezett ügynök külkereskedelmi vállalatok hatékony, gyors piacfeltáró munkájáról. Ügy érzem tov.'.bbá, hogy ezen a fórumon sem mehetünk el szó nélkül a Magyar Kereskedelmi Kamara külkereskedelmi tevékenységet sokoldalúan segítő, a gyakorlatban használható, információkat nyújtó nélkülözhetetlen munkája mellett. Tisztelt Képviselőtársaim! Csaknem valamennyi gazdálkodási ágban a közgazdasági érdeklődésű szakemberek között sok vita folyik a szabályozó rendszerről, mely közvetett formában segíteni hivatott népgazdasági célkitűzéseink sikeres valóraváltását. A vitákban most már nem is annyira a szabályozórendszer elvei, hanem annak mérési módjai szerepelnek elsősorban. Általában koncentrált támadás bontakozott ki a báziselmélet, szemlélet, szabályozás igen sok negatív, fejlődést gátló, különféle anomáliákat szülő gyakorlata ellen. Szinte nincs ellenvélemény a tekintetben, hogy a bázison alapú

1 ' mérési módok nem érik el a kívánt célt. Legfeljebb a bázisközponti szabályozás védelmében az az indoklás hangzik el, hogy pillanatnyilag nem tudunlk helyette jobbat. Általában aztán minden marad a régiben. Engedjék meg, hogy csupán néhány általánosítható példát említsek a báziselmélet negatív hatásairól. A munka- és üzemszervezést, ha egy vállalatnál komolyan veszik és eredményeket érnek el vele, a termelékenység növekszik, akkor az