Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-27

1939 Az Országgyűlés 27. ülése, 1978. december 20-án, szerdán 1940 év vége felé igen sok vállalatnál a lendületet komoly mértékiben vissza kell fogni, mert még ha célszerű mértékben normakarbantartást is végeztek, a bázishoz képest hatékonyságuk meghaladta a lehetséges hatszázalékos bérfejlesztés mértókét és többet csak olyan áldozatok árán lehet fizetni, ami egy vállalatnak sem éri meg és a kollektíváknak sem, mivel az összjövedelmük végsőként nem emelkedik. Továbbá, ha a vállalati eredmény jó, pláne kiugró, akkor a bázisszabályozás miatt a következő évben jelentikeznek a problémák, mivel magasabb szintről kell indulni a hozzáadott érték növelésére. Tehát ez is arra ösztönzi ezeket a vállalatokat, hogy az év vége felé lefékezzenek, hogy a következő évben ezévi dinamikus, hatékony eredményeikért bűnhődniük ne kelljen. A kereskedelemiben is sokszor találkozom olyan jelenséggel, mikor egy kereskedelmi egységnek már megvan az éves forgalmi terve, nem vásárolja meg a már legyártott, igen keresett terméket sem, mert nem akarja rontani a következő évi kiinduló bázis számát. Tehát a keresett termék esetemkint megvan, de a fogyasztó mégsem juthat hozzá, csupán a népgazdaság készleteit növeli. De a példákat tovább is lehetne sorolni. Nem hiszem, hogy a népgazdaságunk fejlődésének, beleértve a jelenlegi egyensúlyproblémákat is, ez a gyakorlat használna. Persze kritikát gyakorolni könnyebb, mint a rossz helyett jobb megoldást javasolni. Ha ez a gyakorlat rossz, akkor tehát mi lehetne helyette hasznosabb megoldás? Az semmi esetre sem, ha a kérdést levesszük a napirendről és a kialakult helyzetbe belenyugszunk. Ki lehetne dolgozni például olyan rendszert — mondjuk a hatodik ötéves terv beindulásáig —, amely nem a bázishoz, hanem hazai, vagy gazdaságilag fejlett országokban elért eredményekhez, vagy a különböző népgazdasági célok vállalatokra eső részének megközelítéséhez mérné a teljesítéseket. Például, ha X termék előállítására nálunk mondjuk 100 munkaórát fordítunk, hogy a termék minden piacon eladható legyen, el kell érni, hogy például 70 munkaórára csökkenjen a ráfordítási idő. Az legyen tehát az értékmérő, hogy melyik vállalat e célt mennyire tudja megközelíteni. Hasonló elveket gondolok és javasolok az egyéb gazdasági mutatók kidolgozásánál is. A bázisgazdálkodási szabályozás csak a langyos vizet kedvelőknek kedvez. Természetesen minden mérési mód és mindenfajta eredménynyel kecsegtető gazdasági döntés előfeltételezi a ráfordításokat, valós értékeket tükröző, de legalább erősen megközelítő árrendszert. Éppen ezért igen nagy várakozással tekintünk az 1979. évben kidolgozásra kerülő termelői árrendezés felé. A hatékonysági követelmények teljesítése, a megalapozott vállalati döntéseik enélkül nem lehetségesek. Befejezésül tisztelettel javaslom tehát a kormánynak, hogy vizsgálja felül a kis- és középvállalatok helyzetét, kívánatos fejlesztését és arányait, és a vizsgálat eredményeképpen a vállalati kategória sajátosságainak, népgazdasági szerepének és a vállalatoktól megkívánható egyensúly és fizetésmérleg javító célkitűzések elérése érdekében működési elveit esetleg külön is szabályozza. Javasolom továbbá, hogy a külkereskedelem igen megnövekedett súlyát, felelősségét figyelembe véve, vizsgálja meg, hogy milyen intézkedésekkel lehetne segíteni a külkereskedelmi vállalatokat, hogy szinkronba tudják hozni a kereskedelmi üzletkötések és azok lebonyolítása között lépten-nyomon tapasztalható ellentmondást, űrt. Vizsgálja felül a jelenlegi termelőüzemekkel kialakult kapcsolatformákat, a külkereskedelmi vállalatok profilmegkötöttségeinek célszerű enyhítési lehetőségeit, a termelővállalatok részére szabadabb választási jog biztosítását a külkereskedelmi vállalatok felé. Végül kérem a tisztelt kormányt a bázisszabályozási, mérési móddal kapcsolatos,, észrevételeim és javaslataim megvizsgálására. A pénzügyminiszter elvtárs által előterjesztett 1979. évi költségvetést a Somogy megyei képviselőcsoport ülésén megvitattuk. Az a vélemény alakult ki, hogy nagyon körültekintően és lelkiismeretesen veszi számba lehetőségeinket, az adott körülmények között mértéktartó, de határozott intézkedéseket irányoz elő egyensúlyi helyzetünk javítására és hűen tükrözi azokat a célkitűzéseket, melyeket Központi Bizottságunk legutóbbi ülésén meghatározott. Töretlenül bízhatunk abban, hogy az eddig elért és világszerte elismert eredményeinket továbbra is meg tudjuk tartani és ehhez a beterjesztett költségvetés biztosítékot nyújt. Éppen ezért majd teljes meggyőződéssel szavazok a költségvetési javaslat törvényerőre emelésére. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Gajdos János képviselőtársunk. GAJDOS JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Törvényalkotó munkánk hagyományai közé tartozik, hogy ilyenkor, új év küszöbén megvitatjuk és törvénybe iktatjuk az elkövetkezendő év népgazdasági tervét, az állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot. Több mint egy évtizedes képviselői tevékenységem során mindig nagy érdeklődéssel kísértem az Országgyűlés költségvetési vitáját és arra a megállapításra jutottam, hogy az Országgyűlés minden alkalommal nagy körültekintéssel, felelősségei döntött a rendelkezésre álló eszközök előirányzatáról. A most tanácskozó Országgyűlésnek a beterjesztett költségvetési javaslatról fokozottabb felelősség mellett kell dönteni, annál is inkább, mert a népgazdaság helyzete, az eddig elért eredményeink megszilárdítása, szocialista építőmunkánk továbbfejlesztése mindinkább megköveteli a népgazdaság egész területén a hatékonyság, a minőség, a gazdálkodás színvonalának gyorsabb ütemű növelését. E fokozottabb felelősség tudatában kívánok én is bekapcsolódni az állami költségvetésről szóló törvényjavaslat vitájába. Mindenekelőtt előre kívánom bocsátani, hogy az írásban kiküldött 1979. évi népgazdasági tervvel kapcsolatos tájékoztatót, az állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot áttanulmányoztam, Faluvégi pénzügyminiszter elvtárs expozéját meghallgatva, azokkal teljes egészé-