Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-21

1469 Az Országgyűlés 21. ülése, 1978. március 23-án, csütörtökön 1470 mondható áruház, a szállodai kapacitás a belföldi igényt sem tudja kielégíteni, a belföldi turizmust segítő olcsó szálláslehetőség, önkiszolgáló étterem gyakorlatilag nincs. Idegenforgalmi politikánk alapja is az, hogy a külföldiek utazásának célja legyen, és több napig tartson az itt-tartózkodás. Tisztelt Országgyűlés! A választék bővítésének, a vásárlók jobb kiszolgálásának bevált formája a kishatárforgalom. Ha törvényjavaslatunk sajátosságai miatt nem is foglalkozik vele közvetlenül, végül is azzal szerves egységben kell értelmezni. Nem vitatható, hogy hasznosságát, életképességét bebizonyította, sőt egyre inkább a lakosság ellátásának jelentős részét képezi. Fejlődését hátráltatja, hogy főleg létrejöttének alapján szövetkezeti kapcsolatokban fejlő*dik. A nagykereskedelem nagyon kismértékben érdekelt benne. A szövetkezetek árumozgásának tere pedig rendkívül korlátozott. Gyakori például, hogy a külföldi partner nálunk is keresett ellentételét — például kiváló bútort — a szövetkezet az egyébként is minimális illetékességi területén tudja értékesíteni. A szűk felvevőpiac azután visszahat a szövetkezet kifelé irányuló forgalmára. A fejlődés, a továbblépés törvényszerűségével támasztanám alá javaslatomat. Az eddigi gyakorlat szerint nagykereskedelmi tevékenységet kizárólag az erre a célra alapított vállalatok folytathattak, illetve kaptak engedélyt a gyakorlásra. A törvény végrehajtása során legyen lehetőség arra, hogy ettől eltérően a szükségességet és fokozatosságot egyedi esetenként mérlegelve, más nem kifejezetten nagykereskedelmi vállalatok is kapjanak nagykereskedelmi tevékenységi jogot az említett kishatárforgalom keretében. Nemcsak a nagykereskedelem válláról vennék le ezzel a terhet — van annak gondja úgyis elég — a fogyasztók kifejezetten igénylik a színvonalas árubemutatókat. A csereforgalom fejlődése szempontjából segítséget jelentene az is, ha a decentralizált bonyolításhoz a technikai feltételek is — például megyei szinten lennének eldönthetők. Egy 40 kilométeres, Szlovákiába irányuló gépkocsihasználat a SZÖVOSZ központi engedélyéhez kötött, azt hiszem, egyetértenek velem, ennek elbírálása megyei szinten is elegendő lenne. Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselőtársak! Befejezésül néhány szót szólnék a kereskedelmi kultúráról. A törvény megalkotását az indoklás nem kis részben ezzel is magyarázza. Szeretném ehhez hozzátenni, ma egy újabb fejlődés kezdetén vagyunk. Lassan eltűnik az a régi forma, leszaladni a sarki fűszerboltba fél kiló lisztért és 10 deka szalámiért. Átveszi helyét a nagyobb tételben, hosszabb időre szóló nagybevásárlás. A hűtőkultúra kialakult, a fogyasztási szerkezet, az igények megváltoztak. Ennek az ellátási módnak a csírái csak legnagyobb városaink néhány modern lakótelepén találhatók meg. De ez a jövő, és belátható időn belül ennek elterjedése törvényszerű. Nem kis feladat vár így a kereskedelem dolgozóira: az átalakulást úgy biztosítani, hogy az ellátás minősége változatlan, sőt növekvő legyen, őszinte elismerés illeti azt a hősies helytállást, ha 'szabad így mondanom, amit a kereskedelem dolgozói végeznek gyakran nehéz körülmények között. A hagyományos városcentrumokban, amelyek az ország jelentős részét képezik, a tágas, kényelmes parkolókkal, egyéb kiszolgáló létesítményekkel ellátott bevásárlóközpontok létesítése egyszerűen lehetetlen. További akadálya az előrelépésnek, hogy az érvényes normák szerint a járulékos beruházásokból az 1000 lakosra tervezhető eladótér csupán 1225 négyzetméter, ami nemcsak túlhaladott, de — és ez nagyon érdekes —, a pénzügyi fedezetek még ezt az elavult normát sem tudják biztosítani. Városom, Sopron különösen nehéz helyzetben van, mert a műemléki környezet eleve kizár mindennemű változást. Tisztelettel kérjük és igényeljük a Belkereskedelmi Minisztérium a rendelkezésére álló szellemi kapacitással is a lehetőségekhez mérten adjon segítséget egy modern bevásárlóközpont létesítéséhez. A város 55 ezres lélekszáma és legfőképpen az ugrásszerűen többszörösére megnövekvő idegenforgalom népgazdasági jelentősége teszi egyre sürgetőbbé. Kedves képviselőtársak! Ennyivel szerettem volna elősegíteni a törvényjavaslat sikerét, segítséget kérni a törvény kapcsán választókerületemnek az átlagostól jelentősen elmaradó kereskedelmi helyzetének javítására. Születésétől kezdve figyelemmel kísértem a törvényjavaslat útját, őszintén remélem, hogy az alkotók munkájának gyümölcseként ez a „sokat áldott és átkozott állapot" a vásárlók számára hamarosan modern, az igényeket a kor színvonalán kielégítő ellátássá válik. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Kovács Károly képviselőtársunk. KOVÁCS KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! A belkereskedelmi törvény megalkotására társadalmi, gazdasági fejlődésünk elmúlt három évtizedében elegendő tapasztalat és feltétel jött létre. A törvényjavaslat jól foglalja keretbe a belkereskedelem tevékenységére ma jellemző gyakorlatot, állami szabályokat és a más gazdálkodó szervekkel, a fogyasztókkal kialakult sokrétű kapcsolatokat. A javaslat ugyanakkor hosszú távra is előremutatva szabályozza a lakosság növekvő igényeinek kielégítésével összefüggő ellátási feladatokat. A javaslat szerinti szabályozás a már korábban megalkotott szövetkezeti, külkereskedelmi, vállalati törvényekkel összhangban van, azokkal egységet alkot. A törvényjavaslat iránt tapasztalható bizalmat jelentős mértékben elősegíti, hogy a belkereskedelem további fejlődését biztosító szabályozás pártunk, kormányunk életszínvonal-politikájával összhangban a fogyasztók szükségleteinek színvonalasabb, kulturáltabb kielégítését és érdekeinek védelmét is szolgálja. Tisztelt Országgyűlés! A miniszter elvtárs előterjesztésében meggyőzően szemléltette a belkereskedelem által felszabadulásunk óta bejárt hatalmas utat, és a vele összefüggésben történt társadalmi változásokat. Ugyanakkor Budapestnek az országon belül kialakult szere-