Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-27

1929 Az Országgyűlés 27. ülése, 1978. december 20-án, szerdán 1930 rű takarékosságot szolgálja. Mindez persze azt is biztosítja, hogy termelésünk a belföldi keres­letet is kellő szinten kielégíti. Az állami irányításnál és a vállalatoknál lé­péseket teszünk annak érdekében, hogy csök­kenjen a gazdaságtalan termelés, a szükségte­len, vagy igen kis devizáhozamú kivitel. A gaz­daságosan értékesíthető termékek gyártását vál­tozatlanul erőteljesen, az eddigieknél gyorsab­ban indokolt bővíteni. A gazdasági növekedés tervezett, viszonylag mérsékeltebb lendülete te­hát egyáltalán nem jelentheti a gazdaságos te­vékenység mérséklődését. A növekedés mérté­ke éppen az ezen a területen bekövetkező előre­haladás függvénye. Tisztelt Képviselő Elvtársak ! A gazdasági sza­bályozók általános szigorításával, az egyedi tá­mogatások, mentességek további csökkentésével elő kívánjuk mozdítani, hogy a fontos belföldi és külkereskedelmi követelményeket megvalósító, elősegítő vállalatok a nagyobb teljesítményeknek megfelelően magasabb nyereséghez és bérfej­lesztési lehetőséghez jussanak. Ugyanakkor azok­nál a vállalatoknál, ahol nem tudnak megfele­lően hozzájárulni a fő gazdasági célok elérésé­hez, a teljesítményeknek megfelelő kisebb nye­reség a hatékonyabb gazdálkodáshoz szükséges változtatások megvalósítására ösztönöz. A vár­ható differenciálódás tehát nem öncél, hanem arra készteti a gyengébbeket, hogy saját mun­kájuk eredményével és ne az állami támogatá­sok imainikójávai zárkózzanak fel a jobbakhoz. A gazdaságtalan tevékenység megszüntetése, a termelési szerkezet változtatása érdekében 1979-ben vizsgálatokra és döntésekre, adott eset­ben vállalati programok készítésére van szükség. A terv egyes céljainak eléréséhez az ágazati mi­nisztériumok eddigieknél aktívabb, érdemibb gazdaságszervező munkája kívánatos. Okosan és higgadtan, kerülve a vállalati munkába való kicsinyes beavatkozást, már csak azért is, mert előrehaladásunk alapvető feltétele az olyan vál­lalatvezetés, amely alkalmazkodik a keményebb feltételeikhez és vállal ésszerű kockázatot is. Tisztelt Országgyűlés! A termelés hatékony­ságának növelése a népgazdaság minden ágaza­tában alapvető követelmény. Egyik legfonto­sabb módja a termelés szerkezetének átalakítá­sa. Nem lehet elhanyagolni a hatékonyság ja­vításának egyéb lehetőségeit sem, az anyagi esz­közökkel és a munkaerővel való takarékosságot. A beruházások növekedésének korlátozása, a más építési feladatok mérsékelt növekedése ál­talában csökkenti az építőipari szervezetekre gyakorolt külső nyomást. Idő és mód nyílik te­hát itt is a munka szervezettebbé tételére, a gaz­dálkodás hiányosságainak felszámolására, vagy legalábbis csökkentésére, a minőség javítására, a munkafegyelem erősítésére. A mezőgazdaságban — s ennek már hangot adtak a vitában a képviselő elvtársak — szintén elsőrendű feladat, hogy az anyagi eszközökkel jóval takarékosabban gazdálkodjunk. Különösön a műtrágyák, növényvédő szerek, gépek, fehér­iotnkarmányok és általában a takarmányok fel­használását kell javítani. El kell érni, hogy a nemzeti jövedelemhez való hozájárulás ugyan­úgy növekedjék a mezőgazdaságban is, mint ahogyan a termelés emelkedik. Emellett a mező­gazdaságban is határozottabban kell változtat­ni a termelés szerkezetét, tekintettel az értékesí­tés feltételeire, és ezen belül a külföldi eladási arák várható alakulására. A jövőben sem lesz több munkáskéz, de a termelés alakulása új jelenségekkel járhat. A gazdaságtalan tevékenységek szűkülése, a ter­melés növekedésének mérsékeltebb üteme vár­hatóan erősíti & vállalatokon belüli és vállala­tok közötti munkaerőmozgást, sőt az ipari és esetleg más vállalatok egyikében-másikában munkaerő szabadulhat fel. Fontos, hogy ezt a folyamatot előmozdítsuk, hogy másutt — pél­dául a kereskedelemben és a közlekedésben — m^sékelni lehessen a létszámgondokat. Tisztelt Elvtársak! A belső felhasználás ösz­szessége nem növekedik, de mert a felhalmozás területén, a beruházásoknál visszatartjuk a za­bolátlanságot és lényegesen kisebb lesz a kész­letnövekedés, a másik területen az életszínvonal. n lakossági fogyasztás körében emelkedést ter­vezhetünk. Ebben is kifejezésre jut az a törek­vésünk, hogy gazdasági munkánk megneheze­dett, feltételeit országunk lakossága elsősorban ne fogyasztókánt, hanem a termelésben dolgozó­ként, a vállalati kollektíva tagjaként érzékelne. Ebben az utóbbi minőségben viszont az eddigi­nél erőteljesebben érezze, hogy a termelésben kell kibontakoztatni azokat a változásokat, ame­lyek az egyensúlyi helyzet javításához, az élet­színvonal további növekedésének megalapozásá­hoz szükségesek. Az 1979-es terv a lakosság fogyasztásának elmúlt két évinél némileg lassúbb. 2,5—3 szá­zalékos, az egy főre jutó reáljövedelem 2 száza­lékos növekedését irányozza elő. Elsősorban a nominal jövedelmek növekedési üteme mérséklő­dik, az árak emelkedése alig lesz magasabb az ideinél. 1979. január 1-től korábbi írréretünknek megfelelően a régen megállapított és általában alacsony nyugdíjak emelésére kerül sor. Folytat­tuk az életkörülmények ia vitását jelent ősén be­folvásoló infrastrukturális létesítmények fejlesz­tését. 1979-ben az ötéves terv számításaiban sze­nenlőnél valamivel több. mintegy 90 ezer lakás épül fel. Az óvodás korúak számának 5 százalé­kos növekedésével arámról fejlesztéseket valósí­tunk meg. így a jelenlegi ellátási szint nem rom­Kk. Fontos feladat a lakossági áruellátás szint­iének fenntartása. Lehetőségeinkkel összhangban tehát ha sze­rény mértékben is. de jövőre tovább emelkedik nz életszínvonal, őszintén meg keli azonban mondani, hogy olvan körülmények közöt+. ami­kor a reáliövedelem, a reálbér országos átlagban szerény mértékben emelkedik, a családok e?ves esooortjainál elk erülhet rétien stagnálás va^v r^ökkenés következhet be. Változatlanul bifcto­ntiuk azonban, ez életszínvonal-politikánk alap­vető vonása, hogv az ötéves terv al-!+t m ind on társadalmi réteg életkörülményei érezhetően ia­vuljanak. Továbbhalad ásunk. legfontosabb rrazdaságno­litikai céljaink elérése érdekében mindenekelőtt nrra kell törekednünk, hogy azoknak a kere­sete a jelen körülményeik köpött is érezhetően

Next

/
Thumbnails
Contents