Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-27

1923 Az Országgyűlés 27. ülése, problémák megoldását tennék lehetővé. Azon­ban el 'kell azt is mondanom, hogy ma már a falun élő lakosság kisebb hányada dolgozik he­lyi termelőszövetkezetekben, mezőgazdasági üze­mekben, és üzemeikben. A lakosság nagyobb há­nyada az iparban, távolabb eső városokban dol­gozik. Amikor a település támogatást kér és kap a helyi mezőgazdasági üzemektől, akkor a la­kosságnak csak kisebb dolgozó létszáma után képződött eredményből ad vissza annak a tele­pülésnek, ahol a nagyobb hányad a városban, illetve az iparban dolgozik. Ezért a kisebb tele­püléseknek a lehetőségei kisebbek a társadalmi munka igénybevétele terén is, amit indokolt fi­gyelembe venni a központi keretek szétosztásá­nál. Ügy érzem, egyértelmű, legalábbis a mi kör­zetünkben, hogy a kisebb települések hosszú ideig még lakóhelyül szolgálnak a falun és a vá­rosban dolgozóknak. Nem lenne célszerű elha­nyagolni, és nem törődni a legégetőbb problé­máikkal, mert ez a még gyorsabb ütemű elván­dorlást, és a falvak elnéptelenedését jelentené. Emiatt a városba kényszerülő lakosságinak sok­kal költségesebben, nehezebben tudnánk megte­remteni a lakásfeltételeit ott, mint a jelenlegi lakóhelyén. Tisztelt Országgyűlés! A tárgyalt két téma­kör vizsgálatánál vezérfonalnak tekintettem azt a kialakult gazdasági helyzetet, amely jellemzi népgazdaságunkat. Egyes felvetéseknél nem a központi juttatások növelését tartottam szüksé­gesnek, hanem azon lehetőségek jobb, ésszerűbb kihasználását, amelyek a jelenlegi helyzetben is megoldhatók. Ügy érzem, hogy gondjaink elle­nére a költségvetés biztosítja az alapvető lehe­tőséget a jobb és eredményesebb gazdálkodás­hoz, azonban magunknak és mindenkinek min­den meglevő feltételt ki kell használnunk ennek megvalósítására. Az 1979. év népgazdasági költségvetését a Baranya megyei képviselőcsoport megvitatta, a vita során kialakult vélemény adta hozzászólá­som alapját. A költségvetési törvényjavaslatot a képviselőcsoport és a magam nevében elfoga­dom, és annak megvalósítását mindenben segí­tem. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket 15 óláig felfüggesztem. (Szünet 13.53—15.02. — Elnök: RAFFAI SAROLTA) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Huszár István elvtárs, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, az Országos Terv­hivatal elnöke kíván szólni. HUSZÁR ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak ! A naptár figyelmeztetése sze­rint az 1978-as évszám már csak néhány napig mutatja a jelent. Az emberek valami nagyon mélyen gyökerező ősi megszokásból legforróbb kívánságaikkal, legszebb vágyaikkal, a legáhí­tottabb reményeikkel ruházzák fel az új eszten­dőt. Ninas jogunk ennek ellentmondani. Okunk sincs arra, hogy kétségbe vonjuk a jövő értékte­78. december 20-án, szerdán 1924 remtő képességét, hiszen népünk már régen nem ábrándokban el, gondolkozik és tervez. A meg­valósult tervek általánosítható tapasztalataiból megtanultuk: magasztos: célokért folytatott min­dennapi küzdelem nyomán szép sikereket érhe­tünk el. Okkal, és joggal gondolunk erre 1979 küszöbén is, s indulunk harcba, munkába újabb célokért, sikerekért. Pártunk politikája változatlan. Ez a politika józan és őszinte. Számol a valóság realitásával, higgadt, megfontolt, túlzásoktól mentesen céltu­datos, így szól és szólhat a jövőről is. Ilyen gon­dolkodással tekintette át a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága legutóbbi ülé­sén az ország gazdasági helyzetét, tárgyalta meg az idei népgazdasági terv végrehajtásának eddi­gi tapasztalatait és hagyta jóvá az 1979. évi nép­gazdasági terv és állami költségvetés irányelveit. A feladatunk kettős. Az (állam legfelső fóru­mának törvénnyé kell ötvöznie az 1979-es év ál­lami költségvetésének előirányzatait és ezzel együtt az ország házából is új munkára kell szó­lítania a magyar társadalmat. Azt is mondhat­tam volna, hogy lelkes munkára. De hadd fogal­mazzam meg ugyanezt hétköznapibb, szeré- ' nyebb és talán illőbb szavakkal: szorgalmas, okos, egy akaratú munkára. Tisztelt Országgyűlés! A társadalom sajátos időszámítása szerint az ötödik ötéves terv har­madik esztendejének végén tartunk, a tervidő­szak nagyobb felét már magunk mögött hagy­tuk. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának december 6-i ülése megállapíthat­ta, hogy a vártnál kedvezőtlenebb nemzetközi gazdasági feltételek mellett is sikerült fenntar­tani népgazdaságunk fejlődését. Viszonylag len­dületesen nőtt a termelés, valamint a nemzeti jövedelem. Emelkedett népünk életszínvonala, a kommunális, a kulturális, az egészségügyi és ia szociális ellátottság számos területén javultak az életkörülmények. Az ötéves terv lakásépítési előirányzatát időarányosan teljesítettük, kismér­tékben túl is teljesítettük. Növekedtek a nép­gazdaság termelőeszközei, bővültek az infra­struktúra létesítményei. Tovább bővítettük együttműködésünket a testvéri szocialista orszá­gokkal ; ennek további erősítése fejlődésünk fon­tos feltétele. Gyarapítottuk gazdasági kapcsolat tainkat a fejlődő világ országaival és a gazdasá­gilag jelentős tőkés országokkal is. Számos ma­gas szintű látogatás, tárgyalás munkálta a köl­csönösen előnyös kapcsolatok fejlesztését, nyúj­tott segítséget az útban álló akadályok elhárítá­sához. A Központi Bizottság értékelése, de a mos­tani ülésszak eddigi vitája alapján is mondhat­juk: a fejlődésnek most valóban olyan szakaszá­ban vagyunk, amikor a „rakás közben meg kell rázni a zsákot" ... A jelenlegi legdöntőbb feladatunk: megszi­lárdítani az anyagi termelésben és népünk élet­színvonalának javításában elért eddigi vívmá­nyainkat, megalapozni a jövőbeni fejlődés felté­teleit. A feladat végrehajtásának kulcskérdése, hogy a minőségi és hatékonysági tényezők elő­térbe állításával biztosítsuk a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását. Kedves Képviselő Elvtársak! Nézzék el ne-

Next

/
Thumbnails
Contents