Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-27

1917 Az Országgyűlés 21. ülése, 1978. december 20-án, szerdán 1918 tül ők is bekapcsolódhatnak az országban folyó kutatásokba, számítunk: rájuk, figyelemmel kísérjük, és lehetőségeinkhez mérten segítjük is munkájukat. A debreceni akadémiai bizottság mezőgazdasági szakbizottsága például éppen a napokban nyújt be egy részletes előterjesztést egyidejűleg a Magyar Tudományos Akadémiához és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz a Tiszántúl mezőgazdasági termelésének fontosabb fejlesztési célkitűzéseihez kapcsolódó regionális kutatási feladatok tárgyában —, hogy csak egy Példát említsek. Megemlítem még azt, hogy pécsi, szegedi, veszprémi, debreceni akadémiai bizottság nem jelent egy-egy várost; területet jelent. A debreceniekhez tartozik Hajdú-Bihar megyén kívül Szabolcs-Szatmár és Szolnok vármegye. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés kulturális íeladiatóikra 30,7 milliárd forintot irányoz e

lő. Ebből 22,4 milliárd jut oktatási kiadásokra, 8,3 milliárd közművelődési és egyéb kulturális kiadásokra. Ez utóbbi összegből kerül sor a tudományos kutatások támogatására. A költségvetés nem említi — úgy mint tavaly, tavalyelőtt v

°lt —, hogy a kutatási ráfordítások körülbelül egyharmada a költségvetésből, kétharmada műszaki fejlesztési alapból származik. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható azon°an, és ezt meg kell mondani az Országgyűlés e

lött is, az ország tudjon róla, hogy a kutatásra és fejlesztésre fordított összegek növekedési mértéke jóval meghaladta a nemzeti jövedelem növekedését. Egynéhány adatot legyen szabad Megemlíteni. 1960-ban a nemzeti jövedelem 1,54 százalékát, 2,3 milliárd forintot fordítottunk kutatásra. 1970-ben, 10 év múlva már 2,8 százalék, 7,7 milliárd, 1974-ben 3,3 százalék, 12,4 milliárd, 1976°an a nemzeti jövedelemnek 3,4 százaléka, 14,8 miliiápcl forint értékben. Ha most a kutatóhelyeken dolgozók számát is megmondjuk, ez így alakult: 1960-ban 26 500, 1970-ben 64 500, 1974°en 80 500 és 1976-ban 82 500 dolgozó működött tudományos kutatóhelyeken. Extrapolálva az értékeket, 1979-re, ahogy számítottam, körülbelül 16—17 milliárd forint ^ordítható kutatásra és fejlesztésre — ez az a bizonyos K + F rövidítés. Kérdésem: az említett 8,3 milliárd forintból biztosítható-e a 16—17 milliárd forint egy része, Más szóval továbbra is megmarad-e a ráfordí^s egyharmad-Jkétharmad aránya a, költségvetésből és a minisztéráumoknál levő központi kutatási alapokból. Sajnos nincs elég idő arra, hogy a kutatásfejlesztésre fordított igen jelentős összeg bontásával, szerkezetével, hatékonyságával és társadalmi hasznosságával foglalkozzam. Elismerem, hegy a kérdés igen bonyolult, hiszen elég nehéz szétválasztani a kutatást a fejlesztéstől, az alap^agy elméleti kutatásokat az alkalmazott, gyarKorlati fejlesztŐHkutató munkától, vagy egy megvásárolt licenc adaptálásához, sőt fejlesztéséhez szükséges kutatómunkától, stb. De mégis azt gondolom, hogy az országos távlati tudományos kutatási tervek végrehajtásához a licencvásárlásokat, ,

a tervbe vett célprogramokat, kutatás76 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ fejlesztő céltársulásokat, a szelektív kutatások támogatását helyesen kialakíthassuk, szükség van a kutatás és a fejlesztés bontására és ehhez megfelelő információs értékelő, elemző koncepció kialakítására. Örömmel üdvözölhetjük, hogy a Tudománypolitikai Bizottság intenzíven foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ismeretes, hogy az ipar műszaki fejlesztési alapokat képez. A mái' közzétett 1003/1978^as számú, január 18-án közzétett minisztertanácsi határozatban a következőket olvashatjuk — idézem: „Meg kell vizsgálni a mezőgazdasági alaptevékenység után képződő nemzeti fejlesztési alap képzési, felhasználási rendszerének gyarapítási lehetőségeit." Eddig az idézet. Igen fontos határozat ez. Amikor iparszerű mezőgazdasági rendszerek, tudományos gazdasági céltársulások alakulnak, mind a gyakorlati, mind a kutatással foglalkozó szakemberek a minisztertanácsi határozat végrehajtásának mielőbbi megoldását kérik. Mint egyetemi embernek, szólnom kell röviden a tudományos kutatás felsőoktatási intézményekben folyó kérdéseiről, de elsősorban a felhasználható keretekről. A felsőoktatási intézmények kutatási tevékenységében az elmúlt években jelentős változások következtek be. Több, a tudománypolitikai irányelvek megvalósítását segítő határozat jelent meg. A Minisztertanács határozata azt hangsúlyozta, hogy „az egyetemeket felügyelő minisztériumok rendelkezésére álló központi fejlesztési alapok felhasználási szabályai és mértéke tegye lehetővé a kiemelt kutatási programok, feladatok irányítását". A jelen költségvetésben pedig olvashatjuk, hogy fokozott támogatásban részesülnek az egyetemi kutatóhelyek, ezek a tervidőszak folyamán még a központi kutatási és fejlesztési alapból is kiemelkedő fontosságú feladatok végrehajtására mintegy 200 millió forint támogatást kapnak. A többlettámogatás egyharmada a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi, illetőleg az Egészségügyi Minisztérium intézményeinél nagy értékű gép—műszer beszerzésére fordítható. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az Oktatási Minisztérium felsőoktatási intézményeiben meglevő gép-, műszerpark úgynevezett használhatósági foka, a nettó értéknek a bruttó értékhez viszonyított aránya, mintegy 60 százalék, ami elavulást jelent, mert a műszerek fizikai elhasználódásánál sokkal gyorsabb az úgynevezett erkölcsi avulás. Űj jelenség a felsőoktatási intézmények kutató tevékenységében az, hogy a többlettámogatás egy részét témapályázat útján kaphatják meg az arra legérdemesebb kutatóhelyek, részlegek. Igen jelentős, hogy egyetemeink és főiskoláink kutató tevékenységében növekedni fog az állami megbízások aránya, és ha számításba vesszük az oktatás támogatására fordítható és táraadalmi kutatásokat szolgáló összegeket, továbbá az állami és a felhasználói megbízásos szerződéses munkák árbevételéből képződő fejlesztési alapokat, megállapíthatjuk, hogy egyetemeinken és főiskoláinkon a kutatómunka 1979-ben is tovább fejlődhet. Most, mint vidéki képviselő, szóvá teszek egy