Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-27

1919 Az Országgyűlés 27. ülése, 1978. december 20-án, szerdán 1920 kérdést. A Társadalmi Szemle szerkesztőségében a „Tanácstörvény a Gyakorlatban" című témakörben tartott kerekasztal-megbeszélést a folyóirat augusztus—szeptemberi száma teljes terjedelemben leközölte. Az érdekes és értékes anyagból csak egyet emelnék ki. Indokoltnak mondták ott a IV. és V. ötéves terv célkitűzését, a kiemelt szerepkörű településekre koncentrált fejlesztéssel kapcsolatban. Ez azonban a gyakorlatban olyan, mondhatni torzulásokhoz vezetett, hogy például Hajdú-Bihar megyében a IV. ötéves tervben a városokra és a középfokú központokra a tervelőirányzat 83,6 százalékát, majd az V. ötéves tervidőszak alatt eddig 90 százalékát használták fel, míg a megye többi települési helyeire 16,4, illetőleg mindössze 8 százalék jutott, holott a megye lakosságának 51 százaléka az utóbbi területeken él. Az érdekelt tanácsok a megyei szinten kötelező beruházási szint megtartása miatt még saját bevételből sem tudják sokszor a legszükségesebb fejlesztési feladatokat megoldani. Ezt a helyzetet a VI. ötéves terv előkészítése során felül kellene vizsgálni és talán az expozéban elhangzott településpolitika valamit segíteni fog ebben a kérdésben. Befejezésül még egy kérdéssel szeretnék röviden foglalkozni. Az 1979. évi állami költségvetéssel együtt tárgyaljuk a népgazdaság jövő évi tervét. Míg a rendelkezésre álló költségvetés részletes, számszerű pénzügyi adatokat tartalmaz, addig a népgazdasági terv a tervezett növekedés 1979. évi előirányzatait százalékokban adja meg. Kétségtelen, hogy ez a fejlődés ütemét, dinamizmusát igen jól kifejezi. De ugyanakkor nagyon hasznos lenne, ha számszerű adatokat is kaphatnánk, elsősorban a tervezett nemzeti jövedelem és az évi társadalmi össztermék értékéről, a kettő közvetlen összefüggéséről, vagyis hogy a társadalmi termékből az összes anyagi ráfordítások, felhasznált termelőeszközök értékét levonva hogyan és milyen összegben kapjuk meg a nemzeti jövedelmet, hiszen a nemzeti jövedelem a szocialista újratermelés legfontosabb kategóriája, nagysága alapvetően meghatározza a lakosság jólétét, életszínvonalát és a termelés fejlesztésének lehetőségét. Bizonyára meg lehetne adni a nemzeti jövedelem és a társadalmi termék szerkezeti adatait, a források és a felhasználás legfontosabb és legjellemzőbb adatait, illetőleg mutatóit. Végeredményben ezek a számok nem titkosak, hiszen a 20 ezres példányszámban megjelenő Magyar Statisztikai Zsebkönyvek tartalmazzák azokat a számszerű adatokat, igaz, hogy csak keveset, amelyekből a megadott százalékok alapján, ha kissé fáradtságosán is, de kiszámíthatók, vagy hozzávetőlegesen extrapolálhatók a számszerű értékek. Talán egy-két adatot megemlítenék, bár lehet, hogy ezek a privát számítások nem lesznek teljesen jók. Az 1977. évi össztársadalmi termék 1275 milliárd forint volt a statisztikai zsebkönyv szerint. Ugyanakkor a nemzeti jövedelem 475 milliárd forint, 37 százaléka a társadalmi terméknek. A megfelelő százalékos számokkal számítva a további adatokat az 1978. évben a társadalmi termék 1350 milliárd forint, a nemzeti jövedelem 509 milliárd forint. Ez 38 százalék. Az 1979-es társadalmi termék ezek szerint becsülve körülbelül 1410 milliárd forint lesz, és a nemzeti jövedelem körülbelül 520 milliárd forint, szintén 38 százaléka az össztársadalmi terméknek. A költségvetési számokat ismerjük. Érdekes, hogy az arányok maradtak, a számítás szerint a nemzeti jövedelem 37—37—38 százaléka, a költségvetés 28 és fél százaléka a társadalmi termelésnek. A kért adatok talán jobb áttekintést adnának országunk gazdasági helyzetéről és a nagyobb összefüggésekről. Elnézést kérek a hosszabb beszédért. Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm szíves figyelmüket, és a magam nevében vállalva és megerősítve a beterjesztett költségvetési törvényjavaslatot elfogadom és tisztelt képviselőtársaimnak elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Kasó József képviselőtársunk. KASÓ JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Az 1978. év végéhez közeledik. Népgazdaságunk ez évének eredményeit már nagy vonalakban ismerjük. Semmiképpen sem mondhatjuk azt, hogy az 1978. gazdasági év probléma és gond nélküli. Ismerve az Országos Tervhivatal 1978. évről kiadott tájékoztatóját és a Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetéséről kiadott törvényjavaslatot, elmondhatjuk, hogy összhang van a kettő között. És az 1978. év eredményei egyben meghatározzák az 1979. évi feladatokat is. Egyértelmű, hogy az 1979. év nagy feladatokat szab meg számunkra annak érdekében, hogy gondjaink és problémáink valamelyest is csökkenjenek. Az is egyértelmű, hogy gazdasági fejlődésünk jelenlegi szakaszában meg kell keresnünk azokat a lehetőségeket, elsősorban azokat a termelési feladatokat, amelyek segítenek gondjaink és problémáink megoldásában. Én a termelést tartom elsősorban annak a területnek, amellyel meg tudjuk oldani a várt feladatokat. A termelés alatt, nem a mindenáron való termelést, a termelés öncélúságát, a termelésnövelés ütemének feltétlen tartását értem. Ez nem lenne helyes, nem is lenne célravezető. Mindezek az általános megállapítások részben vonatkoznak a mezőgazdasági termelésre is. A mezőgazdasági termelés abban a kivételes helyzetben van, hogy összességében növelni kell termelését a belföldi és az exportigények teljesítésének érdekében. Ez igen nagy feladat az ágazat számára, mely csak jól szervezett, összehangolt ágazaton belüli és ágazatok közötti munkával valósulhat meg. Azonban itt is elmondhatjuk: nem kell ott erőltetni az egyes termelési folyamatokat, ahol nincsenek meg a megfelelő fel' tételek. Az egyes tájegységeknek megfelelő termelésszerkezetet kell kialakítani. Közismert, hogy milyen széles skálán mozog egyes növények országos átlagtermése, hasonló költségráfordítások mellett is. Nem szabad termelni ott magas költséggel azt a növényt, ahol alacsony átlagtermések vannak belőlük, még akkor sem, ha termelési rendszerekben folyik ott a termelés. Ez lehet, hogy a termelési rendszereknek jó, a népgazdaságnak semmi esetre sem, a termelőüzemeknek is csak átmeneti, kétes eloI nyöket biztosít. Az előbb elmondottak inkább a