Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-21

1467 Az Országgyűlés 21. ülése, 1978. március 23-án, csütörtökön 1468 Sághy elvtárs is, minden megnyilatkozásukban hangsúlyozzák alaptörvény jellegét, azt, hogy a kialakult kereskedelmi gyakorlat előremutató, jó mozzanatainak a rögzítése. Kérem, engedjék meg, éppen az elvi jelentőség miatt mégis feltenni azt a kérdést; vajon nem szükséges-e a célok és feladatok mellett konkrétabban meghatározni a kereskedelem helyét a népgazdaságban. Hiszen a társadalmi újratermelés fogalma tartalmilag is egységbe foglalja a kereskedelmet a termék előállításával, annak ellenére, hogy annak realizálása a társadalmi munkamegosztás folyamán elkülönül tőle. Ha tehát nem rajzoljuk meg élesen a határokat, vagy az újratermelés (a termelés, az elosztás és a fogyasztás) egységéből kiemeljük a kereskedelmet, akkor maradnak olyan területek, amelyeket a törvény nem tud teljes érvényűén befogni. Gondolok itt mindjárt az ipar kereskedelmi tevékenységére. Az iparvállalatok által üzemeltetett mintaboltokat széles áruválasztékkal, sok esetben kedvező árakkal, amelyet a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi haszonkulcs kiiktatásával érnek el, megszerették és előnyben részesítették a vevők. Ennek ellenére, számuk elenyészően csekély. Győr-Sopron megyében, amely a textilipar egyik fellegvára, a 312 ruházati és iparcikkegységből alig 12. A törvényjavaslat is szorgalmazza az áru útjának rövidítését, ezért a végrehajtás során célszerű lenne megvizsgálni annak lehetőségét, hogy a vállalatok nagyobb anyagi érdekeltsége elősegítené-e ennek a kereskedelmi formának a kiszélesítését. Indoklásul hivatkoznék Sághy elvtárs expozéjára, amely üdvözölte az egészséges konkurrenciát a vásárlók érdekében. Tisztelt Országgyűlés! Társadalmi viták, bizottsági ülések megannyi hozzászólója foglalkozott az ipar és kereskedelem viszonyával. Az a tény, hogy ez a kapcsolat sok kívánnivalót hagy maga után, elsősorban abból fakad, hogy a termelés mennyiségi oldala nagyjából rendben van. de minőségi oldalról iparunk zöme még nincs kínálati helyzetben. Ugyanakkor a kereskedelem sem tud minden árut minősíteni. Különösen a komplikált méréseket igénylőket. Az eladandó mosógép kipróbálásának kötelezősége, mint a klasszikusnak számító példa is mutatja, a 29. § a fogyasztói érdekvédelem minden oldalú megvalósítását ma még sajnos nem teszi lehetővé. Törvényjavaslatunk alkotóinak mégis az a legnagyobb érdeme, véleményem szerint, hogy a legreálisabb lehetőségekkel valósítják meg a fogyasztói érdeket. Nevezetesen: a kereskedelem minőségellenőrző tevékenysége nem kielégítő és így a hibás termék eljuthat a vevőhöz. De a törvényjavaslat által most már szigorúan előírt közös tájékoztatás, amely magában foglalja a használhatóságot, az árat, a vásárlói jogokat, és hadd említsem meg, hogy ezek voltak azok a labdák, amiket az ipar és kereskedelem ide-oda tologatott, tehát a közös tájékoztatás alapján a vevő kontrollálhatja, illetve jogainál fogva visszaolhatja az előállítóhoz. Szeretném megjegyezni, hogy ennek következetes megvalósításához elengedhetetlenül szükséges a jelen állapot megváltoztatása. Egy megyei vizsgálat szerint 4487 termékből 1583-ban semmiféle tájékoztatás, 1095-ben pedig ellentétes értelmű volt. A visszacsatolás lehetősége a közös tájékoztatásban van. A végrehajtás során, úgy érzem, ezt is egységes módon kell értelmezni. Nem szabad előfordulnia annak, ami nemrég történt, hogy a megyei hatóság kötelezte az egyik nagykereskedelmi vállalatot az importált kézi fúrógép tájékoztatóval való ellátására, mivel erre a kiskereskedelem nincs felkészülve és nem. is feladata. Ennek ellenére az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség mégis a kiskerre \ hárította a tájékoztatás minden gondját-baját. Kedves elvtársak! A fogyasztói érdekvédelem, a kereskedelem minőségellenőrző tevékenysége, amelyekről eddig szóltam, a törvényjavaslat legexponáltabb kérdései. Vannak olyanok, melyeket talán újszerűségükből eredően nem .taglal részletesen, csupán definíció jelleggel. Pedig az idegenforgalom gyakorlata hazánk nagyon sok területén okoz nem kevés fejtörést az illetékeseknek. Amíg a belkereskedelmi egységek telepítését, kiforrott engedélyezési eljárás szabályozza, a gombamódra szaporodó utazási irodákat bárki megnyithatja, nagyon sok esetben vitatható feltételek között is. Ennek következtében az országhatár mellett fekvő megyékben, mint például Győr-Sopron is, az erők szétforgácsoltsága egyszerűen lehetetlenné teszi ennek zökkenőmentes lebonyolítását. Igen óvatos becslések szerint a megyébe látogató külföldiek száma 1978-ban 75 százalékkal több lesz, mint 1977-ben. A kép csak akkor teljes, ha hozzáteszem, a szomszédos Ausztria viszonylatában a forgalomnövekedési prognózis 82 százalékos, 1 190 000 fő, de a számítások a vízumkényszer megszűnését figyelmen kívül hagyták. Engedelmükkel elmondanám, hogy a tegnap estig befejeződött számlálás szerint a forgalom március hónapban megháromszorozódott. Mielőtt a következtetésekről szólnék, engedjenek meg még egy statisztikát. Ez év január 1-től február 25-ig a soproni határátkelőhelynél belépett 15 500 kizárólag osztrák állampolgár úticélját illetően a következőképpen vá)lt: 34 százalék bevásárolni megy Sopronba, 40 százalék fürödni utazik Bükre, 15 százalék fürödni utazik Balfra, li százalék továbbmegy, vagy több napig marad a városban. Számokban alig kifejezhetően kicsi tehát azoknak a száma, akik turistaként jönnek, ellentétben a többiekkel, akik kizárólag a belkereskedelem valamilyen formájával keresik a kapcsolatot. Önként adódik a kérdés: vajon okulva fontos idegenforgalmi tájegységünk példáján, nem kellene-e a törvényjavaslat végrehajtási utasítása során kiemelten kezelni a belkereskedelmi tevékenység és árualap-ellátás szempontjából néhány hasonló helyzetben levő megyét? Tisztelettel kérem miniszter elvtársat ennek megvizsgálására. Kérésemet alátámasztanám azzal, hogy Győr-Sopron megyében ez évben várhatóan 2 655 000 külföldi találkozik a belkereskedelemmel. Erre a számra már az előbbi bejelentésemmel rácáfoltam. Ugyanakkor például Sopronban csak 1980-ban készül el az első közepesnek