Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-27

1907 Az Országgyűlés 27. ülése, 1978. december 20-án, szerdán 1908 hatások alól és egyetlen gazdaság sem szigete­lődhet el azon nagy folyamatoktól, amelyeknek az árak csupán jelzőberendezései és közvetítői. Nyilvánvaló, hogy a világpiaci folyamatok — az árakat is beleértve — nemcsak a kereslet és kínálat közötti objektív viszonyokat tükrözik vissza, hiszen azokat a nagyobb gazdasági ha­talom befolyásolja és manipulálja. De a kon­centrált gazdasági hatalom is objektív viszo­nyok eredője, amely ellen sikeresen föllépni többnyire csak nagyobb gazdasági hatalom bir­tokában lehet. Ismeretes, hogy az 1968-ban bevezetett gaz­dasági reform — érthető okokból — nem terjed ki az intézményi rendszerre. Nyilvánvaló azon­ban, hogy a következő években napirendre kell tűzni a gazdaság funkcionális és ágazati irányí­tásával foglalkozó intézmények munkájának megjavítását is. A gazdasági minisztériumok természetesen egyfelől állami hatalmi szervek, másfelől azon­ban a hatások és kölcsönhatások rendszerében együtt kell élniük azon gazdasági egységekkel, amely tevékenységét a gazdaság objektív tör­vényei és összefüggései által irányított folyama­tok szabályozzák. Nyilvánvaló, hogy a gazdaság irányításával foglalkozó állami intézmények te­vékenységét, szervezeti formáit és működési rit­musát jobban összhangba kell hozmi a gazdasá­gi folyamatok természetével és ritmusával. Ilyen vonatkozásban az elmúlt időszakban volt bizonytalanság nálunk, hogy az ágazati minisz­tériumok számára előírt követelmények egyre szélesebb területen kerültek és kerülhetnek még ellentétbe a korszerű gazdasági szervezés egyre erőteljesebben kibontakozó tendenciáival. Gon­doljunk csak arra, hogy az ágazati gazdaság­irányító szervek általában a hatáskörök elvá­lasztására, saját normarendszer kialakítására, ágazati optimumok megjelölésére, ágazati fele­lősség érvényesítésére törekszenek egy olyan vi­lágban, amelyre a folyamatok integrálódása és ágazntközisége a jellemző. A gazdaságban olyan vállalkozások jönnek létre a folyamatök összekapcsolódása és egy­másutánisága alapján, termelési rendszerek, amelyek a tudományos kutatástól a termelésen át az értékesítésig és a szolgáltatásig minden­féle funkciót felölelnék. Ezekre a formákra mint a gazdasági szervezés eddig legeredményesebb módszereire, nekünk is fel kell figyelnünk és alkalmaznunk is kell azokat saját viszonyaink­ra a nemzetközi versengés miatt. Egy-egy termelési rendszerű konglomerá­tum döntési jogköre azonban nálunk többnyire 8—9 főhatósághoz fog tartozni, hiszen más fe­lelős az alapkutatásért, az alkalmazott kutatá­sért, a fejlesztési kutatásért, a termeléséért, a be­dolgozó vállalatok tevékenységéért, a pénzügyi kapcsolatókért, az importért, a 'belföldi értéke­sítésért, a külföldi értékesítésért és a szolgálta­tásokért. Képzeljük el, ha egy sok lehetőséget magában rejtő kooperációs ajánlatra adott vá­tfigzt ennyi különböző főhatóság különböző tö­rekvéseitől és válaszaitól kell függővé tenni! Nyilvánvaló, hogy az intézményi rendszer re­formját nem lehet egyik napról a másikra meg­valósítani. Hiszen a kérdések átfogó és a gaz­dasági élet igényeit figyelembe vevő felülvizs­gálatához is hosszabb időszakra van szükség. Annyit azonban mindenesetre meg kell követel­ni a különböző intézmény éktől ma is, hogy a gazdasági szervezeteknek a gazdaság természe­tével összhangban álló társulásait ágazatközi jelleggel mozdítsák elő, mert enélkül nem lesz előrehaladás. A terv- és költségvetési javaslatból, a kü­lönböző tájékoztatásokból és a pénzügyminisz­teri expozéból világosan látható és érzékelhető, hogy más nemzeti gazdaságókhoz és nemzetek­hez hasonlóan az előttünk álló években rendkí­vül bonyolult és ellentmondásos feladatokat kell megoldanunk. E bonyolult és ellentmondásos feladatok sikeres megoldásától függ azoniban a magyar népgazdaság és tegyük hozzá, az euró­pai szocialista országok gazdasági jövője. Az el­múlt évtizedekben történelmi értelemben is nagy vívmányokat valósítottunk meg, és ki­emelkedő eredményeket értünk el számos te­rületen. Gondolni' kell azonban arra, hogy e vívmányok csak oly módon fejleszthetők és az eredmények csak abban az esetben növelhetők, ha azokat a valóságban kialakult gazdasági vi­szonyok útján leszünk képesek alátámasztani. Ilyen értelemben a teljes foglalkoztatottságnak, a munkanélküliség megszüntetésének, amely rendszerünk egyik legnagyobb vívmánya, a szi­lárd munkafegyelem, a jó munkaszervezés, a munkaerő képességének kiaknázása és a túlke­reslet elkerülése jelentik a párját a konkrét gazdasági viszonyokban. Ha ezeket a követel­ményeket nem biztosítjuk, úgy olyan túlfoglal­koztatottság keletkezik, amelyben a kínzó mun­kaerőhiány az intenzív fejlődést, a struktúra­átalakítást és a gazdaságosságot akadályozó té­nyezővé válik. Igen jelentős előrehaladást értünk el a ter­melés és életszínvonal emelésében. De konkrét gazdasági viszonyaink nem mozdították elő a minőség, a technika, a korszerűség, a piacké­pesség és a szolgáltatások fejlődését. Pedig ezek­től a tényezőktől függ a termelés kultúrája, a gazdaságos értékesítés lehetősége és a külgaz­dasági kapcsolatok hatékonysága. Természetesen a megállapítások egyáltalán nem jelentik azt, hogy az alapvető vívmányo­kat már nem kell vagy nem lehet továbbfej­leszteni. Erre feltétlen szükség van, de ennek előfeltétele a vívmányoknak a konkrét gazda­sági viszonyok és folyamatok útján történő alá­támasztása. E néhány rövid utalásból is nyil­vánvaló, hogy nálunk nincs szó fordulatról, mint azt a szocialista országókat elemző nyuga­ti kutatók és újságírók állítják, de arról min­denesetre szó van, hogy a kialakult viszo­nyainknak más összetevőit és más tényezőit kell előtérbe állítanunk mint eddig tettük. Űj fej­lődési problémáink eredményes megoldásának és ebben a vonatkozásban a magyar népgazda­ságra és a többi szocialista országra is gondo­lunk, igen nagy nemzetközi jelentősége van. miután a nyugati tudományos és propaganda­gépezet évek óta azt hajtogatja, hogy a szocia­lizmus eredményesen oldotta ugyan meg az el­maradottságból történő kiemelkedés problé­máit, de a létrehozott társadalmi struktúrában

Next

/
Thumbnails
Contents