Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-27

1899 Az Országgyűlés 27. ülése, ben mindenki megismerheti és megértheti a változó viszonyokat és azt becsülik meg, azt tá­mogatják, aki gazdaságosan és tisztességesen dolgozik, és azt marasztalják el, akinek a mun­kája nem kielégítő vagy nem hasznos. Ezt az értékrendet kell érvényesíteni rangtól és be­osztástól függetlenül mindenkire, a termelés­ben, a szolgáltatásban és az igazgatásban dol­gozókra, egyénekre, munkásközösségekre és al­kotóműhelyekre egyaránt. A vállalatok és a szövetkezetek, a dolgozó kollektívák és az irányító szervek együttesen szavatolhatják azt, hogy céljainkat megvalósít­hassuk, éppen ezért bizakodhatunk, mert tő­lünk, az egész társadalomtól függ, hogy céljaink elérésében meddig jutunk előre a jövő eszten­dőben. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy a be­nyújtott törvényjavaslatot, e biztosítékokat te­kintetbe véve, vállalva és megerősítve fogadja el. Az 1979. évi tervben és állami költségvetés­ben megfogalmazott követelményeknek eleget tenni annyit jelent, hogy megőrizzük eddig el­ért, s mindannyiunk által nagyra becsült ered­ményeinket, és ezen felül megalapozzuk jövőn­ket. Ez nem kevés a haladásnak azon a mezs­gyéjén, amely egy új fejlődési szakasszal köti össze szocialista társadalmunkat. Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 11.58—11.23 — Elnök: PÉTER JÁNOS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket újból megnyitom. Dr. Bognár József képviselő­társunkat, a terv- és költségvetési bizottság előadóját illeti a szó. DR. BOGNÁR JÓZSEF: Tisztelt Országgyű­lés! Az Országgyűlés valamennyi bizottsága foglalkozott a Magyar Népköztársaság 1979. év­re szóló költségvetésével és részletesen megtár­gyalta a különböző szakágazatok bevételi és ki­adási előirányzatait. Szeretném hangsúlyozni, hogy a terv- és költségvetési bizottság kibőví­tett ülésén az is bebizonyosodott, hogy a külön­böző bizottságok a jelenlegi gazdaságpolitikai helyzet és szakágazataik közötti összefüggéseket és kölcsönhatásokat igen nagy felelősségérzettel és körültekintéssel mérlegelték. Ily módon az egyes felszólalásokban nemcsak a lehetőségek kerültek értékelésre és nemcsak a várakozások­tól való eltérések, hanem a különböző szük­ségletek kielégítésének racionális korlátai is megvitatásra kerültek. A bizottságok — és közöttük a terv- és költségvetési bizottság, amely az esztendő fo­lyamán többször foglalkozott a gazdaságpoliti­kai helyzetben megmutatkozó új fejlemények­kel — egyetértettek abban, hogy a racionális és elkerülhetetlen annak a gazdaságpolitikai kon­cepciónak a megvalósítása, amelynek jegyében az 1979-es költségvetés előirányzatai, törekvései és cselekvési programjai fogantattak. A viták­78. december 20-án, szerdán 1900 ban részvevő képviselők azt is hangsúlyozták, hogy az új gazdaságpolitikai koncepció megér­tése és alkalmazása esetén a különböző gazda­sági és nem gazdasági ágazatok alapvető felada­tai megoldhatók. A koncepció megértésének és helyes értelmezésének szükségességét természe­tesen minden felszólaló kiemelte, hiszen a tar­talékok feltárása csak ebben az új felfogásban lehetséges, miután az, hogy mit tekintünk adott esetben még, vagy már tartaléknak, az a gaz­daságpolitikai helyzet eredője. Nyilvánvaló, hogy gyökeresen szakítani kell a mennyiségi szemléletmód automatizmusával és beidegzett reflexeivel ahhoz, hogy az új hely­zetben el tudjunk igazodni. A konkrét mennyi­ségi viszonyok és összefüggések persze rendkí­vül nagy szerepet játszanak a gazdaságban, de az a körülmény, hogy mi fejleszthető és mit célszerű fejleszteni, az nem pusztán a mennyi­ségi reflexek szerinti cselekvés, hanem a fej­lődési célok függvénye, amelyek a világgazda­ság és a mi fejlődésünktől függően időről időre mélyrehatóan átalakulnak. Nyilvánvaló az is, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközök mennyisége erőteljesein befolyásolja különböző szükségletek — a termelési szükségletekre is gondolok — kielégítettségének mértékét, de a legnagyobb anyagi eszközök és a legkorszerűbb technika sem pótolja a célok, funkciók és ered­mények világos körülhatárolását, ebben a pél­dátlan gyorsasággal változó világban, amelyben az ismeretek és információk elavulása döbbe­netes sebességgel történik. Ezért a változó feladatokra és szükségletek­re kell koncentrálni a cselekvést és nemcsak azon intézményekre, amelyek a maguk kialakult formájában gyakran egy múltbeli állapot kife­jezői. Ezért a nem gazdasági területeken a kor­szerűsödő technikára alapozott cselekvés mel­lett igen nagy jelentősége van és lesz azon mi­nőségi tényezőknek, amelyek a célok elérését elsősorban meghatározzák. Ebben az értelemben mondjuk és mondották a felszólalóik, hogy az új helyzet megértése és az abból eredő következ­mények bátor levonása esetén és után még je­lentős tartalékok állnak rendelkezésünkre. Az egészségügyi bizottság részéről ezenkívül né­hány olyan szociális problémát vetettek fel, amelyeket a társadalomnak a humanizmus szel­lemében abban az esetben is meg kell oldania, ha egyébként a rendelkezésünkre álló erők és anyagi eszközök oroszlánrészét a gazdasági, tár­sadalmi fejlődéssel közvetlenül összefüggő problémákra kell koncentrálni. A javaslatokat a pénzügyminiszter elvtárs a bizottság ülésén magáévá tette. A gazdasági jellegű bizottságok: ipari, me­zőgazdasági, építőipari és közlekedési, valamint kereskedelmi képviselői a kialakult helyzet és a szükséges cselekvés igen fontos problémáit és összetevőit elemezték, s olyan rendkívül lénye­ges kérdéseket vetettek fel, mint az árak, az érdekeltségi rendszer és a készletek alakulásá­ban kialakult vagy kialakuló ellentmondások. Bármennyire érdekesek és lényegesek önma­gukban is a vélemények és kritikai megjegy­zések, helytelen lenne azokat a többi gazdasági értékítélettől elválasztani, hiszen az említett

Next

/
Thumbnails
Contents