Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-27

1801 Az Országgyűlés 27. ülése, 1978. december 20-án, szerdán 1892 sere összpontosuljanak, szervezettebbé váljék a folyamatban levő beruházások kivitelezése, az építőipari kapacitásokat értelmesebben lehessen szervezni. A felhalmozás egésze akkor csökkenhet, ha a készletnövekedés az ez évinél sokkal kisebb lesz. Míg 1978-ban a nettó nemzeti termelés minden száz forintjához 6—7 forint készletfelhalmozás tartozott, a jövőre ennek 3—4 forintra kell csökkennie. Ez a tervnek egyik kényes pontja, és kemény feladat, amelynek megvalósításáért hitelezési gyakorlatunkban és a vállalati gazdálkodásban folyamatos intézkedések és erőfeszítések teendők. Tisztelt Országgyűlés! A népgazdasági tervben és az előterjesztett állami költségvetésben arra törekedtünk, hogy az irányítás elsősorban közgazdasági eszközökkel befolyásolja, de ahol szükséges, ott határozott és egyértelmű fellépéssel kiigazítsa a gazdasági folyamatokat. Azt tartottuk szem előtt, hogy a felügyeleti szerveknek a vállalati munkába való gyakori aprólékos beavatkozása sokat ronthat, a vállalati stratégia konzultatív jellegű megerősítése viszont sokat segíthet abban, hogy a vállalatok és felügyeleti szerveink kapcsolata a gazdasági és társadalmi követelményeknek megfelelő tartalmat kapjon. Amellett, hogy módosítottuk a vállalati tevékenységet befolyásoló gazdasági szabályozó eszközöket, a közvetlen állami döntéseket is szigorítottuk. Ezeknek a változtatásoknak általános célja a következő. A vásárlóerőt úgy szabályozzuk, hogy a felhalmozás és a fogyasztás tervszerűen alakuljon, a vállalati jövedelmek kerüljenek jobban összhahgba a valóságos eredményekkel és teljesítményekkel és az befolyásolja a vállalati bérpolitikát. A megváltozott gazdasági feltételeket, az erőforrások valóságos költségeit a vállalatok jobban érzékeljék, mint eddig. Végül a nem gazdaságos tevékenységet határozottabban szorítsuk vissza, hogy ezáltal — és ez a lényeg — a jól dolgozó vállalatok gyorsabb fejlesztéséhez erőforrások szabaduljanak fel. Ezeket a célokat, elsősorban a vállalati adózást, az érdekeltségi alapképzést és az alapok felhasználását érintő intézkedéseket szűk körben, árváltoztatásokkal, továbbá a szabályozás lazaságainak megszüntetésével, a támogatások csökkentésével, egyszóval a szabályozók normatív jellegének erősítésével kívánjuk elérni. E változtatások módosítják a vállalati gazdálkodás pénzügyi feltételeit a következők szerint. A vállalatoknak több adót kell fizetniük, az általános nyereségadó kulcsa, amely eddig 36 százalék volt, ezután 40 százalékra emelkedik, így a vállalatok az elért nyereségből az eddiginél kevesebbet helyezhetnek saját érdekeltségi alapjaikba. Ennek az intézkedésnek az alapokat csökkentő hatása csak 1980-tól válik érzékelhetővé, hiszen a nagyobb adókulcs az 1979ben képződő nyereség után érvényes. Elengedhetetlen azonban, hogy ez a vállalatokat már jövőre meggondoltabb döntésekre és nagyobb erőfeszítésekre késztesse. Az 1978. évi adózott nyereségből az eddigi 15 százalék helyett 25 százalékot kell a kötelező tartalékalapba tenni. A tartalékalapoknak már a jövőre érvényes növelése — jóllehet csökkenti a pillanatnyi vásárlóerőt — nagyobb biztonságot ad a későbbi években. A felhalmozás szabályozására irányuló intézkedéseink együttes hatására számításaink szerint 1979-ben a vállalati fejlesztési alapok nagysága nem haladja meg az ez évit. A vállalatoknak persze továbbra is eleget kell tenniük vállalt törlesztési kötelezettségeiknek, sőt fejlesztési alapjukból többet kell forgóalapjuk feltöltésére fordítaniuk, mint eddig. A vállalatok kiegészítő beruházási forrásként a tervben megjelölt célokra összesen az ez évivel megegyező mértékű állami támogatást vehetnek igénybe, de a jövőben az erre szánt öszszegeket szigorúbb gazdaságossági követelményekkel kívánjuk kihelyezni. A mezőgazdaságban is szükség van a beruházási vásárlóerő mérséklésére mind az állami gazdaságokban, mind a termelőszövetkezetekben. Itt is növekedik a kötelező tartalék- és forgóalapnak saját eszközből való képzése. A támogatásukat összpontosítjuk. Továbbra is támogatjuk az ültetvénytelepítést, a sertés- és juh férőhelyek bővítését, főleg akkor, ha az üzemek az eddiginél nagyobb arányban járulnak hozzá saját forrásaikkal. A kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági szövetkezetek a jövőben is számíthatnak az eddigi támogatásra. A termelővállalatoknak elsősorban olyan beruházásokra ad új hiteleket a bank, amelyekkel bővül a korszerű és versenyképes, exportálható termékek gyártásának kapacitása. Az elmúlt évek kedvező tapasztalatai alapján a kormány felemelte az ötödik ötéves tervben az erre a célra előirányzott hitelkereteket. Az ilyen jellegű beruházásokhoz az átlagosnál nagyobb arányú gépbeszerzés tartozik, nagyrészt behozatal formájában. Külföldi hitelfelvételek, amelyeket az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan a jövőben is folytatni kívánunk, teljesen ezt a célt szolgálják. Külföldi hiteleinkből azokat a fejlesztéséket finanszírozzuk, amelyek a tiszta devizabevételből gyorsabban megtérülnek, és amelyeknek egyúttal kedvező a jövedelmezősége is. A bérek és keresetek növelésének szabályai szintén szigorúbbak. Egyfelől el kívánjuk érni, hogy az átlagos bérnövelés ne haladja meg a tervezettet, másfelől, hogy a növekedés jobban igazodjék a vállalatok eredményeihez. A kiemelkedő — és hangsúlyozom: kiemelkedő — eredményeket elérő vállalatoknál az eredményesebb munkával és a nagyobb teljesítménnyel megtermelt nyereségtöbbletből nagyobb rész juthat a dolgozóknak a módosított adószabályok révén, amelyeket kedvezőbbé tettünk a vállalatok számára. A jövő évtől 900 forintra emeljük azt az összeget, amelyet dolgozónként számítva a vállalatok jóléti és kulturális alapjaikba helyezhetnek költségeik terhére. Ennél nagyobb gondoskodásra is mód nyílik, de csak az elért részesedési alapokból. Szűkebb körben termelői árintézkedéseket is hozunk, folytatva a nemzetközi árviszonyokhoz való fokozatos alkalmazkodást. Bizonyos fémeknek, vegyipari alapanyagoknak, félkésztermékeknek és építési célú anyagoknak az ára