Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-26

1867 Az Országgyűlés 26. ülése, 1978. október 27-én, -pénteken 1868 tölteni, ami nagyban növeli a személyzet teljesítmény nélküli szolgálati óráját, illetve az amúgy is magas túlóráik számát. Hosszas kérésekre három éve megkezdődött a töltőállomás építése. Közel egy éve, hogy az építkezés látszatra 90—95 százalékra készen van, de 5 százalék éppen elég ahhoz, hogy ne lehessen átadni, illetve üzembe helyezni. A magyarázat: újfajta elektromos korrózióvédelmet akartak alkalmazni, amelyhez bizonyos eszközök hiányoznak. Újabban pedig a tűzoltó-vízvezeték kiépítésére nincs kivitelező, úgy látszik, hogy újabban az olajtüzet is vízzel kívánják oltani. Ilyen eseteket nehéz a dolgozóknak megmagyarázni, amikor én magam sem értem. Ugyancsak elmaradt, illetve igen lassú a vasúti pályák, rendező pályaudvarok fejlesztése, felújítása. A vasúti pályák felújításának üteme — véleményem szerint — csak a szinten tartáshoz elegendő. Ahhoz, hogy a pályák nagyobb sebesség alkalmazására megfeleljenek, ezt az ütemet a jövőben feltétlenül gyorsítani kell. Komoly gondot okoz egyes kulcsfontosságú rendező pályaudvar, mint például Rákosrendező és más fontos rendező pályaudvar elavultsága, alacsony technikai felszereltsége, ezek hiánya miatt alacsony az átbocsátóképességük. A felsorolt hiányosságok gátolják a szállítási feladatok teljesítését. Ugyanakkor ezeken a pályaudvarokon a legkritikusabb a munkaerőhiány, a sarus és kocsirendezői munkakörben. A beterjesztés úgy fogalmaz, hogy azokon a területen, ahol állandósult a munkaerőhiány, kevés az utánpótlás, az új technológiák bevezetésével, műszaki fejlesztéssel kell egyensúlyt teremteni. Ügy gondolom, jó lesz ennek idejében nekifogni, míg ezeken a területeken a helyzet nem válik katasztrofálissá. Néhány gondolat a munkaerőkérdéssel, a munkaerő-utánpótlással kapcsolatban. Az elmúlt tíz év alatt a tervezettnél gyorsabban, mintegy 15 ezer fővel csökkent a vasutas dolgozók létszáma, ami főleg azért komoly gond, mert a munkaerő-csökkenés olyan területen jelentkezett, ahol az élőmunka pótlását már csak igen komoly, nagy volumenű beruházással, műszaki fejlesztéssel vagy egyáltalán nem lehet pótolni. Például mozdonyvezető, kocsirendező, sarus munkaterületéken. Mint már említettem, igen sok fővonalon a mozdonyvezető ma már egyedül teljesít szolgálatot, azt hiszem, hogy ezt a számot már tovább csökkenteni nem lehet. Ezen munkaerők megtartására és utánpótlására nagyobb gondot kell fordítani, főleg azért, mert a nagy tömegű, nagy távolságú és nemzetközi szállítások területén a vasúti áruszállítás továbbra is elsődleges marad. Ennél a kérdésnél azonban felvetődik a szemlélet kérdése is, és nemcsak a vasút, de több iparág részéről is, hogy a nélkülözhetetlen fizikai munka, mintha elvesztette volna a becsületét. Minden szülő arra törekszik, hogy gyermeke tanult ember legyen, egyetemet, főiskolát végezzen. Az ipari szakmák és a vasút utánpótlására csak azok a fiatalok maradinak, akiknek nem sikerült a felvételijük, belőlük viszont a felsorolt területeken igen nehéz jó szakmunkást nevelni. A bérezés az egyik olyan terület, amivel részben hatni lehet a munkaerő-áramlásra, ezen a területen az elmúlt évben, az elmúlt hónapokban a műszakpótlék kiterjesztésével komoly előrelépés történt. Jelentősen növekedett a folyamatos munkavégzésben dolgozók bére, de ez egymagában nem elég, komoly gondot okoz a szinte törvényes és állandó túlórázás. Most napjainkban mindenki, a sajtótól kezdve a rádióig mindenki azt hangoztatja, hogy őszi csúcsforgalom az áruszállításban. De a dolgozók részéről előtte volt a nyári időszakban, a személyszállítási csúcsforgalom, tehát mindig meg van indokolva, miért olyan magas a túlórák száma. Az állandó túlórázás, meg még a közlekedésben a kollektív szerződésben meglevő kötelezhető egyfolytában 16 óra szolgálat, fáradttá teszi a dolgozókat, nem tudom meddig tartható még ez az állapot. A munkaerő-utánpótlás fokozottabb biztosítása és a meglevő munkaerő megtartása érdekében a távlati célkitűzésekben meghatározott feladatokat minél előbb meg kell valósítani. Ilyenek a munkakörülmények, a szociális ellátás fokozott javítása, az élőmunkával való szervezettebb gazdálkodás, az anyagi megbecsülés további növelése és a munkakör nehézségeinek megfelelő bérpótlékok bevezetésével talán még lehet eredményt elérni. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! összegezve az elmondottakat megállapítható, hogy a vasút az elmúlt tíz év alatt a koncepcióban meghatározott célkitűzéseket, ha nem is tudta összességében megvalósítani, de a rá háruló szállítási feladatokat a komoly erőfeszítések árán is teljesítette. A jövőben a beruházásokban biztosított lehetőségéken túl még lehet és kell előrelépni a vasúti forgalom jobb és hatékonyabb szervezésével, a meglevő szellemi kapacitás jobb kihasználásával, a belső tartalékok feltárásával és a szocialista munkaversenyben, a szocialista Ibrigádmozgalomban rejlő lehetőségek, az élőmunka jobb kihasználásával. Ebben a munkában magam is részt kívánok venni, a beterjesztést elfogadom és tisztelt képviselőtársaimnak elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Peták Tibor képviselőtársunk felszólalása következik. PETÁK TIBOR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselőtársak! A közlekedés valamennyiünk életében fontos szerepet játszik. Valamikor, nem is olyan régen még az emberek jó része szinte át sem lépte faluja határát. Ma fordított a helyzet. Már sokszor a bölcsődés gyermek is utazik, a közlekedés életünk szerves részévé vált. A társadalmi munkamegosztás fokozódása, a városiasodás növekvő üteme a közlekedés szakadatlan fejlesztését kívánja. Az elmúlt évtizedben rohamosan kibontakozó motorizációs folyamat alaposan próbára tette a közlekedési ágazatot. A gazdasági fejlődéssel együtt megnövekedett személy- és áruszállítási feladatok teljesítését csak a különböző közlekedési ágazatok tervszerű, összehangolt fejlesztése biztosíthatta.