Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.
Ülésnapok - 1975-21
1461 Az Országgyűlés 21. ülése, 1978. március 23-án, csütörtökön 1462 dalmi viszonyokat szabályozza, de feladata a társadalmi viszonyokban bekövetkezett torzulások, hiányosságok kiküszöbölését is ösztönöznie. A jogszabályoknak előremutató jellegük is van: serkentenek bizonyos — ma még talán nem létező — feltételek megteremtésére. Nevelő hatásuk is van, részben a követelmények megfogalmazásával, részben tiltásokkal, és bár nem ezt tartjuk a fő kérdésnek, egyesekkel szemben szankciók kilátásba helyezésével is. Ami ma még jámbor óhajnak látszik (a borravaló és a csúszópénz kiküszöbölése, a pótalkatrész hiánytalan biztosítása és egyebek), az a jövőben e jogszabály hatása következtében is a társadalmi érdeknek megfelelően alakul, fejlődik. Vitatott még egyes képviselőtársaim részéről is, hogy megfelelő hatékonyságúak-e az általunk elfogadott törvények, mivel szankcionálásukra nincs olyan nagy súly helyezve, mint ez talán a felszabadulás előtti jogszabályokban történt. Szocialista jogrendünkben a jog hatékonyságát nem elsősorban a szankciók számszerűségével és súlyosságával tudjuk biztosítani. Olyan törvényi előírást, mint például a jelen törvényjavaslat 24. §-ának (2) bekezdésében foglaltat: ,,A kereskedelem dolgozói kötelesek a vásárlókat szakszerűen, figyelmesen kiszolgálni", nem lehet büntetési tételek kilátásba helyezésével kikényszeríteni. Ennek végrehajtását a kereskedelmi dolgozók szakmai és általános műveltségi színvonalának emelése, nem utolsósorban a jó munkahelyi légkör és közérzet biztosítása, a vásárlók és az eladók közötti emberi kapcsolatok fejlődése biztosíthatja, úgy is mondhatnám, hogy szankcionálhatja. Mint a miniszter elvtárs beszámolójában említette, a kereskedelem és a Belkereskedelmi Minisztérium felelősségét a lakosság ellátásáért sokan vitatták a törvényelőkészítés során. Vitattam én is. A bizottsági vitában az egyik felszólaló képviselőtársam kissé a jogszabálytervezet furcsaságaként jegyezte meg, hogy a lakosság ellátásáért a törvényjavaslat szerint a Minisztertanács a felelős, a tanácsok szervezik és gondoskodnak a biztosításáról, a Belkereskedelmi Minisztérium pedig csak közreműködik. Kissé túlzás ugyan, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium csak közreműködik, mert hiszen a jogszabálytervezet szerint is az ágazati irányítást látja el. De talán jogos az az igény, hogy többért érezzen felelősséget a Belkereskedelmi Minisztérium. A lakosság, a fogyasztók számára megnyugtató és nagy garancia, hogy a Minisztertanács felelősséget vállal az ellátásért. A Minisztertanácsnak ez a szerepe logikusan adódik, hiszen a termelés, a külkereskedelem — tehát az ellátás alapfeltételeit biztosítani tudók — a Minisztertanácsnak vannak alárendelve. A miniszteri beszámolóban szereplő felelősségmegállapítás azonban, nevezetesen, hogy „a kereskedelem felelőssége az igényfelmérés és -közvetítés", kevésnek látszik. Kicsit eltúlozva, ennek vetülete a kereskedelmi dolgozóknál úgy jelentkezik, hogy az eladó karját széttárva mondja: rendeltünk, de sajnos az ipar nem gyárt, vagy nem gyárt eleget, a külkereskedelem nem hoz be, illetőleg nem szállít. Ügy gondolom, a kereskedelemnek nemcsak egyszerűen közvetítő szerepe van nálunk, s ezt a gyakorlat is bizonyítja. A kereskedelemnek a tapasztalatok szerint — és gondolom, ez az igény is —, feladata felkutatni az árualapokat, ösztönözni a termelőket a hiányzó termékek gyártására, szervezni a fogyasztók igényének megfelelő apróbb cikkek termeltetését, a szétszórt, töredék termelőkapacitások eredményét összegyűjteni és a fogyasztók számára rendelkezésre bocsátani stb. Jó példa erre a fogyasztási szövetkezetek gyakorlata: a különböző termelőegységeket megnyerik jelenleg nem gyártott termékek, áruféleségek előállítására, saját kis üzemeikben termelnek olyan cikkeket, amelyek különben hiányoznának a boltokból vagy nem kielégítő mennyiségben állnáaak rendelkezésre. Azt hiszem, a kereskedelmet irányító szerveknek — legfelsőbb szinten a Belkereskedelmi Minisztériumnak — helyes volna az ilyen jellegű tapasztalatok általánosítására és kezdeményezések gyarapítására szisztematikus tevékenységet folytatnia. A kereskedelmi vállalatokat pedig indokolt a csak közvetítő pozíciókból kimozdítani, s a termelést is befolyásoló tevékenységre ösztönözni. Ehhez a témához tartozik szerintem a termelésszerkezet változtatásából a fogyasztók ellátására esetleg negatívan kiható következmények elhárítása is. Nem volna helyes, ha konzerválnék az elavult termelési szerkezetet különböző fékek és tilalmak beiktatásával. Inkább ösztönözzük azáltal is, hogy szervezetten és tervszerűen, jó előre felmérve a termelési szerkezet változásainak hatásait az ellátásra, keressük a kieső cikkek pótlásának lehetőségeit, amiben pedig indokolt, felvilágosító tevékenységgel, a helyettesítő cikkek megfelelő propagálásával, bemutatásával változtassunk a fogyasztási szokásokon. Ehhez persze hozzátartozik az Árhivatal rugalmasabb tevékenysége is. Nemegyszer a vállalat vagy termelőszövetkezet szintjén azért válik a lakosság által keresett termék „korszerűtlenné", mert az anyag- és energiaár-változásokat nincs módjuk a termelői árakban érvényesíteni. Gazdaságtalanság miatt csökkentik vagy megszüntetik a termék gyártását. A lakosság ellátásában hiány keletkezik, szívesen fizetnének érte többet is, csak lehessen kapni. Behozzuk külföldről, az importált termék sokkal drágább és esetenként meg sem felel a magyar fogyasztási szokásoknak. Példaként hozhatnám erre a mezőgazdasági szeráruval kapcsolatosan az utóbbi időben tapasztaltakat vagy már napjainkban is, s a közeljövőben még inkább majd a füstcsőellátás vonalán tapasztaltakat, egyes műszaki szövetek és sok más egyéb cikkel kapcsolatos tapasztalatokat. A Belkereskedelmi Minisztériumnak kiemelkedő szerepe és felelőssége van a kereskedelmi hálózat fejlesztésében. Talán ezen a területen nyögjük még leginkább a múlt örökségét. A rendkívül szétaprózott kereskedelmi hálózat sok helyen szinte bénítólag hat a kereskedelem fejlesztésére. Nem tudtunk még mindenben változtatni a felszabadulás előtt ki-