Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-21

1463 Az Országgyűlés 21. ülése, 1978. március 23-án, csütörtökön 1464 alakult arányokon sem. A felszabadulás után egy ideig az állami lakásépítés és az ehhez kapcsolódó ellátó intézmények fejlesztése az ipartelepítéshez kapcsolódott. A lakosság tömörültségével és az idegenforgalmi hatásokkal ma nincs mindig arányban egy-egy terület kereskedelmi hálózatának fejlettsége. Ezeket az aránytalanságokat az ágazati kormányszerveknek kell céltudatosan kiküszöbölni. Ilyen jellegű tevékenységet folytat is a Belkereskedelmi Minisztérium. Szükséges ezzel kapcsolatosan azonban a felelősség nagyobb mértékű kidomborítása, mivel ezen a területen nem mindig elég objektivitással történtek az intézkedések. A kereskedelem fejlesztésére a pénzügyi lehetőségek nem minden esetben ott képződnek, ahol azokra a legnagyobb szükség volna. Olyan statisztikai mérőszámok, mint az ezer lakosra eső kereskedelmi vendéglátóipari hálózat négyzetmétere, kétségkívül orientálóak. Egy területi egység kereskedelmi hálózat fejlesztését azonban külön indokolttá teheti a mérőszámtól függetlenül is az adott területre irányuló és azon áthaladó bel- és külföldi idegenforgalom vagy célszerű figyelembe venni a közlekedési és útviszonyok és más egyéb hatások következtében a lakosság mozgásirányait és a kereskedelmi egységek ezzel kapcsolatos igénybevételét és néhány más egyéb szempontot is. A kereskedelem és az irányító szervek felelősségével kapcsolatban sajátságos a kereskedelem kettős jellege. A kereskedelmi vállalatok mint gazdasági egységek tevékenységük bizonyos részleteivel (kiszerelés, raktározás, áruszállítás és egyebek), hozzájárulnak a nemzeti jövedelem gyarapításához. Ezért a jövedelmezőség, a nyereségérdekeltség a kereskedelmi vállalatok munkájában is fontos szerepet játszik. Ugyanakkor a kereskedelmi vállalatoknak a lakosság ellátásában legalább olyan nagy szerepe van, mint az egészségügyi, kulturális vagy kommunális szolgáltató szerveknek, intézményeknek. Nem lehet persze mechanikusan öszszevetni ezekkel a kereskedelmi vállalatokat. De szocialista körülmények között a kereskedelem funkciói ezekhez igen közel állnak. A szocializmus gazdasági alaptörvényében megfogalmazódott célnak a szolgálatában tevékenységük jelentős. Ttt tehát egy ütközést tapasztalunk (a miniszter elvtárs is beszélt erről), a jövedelmezőségre, a nyereségre törekvés és a lakosság ellátása a fogyasztói érdekvédelem funkciójának gyakorlása között. A társadalmi és a csoportérdekek sajátos ütközése ez. A minisztériumnak mint ágazati irányító főhatóságnak ezt az ütközést sokszor konkrét intézkedésekkel kell feloldania a tárlalmi érdek javára. Utal erre .a törvénytervezet is. Teszi azzal, hogy tiltja vagy előírja bizonyos áruk forgalmazását, reklámozását, s más egyéb tevékenységet. Ügy gondolom, a minisztériumnak kissé szélesebben kellene értelmeznie ezzel kapcsolatban is a felelősségét. Változtatni kellene azon a szemléleten is, ami helyenként a kereskedelmi vállalatvezetők egy részénél eluralkodik, hogy mivel nem érzik felelősségüket a lakosság ellátásáért, a forgalmazandó cikkek összetételét a minél nagyobb nyereség elérése érdekében alakítják, formálják. Ez vezetett az alkoholforgalmazás túlzásaihoz, amelyben most helyesen a minisztérium eszközölt változtatásokat. Indokolt ilyen fellépés a külterületeken, de sokszor még a városok perifériáin élő lakosság ellátása érdekében is. Utolsó kérdésként a belkereskedelmi dolgozók megbecsülésével kívánok foglalkozni. A miniszter elvtárs beszédében elhangzott elismeréseket, pártunk és kormányzatunk — a kereskedelem dolgozóinak életkörülményeit javító — intézkedéseit ez a nem jelentéktelen számú dolgozó réteg hálásan fogadta és fogadja — véleményem szerint joggal ki is érdemelte, kiérdemli. Látnunk kell, hogy a kereskedelmi dolgozók munkájának fogyatékosságai nem mindig tőlük maguktól erednek. Közrejátszanak ebben a termelők és külkereskedők munkájának gyengeségei is. Az ütközések azonban közvetlenül a belkereskedelemben jelentkeznek. A nagyarányú forgalomnövekedéssel és a forgalom szerkezetének változásával nincs teljesen arányban a kereskedelem létszámnövekedése, s a kereskedelmi dolgozók szakképzettségének fejlődése sem. A nagy tapasztalatú, szélesebb szakismeretekkel rendelkező kereskedőgenerációkhoz tartozók az utóbbi időszakban koruknál fogva mind nagyobb számban válnak ki az aktív, folyamatos kereskedelmi munkából. Sok jól képzett szakembert átvittek ipari vállalatokhoz, vagy más gazdálkodó egységhez árubeszerzőnek, raktárosnak vagy egyébnek. A generációváltásnál a nők és a fiatalok aránya rohamtempóban nőtt. Ugyanakkor nem tudtunk lépést tartani a jogos igényekkel, (sok helyen a helyiségfeltételek is akadályozzák ezt) a gépesítés és az árumozgatás egyéb feltételeinek fejlesztésében. Az ipar és a nagykereskedelem kiszerelő és szállító módszerei sem veszik kellően figyelembe a kialakult helyzetet, s így nagy fizikai megterhelés hárul a többségében nőket foglalkoztató kereskedelmi egységekre. A fluktuációnak több más ok mellett bizonyára ez is tényezője. Mi fogyasztók is sokszor a vásárlásnál vezetjük le a bennünk felhalmozódott feszültséget, idegességet. Ennek visszaadása a vevőknek a kereskedelmi dolgozók részéről pedig nem mindig azoknak van címezve, akik megérdemelnék. Az összes körülmények tehát mind azt indokolják, hogy több megbecsülést adjunk a kereskedelmi dolgozóknak. A jogszabályszerkesztők is fordíthattak volna erre nagyobb figyelmet. A törvénytervezet indokolásában sem ártott volna néhány mondat ezzel kapcsolatban. Nagyon jó, hogy a miniszter elvtárs méltatta a kereskedelmi dolgozók munkáját, elismerte azt. A jogszabályalkalmazók számára azonban maga a törvény szövege és az indoklás adja az eligazítást a jogszabály szellemét, vonalát illetően. A törvénytervezet a kereskedelmi dolgozók kötelességeit érthetően, széleskörűen előírja. Szinte az egész jogszabályon végigvonul a kereskedelmi dolgozók kötelességeinek hangsúlyozása. Ugyanakkor a kereskedelmi dolgozók ér-