Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-26

1853 Az Országgyűlés 26. ülése, írásos, szóbeli beszámolóval egyetértek, képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Káló István képviselőtársunk. KALLÓ ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselőtársaim! A Borsod-AbaújZemplén megyei képviselőcsoport megtárgyalta és értékelte a koncepcióba foglalt, ezen belül megyénkre vonatkoztatva 10 év feladatának végrehajtását. A vita során kialakult vélemények azt igazolják, hogy megyénk közlekedésében igen lényeges fejlődés tapasztalható. Az eredményekről csak egész röviden azt kívánom elmondani, hogy minden 200 főt meghaladó község be van kapcsolva a közlekedésbe. Korszerűbb a vasút, s a közúton történő közlekedés. Borsod megye népgazdaságunk egyik legnagyobb ipari bázisa. Kohászata, gépipara és a nehézvegyipar rohamos fejlődése következményeként a termelés millió tonnákban fejezhető ki. Az előállított termékek alapanyagának a helyszínre történő szállítása és az előállított termékek elszállítása nagymértékben igénybe veszi a vasút és közutak teherbíróképességét. Borsod megye iparának tíz év alatt elért és egyre növekvő termelési eredményeinek elérésében nagy felelősségei vesz részt a MÁV, a Volán 3. számú vállalat, de nem utolsósorban a közúti igazgatóság minden dolgozója. Véleményem, hogy az a feladat, amit a 10 év alatt sikerült végrehajtani, eredményes volt, a lakosság életszínvonalának emelkedését szolgálja — és ez így van jól! Tisztelt Országgyűlés! Borsod megye, Miskolc város és nem utolsósorban a választókerületem leglényegesebb problémája a Tiszai pályaudvar jelenlegi helyzete. A pályaudvar Borsod megye, ezen belül Miskolc város 200 000-es lakosságának utazási igényeit szolgálja. Az utazáshoz szükséges feltételeknek és az állomás dolgozói munka- és szociális igényeinek kielégítését csak minimális szinten tudja biztosítani. A felvételi épület elavult, balesetveszélyes, helyenként aládúcolás is szükséges. Tisztán tartása költséges és nagy erőfeszítést igényel, nem megfelelő eredménnyel. A Miskolc-Tiszai pályaudvar rekonstrukciós problémái az ötvenes évek közepére nyúlnak vissza. Ekkor kezdődtek a szükségessé váló rekonstrukció előkészítési munkálatai, amelyek első ütemeként a hatvanas évek első felében elkészült az utasaluljáró és a perontetőrendszer. Ez a megoldás korszerűsítette a gyalogos kapcsolatokat. Nem oldotta azonban meg a pályaudvar és a városi tömegközlekedési eszközök kapcsolatának megnyugtató rendezését. Ahhoz, hogy a pályaudvar, amely igen jelentős, a legnagyobb csúcsforgalomban óránként 24 ezer ember utasforgalmát bonyolítja le — korszerű, illetve elfogadható üzemet tudjon kialakítani, szükséges a pályaudvar, a kapcsolódó Iles számú postahivatal, az oda vezető és a KPM kezelésében levő utak, forgalmi csomópontok megfelelő átszervezése. ÏÏ8. október 27-én, pénteken 1854 Ennek érdekében a hatvanas évek második felében országos tervpályázat került kiírásra, majd ezután megkezdődtek a tervkészítési munkálatok. Az elmúlt tíz év során különböző tervmegoldások kerültek kidolgozásra, majd a költségcsökkentések miatt átértékelésre. Ügy tűnik, hogy egészen az utóbbi időkig, amikor már Urbán Lajos elvtárs, a KPM államtitkára tartott a témában koordinációs megbeszélést, a különböző, csaknem kizárólag KPMszervek beruházási koordinációs munkája nem volt biztosítható. A legutóbbi megbeszélésektől azonban már várható, hogy a több mint két évtizedes probléma végre megoldható, illetve megoldódhat és az előkészítés munkálatai olymértékben felgyorsulnak, hogy a végrehajtás biztosítható lesz. Kérem, hogy a KPM vezetése a legutóbb megtartott államtitkári koordinációt követően következetesen és az ott kialakult állásfoglalásoknak megfelelően biztosítsa a körültekintő és komplex végrehajtását e fontos feladatnak, mert ez az egyik legjobban terhelt személy-pályaudvar, amelynek átmenő cél- és utasforgalma és nem utolsósorban a közlekedéspolitikai koncepció érvényesülése és a közlekedés biztonsága is sürgős beavatkozást igényel. A városi tömegközlekedés helyzete igen jelentős gondot okoz Miskolc város vezetőinek. A gondot növeli az a tény, hogy a probléma megoldására belátható időn belül nincs lehetőség. Az úthálózat fejlesztése terén az irányelveknek és arányoknak megfelelő előrelépés sajnos csak jelen tervidőszakunk végére várható, amennyiben az északi tehermentesítő út egy szakasza bekapcsolódik a forgalomba. A város földrajzi adottságaiból következik, hogy a belvárosi utak tehermentesítése, az egyutcás rendszer fokozatos felszámolása csak ~rgen nagy anyagi ráfordítással lehetséges. A korszerű elvek gyakorlati megvalósítása még szerény igények kielégítése mellett is messze meghaladja a város jelenlegi lehetőségeit. Igen fontos megoldásra váró probléma a Sajóecseg—Berente vonal villamosítása. A vonal villamosítása csak a hatodik, hetedik ötéves tervben szerepel. A Berente—Sajóecseg közötti rövid távolságon belüli vontatási üzemváltás mérhetetlen gazdaságtalanságokat eredményez. Nagyon fontos lenne legalább Berente szénpályaudvari állomásig a villamos felsővezeték kiépítése. Miskolc-Gömöri pályaudvar a megye körzeti kiemelt pályaudvara, ahol a Volán 3-as számú Vállalat mintegy 100 darab gépkocsival, ezt kiszolgáló fizikai dolgozókkal végzi feladatát. Ez a szolgálat éves viszonylatban ötvenezer vagon ki- és berakását végzi el, emellett lakossági szolgáltatásiként 240 000 tonna darabáru jellegű árut mozgat meg megközelítőleg 400 fővel. A pályaudvar nagymértékű elavultsága miatt fuvarozási feladatának mind nehezebben tud eleget tenni. Hiányzik a gépkocsiforgalomhoz szükséges megfelelő úthálózat és tárolótér. A pályaudvar területén található utak állapota gépjármű-közlekedésre szinte alkalmatlan. A szállítási kötelezettségeket figyelembe véve az áruk továbbítása ebből a helyzetből