Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-26

1843 Az Országgyűlés 26. ülése, 1978. október 27-én, pénteken 1844 rúain fogalmazva a vállalatok, szállíitbaitók oly­kori kiszolgáltatottságát teszem szóvá. Én is, de a vállalati emberek is sok példát (tudnának so­rolni arra, hogy egyrészt a vagonokat nem kap­ják meg időben. Ennek nagyon széles a skálája, hogynmint és milyen összefüggésekben, hogy le­het kijárni a vagonok megkapását, (megszerzé­sét, és így tovább. Az elmaradások különböző méretű és nagy­ságrendű károkat okoznak. Nagyságuk, sokszor felmérhetetlen és kimutathatatlan. Például az élőállat-szállítás elmaradása, vagy a személyvo­natok nagyfokú késései milyen kieséseket okoz­nák a termelőüzemekben! Nem hiszem, hogy mindezeket csakis a vasúton kívüli okokkal le­het magyarázni. Jelentős részük a ibelső szerve­zettségből vagy szervezetlenségből, fegyelmezet­lenségből, az emberek hozzáállásából követke­zik. Ezért a szállítók részéről is jogosan merül­het fel az igazságtétel vagy akár a kártalanítás igénye is. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásom Tolna megyei vonatkozása a Dombóvár—Lepsény kö­zötti vasútvonalhoz fűződik. Évekkel ezelőtt a megyei illetékes szervek ellenzése ellenére a KPM az emiitett vasútvonalat is a .megszünte­tésre jelölte ki. Egyébként a beszámoló mellék­leteiben is így szerepel. Mint tudjuk, iákkor a közútra terelés volt a divat. Ma ismét a vasúti szállításoknak nőtt meg a becsülete. Az energia­árak változása miatt a gazdaságossági mutatók is sokat változtak a vasút javára. A minitegy 80 kilométeres vasút sok települést és gazdaságot köt össze egymással és a világgal. Nem is a sze­mélyszállítás, hanem az áru- és anyagszállítás jelentőségét szeretném hangsúlyozni. Hangsúlyozni szeretném a sok indok közül, hogy a vasútvonal megszüntetése erősen kihat­na a dinamikusan fejlődő Tamási járási szék­hely, leendő város fejlődésére. Indoklásunk rész­letezését elhagyva kérem a miniszter elvtársat e vasútvonal sorsának újbóli felülvizsgálatára. Kérésemhez bátorítást és reményt adott a be­számoló 28. oldalán levő azon mondat, hogy „A gazdaságtalan üzemű vasútvonal megszünteté­sénél figyelembe kell venni a változó gazdasá­gi körülményeket." A beszámolóval egyetértek, azt elfogadom és elfogadásra javaslom. Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Faragó Margit képviselőtársunk. ( DR. FARAGÓ MARGIT: Tisztelt Ország­gyűlés! A közlekedés tevékenysége szorosan kapcsolódik az anyagi termelés folyamatához, a társadalmi élet minden területéhez. Feladata a népgazdaság személyi közlekedési és áruszállí­tási igényeinek kielégítése, egyre javuló haté­konysággal és minőségi színvonalon. Ennek megvalósítására született meg a Politikai Bi­zottság 1968. július 9-i határozata nyomán kor­mányunk közlekedéspolitikai koncepciója, amely meghatározta a fejlődés és fejlesztés irányait és főbb arányait. Tíz év távlatából elmondhatjuk, hogy a ' közlekedéspolitikai koncepció elősegítette a köz­lekedés komplex fejlesztését, a közlekedési ágak közötti arányos fejlődést, koordinációt, a nem­zetközi (munkamegosztásban történő részvételt, a gazdasági hatékonyság növelését, a közleke­dési kultúra és műveltség fejlesztését. Előnyö­sen hatott és hat a településfejlesztésre, a la­kó- és munkahelyek elhelyezésére, az állam­igazgatási, kereskedelmi és kulturális vonzás­körzetek kialakulására. Szolnok megyében a közlekedéspolitikai koncepció végrehajtása mind a IV., mind az V. ötéves tervben, a pártbizottság cselekvési programjában, a megyei tanács munkatervében jelentős feladatként szerepelt. A program végrehajtása során befejeztük a gazdaságtalan, kisforgalmú vasútvonalak utas- és áruforgalmának közútra terelését és a vasúti áruforgalom körzetesítését. Így 7 vasút­vonal 118 kilométer hosszban és 12 állomás megszűnt, 29 körzeti állomás létesült. Megyénkben az elmúlt időszakban mind a vasúti, mind a közúti közlekedés jelentős léte­sítményekkel gazdagodott. Megépült a korsze­rű szolnoki személypályaudvar és rendező, az autóbusz-pályaudvar, nagyarányú vasútvillamo­sítás, út- és vasúti pályarekonstrukciók történ­tek, kiépült a 4-es főútvonal egész megyét és Szolnok várost átszelő szakasza. Mindezekért e helyről is köszönetet mondunk a tárca ve­zetésének. Országunk közlekedésében Szolnok megye, ezen belül Szolnok város kedvező földrajzi hely­zete révén mindig nagy jelentőséggel bírt. Nap­jainkban is a Tiszántúl, valamint az ország ke­leti és nyugati része közötti kapu szerepét töl­ti be ; a vasúti, a közúti és a vízi szállítási útvo­nalak egyik csomópontja. A vasúton és a köz­úton nagy mennyiségű tranzitforgalom bonyo­lódik le, mely komoly feladat elé állítja a köz­lekedés dolgozóit, megköveteli a közlekedés esz­közrendszerének folyamatos fejlesztését. Ehhez kapcsolódik megyénk néhány gondja, amelyek megoldásához kérem miniszter elvtárs segítsé­gét. A vasúti áruszállítás az elmúlt időszakban dinamikusan növekedett. 1975-ben a megye vasútvonalain naponta elszállított árumennyi­ség 10 ezer tonna volt, s ez a tervidőszak vé­gére napi körülbelül 14—15 ezer tonnára nő, változatlan áruszállítási távolság mellett. A megnövekedett igényéknek a szolnoki MÁV­rekonstrukció csak teljes megvalósítása esetén tud megfelelni. A harmadik ütemen belül meg kell építeni az új teher-, vagy kereskedelmi pályaudvart és a konténerátrakó állomást. A város további ipari fejlődése új iparvágányok belépését teszi szükségessé, a déli ipartelepi rendező bővítését, korszerűsítését, jelző és biz­tosító berendezésekkel történő felszerelését. Hi­szen már ma is nagy a torlódás az áruszállí­tásban, különösen az őszi forgalomban. Ezért kérjük a III. ütemnek a VI. ötéves tervben tör­ténő kivitelezését. A megye közúthálózatának fejlesztése a közlekedéspolitikai koncepcióban meghatározot­tak alapján történik. Növekedett az utak teher­bíróképessége és átlagszélessége. Azonban a

Next

/
Thumbnails
Contents