Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-26

1845 Az Országgyűlés 26. ülése, 1978. október 27-én, pénteken 1846 vártnál nagyobb mértékben nőtt a nemzetközi, a megyén átmenő, a lakossági és az ipartelepi forgalom. Ezért az utak terheltsége fokozódott. Különösen kritikus a helyzet a szolnoki Tiszahíd és a várost átszelő 4-es számú főútvonal vonatkozásában. Szűk áteresztőképességük miatt a megnövekedett forgalmat már megközelítően sem tudják kiszolgálni. Az illetékes szervek a forgalom egyenletesebbé tételére különböző forgalombiztonsági intézkedéseket tettek, azonban ennek ellenére sem szűnik a zsúfoltság, a város centrumán áthaladó úton napirenden fordulnak elő balesetek. Az elmúlt héten is két súlyos, köztük egyik halálos, baleset történt. Ezért rendkívül fontos a* 4-es számú főút Szolnok várost elkerülő szakaszának mielőbbi megépítése egy új közúti Tisza-híddal együtt. Megyénk folyókban, csatornákban gazdag terület. A „vizek" mellett haladó közutak korszerűsítésének komoly „gátja", hogy a vízügyi és a közlekedési érdekeket időnként nehéz öszszehangolni. Ennek következtében évekig húzódik egy-egy jelentős forgalmat lebonyolító út vagy híd korszerűsítése. Ilyen például a választókörzetemben levő 32-es út újszász—szászbereki szakasza, amely esetenként évente több ízben lezárásra kerül, miután a medréből kilépő Zagyva vízállása jóval meghaladja a közút szintjét. Több mint egy évtizedes vita után végre megegyezés született. Reméljük, hogy még ebben az ötéves tervben mind a vízügyi, mind a közlekedési beruházás a terveknek megfelelően beindul. A közlekedési szerkezet részét képezi a megyénket észak—déli irányban átszelő Tisza, mint víziút. Szállításra történő kihasználtsága jelenleg körülbelül 10 százalékos. A Tiszamenti Vegyiművek alapanyagigénye, valamint a záhonyi átrakó körzet forgalmának megkétszereződése az áruk egy részének víziútra terelését teszi szükségessé. Igény van továbbá a mezőgazdasági termékek, építőanyagok és más ipari nyersanyagok víziúton történő szállítása iránt, évi mintegy egymillió tonna mennyiségben, amely a hosszú távú tervidőszak végére várhatóan kétmillió tonnára nő. Ennek feltétele megfelelő kikötők, elsősorban a szolnoki tömegáru kikötőnek, a csongrádi vízi lépcső belépéséig, 1984-ig történő megépítése. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium szorgalmazza a kikötő megvalósítását, el is készítette tanulmánytervét. A vasutat nagymértékben tehermentesítő, több megyét és tárcát érintő beruházást azonban csak összehangolva lehet Megvalósítani. Ehhez kérjük a tárcák és a kormányzat segítségét. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Megelégedéssel tapasztaltam, hogy a közlekedés- és postaügyi miniszter elvtárs által előterjesztett anyag összhangban áll a gondjaink megoldására irányuló törekvésekkel, napjaink felgyorsuló fejlődésében, megfelelő irályokat mutat és célokat jelöl meg a közlekedés számára. Ezért a beszámolót és az előterjesztést a megyei képviselőcsoport és a magam nevében elfogadom és tisztelt képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Kangyalka Antal képviselőtársunk. KANGYALKA ANTAL: Tisztelt Országgyűlés! A miniszteri beszámolóval és az expozéval egyetértek, azokat elfogadásra ajánlom. Amit mondani fogok, úgy érzem, nem szorul különösebb magyarázatra, és tekintettel arra, hogy az Országgyűlésen is az éhes ember türelmetlen, igen rövid lesz a hozzászólásom. A vázolt nagy fontosságú feladatok megoldásához elsősorban az áruszállítás és rakodás javításához akarok egy javaslatot tenni. Igaz, hogy csak egy kis részét fogom érinteni a koncepciónak. 1977-ben a nyári ülésszakon interpelláltam az anyagmozgatás és rakodás gépeinek alkatrészellátása tárgyában. Ekkor többek között felvetettem, hogy a termelőüzemekben lassan többen foglalkoznak ezeknek a gépeknek a javításával, mint üzemeltetésükkel. Ez sajnos most is így van. Erre utalt a" miniszteri expozé is. Az általam ismert területéken továbbra is gond maradt a rakodógépek, közismerten az emelővillás és más targoncák javítása. E gond enyhítése vagy megszüntetése érdekében javasolom megvizsgálni, érdemes volna-e egy, már meglevő, ilyen célra is alkalmas gépgyárat a rakodógépek javítására, felújítására átállítani. Szerintem egy 700—800 fős gyár, amelynek az épületei is alkalmasak, jelentős segítője lenne az országosan is nagy gondot jelentő feladat megoldásának. Természetesen úgy gondolom, hogy ez a javítóbázis a rakodógépeket gyártó és szállító vállalatokkal az alkatrész- és szerelvényellátás miatt szoros kapcsolatban együtt dolgozna. Javaslatomat az 1976 tavaszi ülésszak kohó- és gépipari miniszteri beszámolójára is alapoztam, amelyben azt olvashatjuk, hogy öt év alatt felszámolunk 30—32 ezer munkahelyet és felszabadítunk 8—10 ezer fő dolgozót. Ezt én úgy is értem, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium élőerő-kapacitása a vele szemben támasztott igényekhez mérten ennyivel nagyobb. Tehát a 700—800 fő átirányítása e szolgáltató ágazatba, még a szakképzettségben sem okozna különösebb gondot. Ez is ösztönzött javaslatom megtételére. Köszönöm, hogy meghallgattak, köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket 90 percre, vagyis 14.45-ig felfüggesztem. (Szünet 13.12—14.47. — Elnök: RAFFAI SAROLTA) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Tóth István képviselőtársunk felszólalása következik. TÓTH ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az 1968-ban elfogadott közlekedéspolitikai koncepciót az elmúlt évek gyakorlata igazolta. Megvalósításában az elmúlt időszak során jelentősen előreléptünk. Kedvezően alakult a közlekedésért felelős szakembe-