Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-26

1829 Az Országgyűlés 26. ülése, 1978. október 27-én, pénteken 1830 Különösnek tűnhet, hogy a kormány közlekedési ágazatának képviselője szorgalmazza ezt ilyen erőteljesen. Bevallom, mi sem az egyik napról a másikra jutottunk idáig. A társadalmi érdek azonban ezt a felismerést elemi erővel sürgette. Ennek megfelelni nemcsak kötelességünk, hanem ma már meggyőződésünkből fakadó törekvés. Közgazdasági, műszaki és forgalomszervezési kutatások meggyőzően bizonyítják, hogy a népgazdasági szinten összehangolt szállítás megvalósításával tudjuk a közlekedést a kor követelte színvonalra emelni. E nagyratörő vállalkozás reális alapját a szocialista tervgazdálkodás adja meg és, az, hogy a népgazdasági érdeket valamennyien a tárcák érdekei fölé helyezzük. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt évtizedben 120 ezerről 800 ezerre emelkedett a személygépkocsik száma. Imponáló fejlődés! Megszülte azonban működésének gondjait is. A személyautósok problémáiról beszélni, vitatkozni manapság szinte mindennapos jelenség. A személyautók számának alakulása mindenekelőtt társadalompolitikai kérdés. Szoros kapcsolata van a népgazdaság teherbíró-képességével, az életszínvonal-politikával, az életformával, a műszaki kultúrával. A közlekedésben kell azután az adott körülmények, lehetőségek mellett biztosítani az egyéni közlekedés működési feltételeit. Az egyéni közlekedés megítélésénél nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Magyar Népköztársaságban nemzetközi összehasonlításban is igen kedvező tömegközlekedési rendszert hoztunk létre. A tömegközlekedés és az egyéni közlekedés fejlődése között szoros kapcsolatnak kell lennie, amit a közlekedéspolitika továbbfejlesztésénél is alapvetőnek tartunk. A 800 ezres személygépkocsi-állomány további növekedése a motorizáció új szakaszát jelenti majd. Nem is tudjuk pontosan, sokan pedig nem merik, nem akarják megfogalmazni azt a helyzetet, amit akár csak a duplájára növekvő személygépkocsik idézhetnek elő. Minőségileg más problémákat okoz Budapesten, ha a mai negyedmillió személyautó például kétszeresére nő. Már most is érezhető a hidak és a hidakra vezető utak szinte állandósult csúcsforgalma, de vonatkozik ez néhány városi csomópontra és a bevezető szakaszok nagy részére is. A fejlett tőikés országokban kiterjedt irodalma van a motorizáció káros hatásainak is, amelyek nyomasztóvá teszik az életet. Szocialista társadalmunkat tervezetten, nem elemi csapásként érte a motorizációs fejlődés. A személyautók számának növekedésével a jövőben is számolunk. Erre időben fel kell készülni. Megfelelő tervezéssel és szabályozással — mérlegelve a gépkocsit használók nagyobb részvételét a teherviselésben —, az arányok ésszerű alakításával a kedvezőtlen hatásokat el tudjuk kerülni, illetve nagymértékben mérsékelni. A spontán folyamatok viszont közlekedési csődöt okozhatnak. Szólás-mondás, hogy más kárán tanul az okos. Okulva e bölcsességen, nagyon fontos, hogy a fejlett motorizációval rendelkező országok tapasztalatait felhasználjuk és ne csak a saját kárunkon tanuljunk. Jövőnk tervezésénél alapvetőnek tartjuk, hogy a fejlesztésben a tömegközlekedésé legyen az elsőbbség. A személygépkocsik számának növekedését olyan keretek között célszerű tartani, amelyek nem fokozzák tovább a már ma is meglevő feszültségeket. Engedjenek meg várospolitikai kérdéseket is szóvá tenni, mivel az egyéni és a tömegközlekedés összehangolása a városokban okozza a legnagyobb gondot. A nagyvárosokban, elsősorban Budapesten a bevezető utak csomópontjai és a metróállomások mellett nagy parkolókat kell létesíteni. A „Parkolj és utazz tovább tömegközlekedési eszközzel" módszert így lehet elterjeszteni. Az autós így majd választhat, hogy 60—80 vagy 20 perc alatt kíván munkahelyére elérni. A forgalom növekedése a tanácsokat mind több igazgatási, hatósági lépésre készteti. Ezektől még a mi tárcaszerveink is gyakran idegenkednek. A lépcsőzetes munkakezdés, az egyirányúsítás, az időbeni korlátozás, az autóbuszoknak külön sáv kijelölése nem a hivatal packázását jelenti, hanem a forgalom, a biztonság, a kényelem érdekében szükséges intézkedést. Nem vehetjük érzéketlenül tudomásul a tragédiákat, hogy hetenként 20—25 halottja és több száz sérültje van a közúti közlekedésnek. Ez arra kényszerít mindenkit, hogy közös akarattal és cselekvéssel javítsuk a közlekedési morált. A biztonságos közlekedés érdekében fel kell használni a propagandát, az oktatás és továbbképzés, de szükségszerűen a bírság, büntetés eszközeit is. A közlekedési erkölcs megszilárdításában kiemelkedő a hivatásos gépkocsivezetők és a forgalom irányítóinak szerepe. Kérjük a tisztelt képviselő elvtársak támogatását a motorizáció, a tömegközlekedés és az egyéni közlekedés kapcsán elmondott törekvéseink megvalósításához. Az egyéni és a tömegközlekedés ésszerű arányainak kialakítása olyan társadalompolitikai kérdés, amelyben a társadalom és az egyén érdekeit nagy felelősséggel kell összehangolni. Tisztelt Országgyűlés! A koncepció lényeges célkitűzése a közlekedési munka hatékonyságának javítása. Jelenthetem, hogy gazdaságosabbá, hatékonyabbá vált a közlekedés. A személy- és áruszállítási feladatot ma már lényegében az arra műszakilag és gazdaságilag célszerű és alkalmas közlekedési alágazat teljesíti. A vasútról a gazdaságtalan darabáru-fuvarozást a közútra tereltük át. Közel háromszáz vasúti állomáson megszűnt az áruforgalom, amit a körzeti állomások vettek át. A vontatás is gazdaságosabb, hiszen alig üzemel ma már gőzmozdony. Jelentős devizaszerző szervezeteket fejlesztettünk ki, olyanokat, mint a Hungarocamion, ameíy évről évre dollárok tízmillióival járul az államháztartáshoz. A vasúti áruforgalom több mint felét az export-, import-, tranzitszállítások toszik ki. A kedvezőbb hatékonyságú fo-