Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-26

1831 Az Országgyűlés 26. ülése, 1978. október 27-én, pénteken 1832 lyami és tengeri hajók, repülőgépek is növelték a közlekedés devizabevételét. Mindezek ellenére sem lehetünk elégedettek a közlekedési szolgáltatások minőségi színvonalával, és a szállítások gazdaságossága érdekében is sokat kell még tenni. Szólni kell tisztelt képviselő elvtársak munkaerőhelyzetünkről is. A népgazdaság általános munkaerőhelyzetének gondjai fokozottabban jelentkeznek a közlekedésben, az éjjel-nappali folyamatos munkaidőbeosztás, a szabadban végzett munka, a családtól való tartós távollét miatt. Megnövekedett feladatainkat csupán műszaki és szervezési intézkedésekkel megoldani már nem lehetett. Jobban és többet kell dolgozni. Kérem, ne vegyék e pillanatok lehetőségével való visszaélésnek, netán elfogultságnak, ha e történelmi hely magas fórumáról is köszönetet mondunk a vasutasoknak, a gépkocsivezetőknek, a rakodómunkásoknak, a hajósoknak, a repülőknek, a villamosvezetőknek, az út- és hídépítőknek, fizikai és szellemi dolgozóknak öntudatos helytállásukért, a közügynek tett szolgálatukért. A közlekedési munka elismerését látjuk abban, hogy dolgozóink számos bérproblémáját sikerült megoldani. Ennek ellenére néhány területen — mint például a vasúti kocsirendező, sarus, forgalmi utazó, rakodómunkás, autóbuszvezető — tartós a munkaerőhiány. A helyzeten a műszaki fejlesztésen túl csakis a munkakörülmények és a szociális ellátás javításával változtathatunk. Egymilliárd forintot költünk évente szociálpolitikai célokra, a munkakörülmények javítására. Azt szokták mondani, hogy a közlekedésben dolgozni veszélyes. Van benne igazság, valóban embert próbáló munka. A biztonsági berendezések, a szabályok betartása, a fegyelem, a pontosság azonban a veszélyességet minimálisra csökkenti. Ugyanakkor vonzóerőt jelent a modern technika és az általa nyújtott lehetőség. Kevés embernek jut osztályrészül az, ami például a mozdonyvezetőnek, aki egyedül 50 millió forint értékű vonatot vezet, nem is beszélve a nagy teljesítményű repülőgépek, hajók értékéről, sebességéről, vagy a nagy teherbírású gépkocsik és az esztétikailag is gyönyörködtető autóbuszok műszaki színvonaláról, az állandó mozgásról, amely új és új színt, új és új élményt nyújt. Mindezért és az anyagi-erkölcsi megbecsülésért egyre több fiatal és műszaki szakember választja hivatásul a közlekedést. Hívjuk és várjuk őket, szükség van még több jó munkásra, mérnökre, közgazdászra, mert a közlekedésnek gyorsuló ütemben kell alkalmaznia a korszerű technikát, technológiát, az új szervezési módszereket. Amikor a munkaerőről, a dolgozó emberről beszélünk, természetes kötelességünknek tartjuk a sokirányú gondoskodást. Ez felöleli a bértől a pihenésen, tisztálkodási lehetőségeken át a bánásmódig, a jó emberi szóig mindazt, ami által a dolgozó szereti, becsüli munkahelyét és kedvvel, jól végzi munkáját. Ez a mi munkaerőgazdálkodási politikánk lényege. Tisztelt Országgyűlés! Közlekedésünk jövője szempontjából alapvető a fejlesztési politika. A pályák, a csomópontok, biztosítóberendezések, az utak, a hidak a közlekedési rendszernek olyan részei, amelyek a nem kellő mértékű fejlesztést, sőt még a mulasztásokat is viszonylag hosszú ideig türelmesen viselik. Ügy érezzük, hogy több helyen ennek a tűrésnek a határán vagyunk. Az elmaradott területek fejlesztését meg kell gyorsítani, ügyelve arra, hogy eközben ne hozzunk létre az ágazat más területein újabb jelentős feszültségeket. A közlekedés fejlesztése mind nagyobb öszszegeket kíván. A szükséges biztonság, pontosság, gyorsaság, kényelem többletköltséggel jár, amelyet eddig kevésbé tudtunk teljesíteni. A közlekedési beruházások nagy részének sajátossága, hogy több évtizedre előre kell nézni és gyakran a jelenlegi igénynél jóval nagyobb kapacitású létesítményeket kell építeni. Példának említem az M l-es autópályát, amelyen a hidakat a jövő forgalomnövekedésére gondolva már kétszer két sávra építettük ki. Egy vasúti csomópont létesítésekor is számolni kell a 15— 20 év múlva várható feladattal. Hasonló meggondolások vezetnek bennünket az országunk számára létfontosságú záhonyi átrakó körzet kiépítésénél is. Ezek, valamint a környezetvédelem jogos igényei is drágítják beruházásainkat. A közlekedés 150 milliárdos eszközállománnyal dolgozik; ennek gazdaságos kihasználása alapvetően műszaki tevékenység, amelyet jó szervező és irányító munkával kell párosítani. Kevesen tudják, hogy a közlekedési eszközök és létesítmények puszta fenntartására kell fordítani a fejlesztési erőforrások 60—70 százalékát. A műszaki-technológiai fejlesztésbe ruházott forintok gyümölcsöznek a leghatékonyabban a szállítóképesség bővítése, a munkaerő kiváltása, a biztonság, a pontosság, a közlekedési kulturáltság terén. Fejlesztési politikánk ezért elsősorban a műszaki színvonal emelésére irányul, ami együtt jár a technológia megújhodásával is. A közlekedés hatékony támogatást kapott az egész társadalomtól, a területi pártszervektől és a tanácsoktól. Tudjuk, hogy minden vezető és felelős testület azt szeretné, ha a hatáskörébe tartozó közlekedést kiemelten fejlesztenénk. Hagyományosan jó kapcsolataink alapján is kérjük annak megértését, hogy ezt korlátozott lehetőségeink nem engedik meg. Azt sem téveszthetjük szem elől, hogy a helyi érdekeket is figyelembe véve a közlekedést országosan egységes rendszerben kell fejleszteni. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Közlekedési rendszerünk folyamatos fejlesztését hazánk előnyös földrajzi fekvése is indokolja. Az észak—déli és kelet—nyugati nemzetközi közlekedés fő irányai országunkon haladnak át. Ezt az előnyt, amely egybeesik politikai-gazdasági érdekeinkkel, csak akkor lehet kihasználni, ha lépést tartunk a szomszédos országok közlekedésének műszaki fejlődésével. A szomszédos országokkal 24 vasúti és 32 közúti határátkelőhelyen van összeköttetésünk. Az export—import és tranzitszállításokat olyan színvonalon kell teljesítenünk, amivel jó minőségben, korrekten szolgáljuk ki megbízóin-