Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-26

1815 Az Országgyűlés 26. ülése, 1978. október 27-én, pénteken 1816 követelmények állnak a mezőgazdaságban dolgozók előtt. Erre a képzésnek is fel kell készülnie. Ahogyan a miniszter elvtárs beszámolója is jelzi, iskoláink, tanműhelyeink eszközellátottsága nem a legjobb. Nagyok a különbségek, és a meglevő felszerelések kiegészítésre szorulnak. Talán nem is tenném szóvá, ha csak nógrádi példa lenne, de úgy tudom, hogy másutt is gond a mezőgazdasági szakképzés műszaki ellátottsága. A megoldás érdekében feladataink kétirányúak. Egyrészt a fiatal szakmunkások nevelésében az iskolákon kívül egyre nagyobb feladat hárul főleg a gyakorlati képzésben az üzemekre, elsősorban a bázisüzemekre. Ezért a korszerű képzés feltételeit a mezőgazdasági üzemekben is meg kell teremtenünk. Az utánpótlás biztosítása nemcsak az iskola feladata. Ebben az üzemeknek is sokat kell tenni. Biztosítani kell, hogy a vonatkozó minisztertanácsi határozat végrehajtására kiadott rendeletek maradéktalanul érvényesüljenek. Ezt azonban tapasztalataim szerint néhány tisztázatlan részkérdés nehezíti. így például a bázisüzemre vonatkozó előírások alkalmazása nem egyértelmű. Ügy érzem, ezek tisztázása, egyértelművé tétele szükséges. Másrészt az iskoláknak is jobban kell igazodni a kor követelményeihez. Ehhez azonban korszerű tanműhely, jó felszerelés, gép és szemléltetőeszköz szükséges. Ennek megteremtéséhez azonban mind az üzemek, mind az iskolák több támogatást igényelnek. Kérem ezért a miniszter elvtársat, hogy az új gépesítési profilú mezőgazdasági szakközépiskolákban az oktatás műszaki feltételeit vizsgálják meg és az illetékes ágazati miniszter elvtársakkal, az országos hatáskörő szervek vezetőivel tegyenek intézkedést a feltételek megteremtésére, jobbátételére. Tisztelt Országgyűlés! A miniszter elvtárs beszámolójából megragadta még a figyelmemet a következő: Az 1973. évi rendeletek, illetve az ősztől életbe lépett új nevelési-oktatási tervek értelmében az ipari és a mezőgazdasági szakközépiskolák szakmunkás-képesítést adnak, és szakirányú továbbtanulásra készítenek fel. A gyakorlatban ez a helyes törekvés még nem eléggé honosodott meg. A szakközépiskolát végzettek továbbtanulási esélyei a szakirányú felsőoktatási intézményekbe is a jelenlegi felvételi vizsgatárgyak miatt jóval rosszabbak, mint a gimnáziumot végzetteké. Ezen a hátrányos gyakorlaton azért is szükséges mielőbb változtatni, mert a szakközépiskolákban tanuló gyermekek többsége munkás- és parasztcsaládból származik. Egyetértek a miniszter elvtárssal abban, hogy a felvételi vizsgák rendszerében jobban figyelembe kell venni a gimnáziumi és a szakközépiskolai képzésben kialakult különbségeket. Ügy vélem, megérett a helyzet a kettős felvételi rendszer bevezetésére. Mi, akik mezőgazdasági üzemekben dolgozunk, érzékeljük, hogy az iskolák nyitottabbakká váltak, társadalmi kapcsolataik jó irányban fejlődnek. Gyakorlati tapasztalataim is bizonyítják, hogy az üzemek és az iskolák jó együttműködése elősegíti a fiatalok termelésbe való beilleszkedését, növeli a szakma becsületét, erősíti a szakmához való kötődést. Csak az elismerés hangján szólhatok a pedagógusok munkájáról, akik eddig is sokat tettek a mezőgazdasági szakemberképzés érdekében. Feladatuk, felelősségük a jövőben tovább növekszik. A mezőgazdasági szakmunkásképzés, szakközépiskolai képzés mai helyzetét áttekintve úgy vélem, hogy az 1978 őszén életbe lépett új képzési irányokkal, ha azok technikai feltételeit is megfelelően kialakítjuk, konvertálható képzettségű szakembereket kap a mezőgazdaság és nagy lépést teszünk az oktatáspolitikai határozat végrehajtására. A miniszter elvtárs beszámolójával egyetértek, azt elfogadom és elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Szurgyi Istvánná képviselőtársunk. SZURGYI ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Az eddig elhangzottak bizonyították, hogy a közoktatás helyzete és az azt formáló közoktatáspolitika az elmúlt évtizedben nagyon jelentős társadalompolitikai tényezővé vált. Az a fejlődés, amit a tegnap hallott expozé és a miniszter elvtárs beszámolója érzékeltetett, összefügg a párt oktatáspolitikájával, amelynek végrehajtása során az oktatásügy Szolnok megyében is a társadalom érdeklődésének középpontjába került. Elért eredményeink között, amelyeket a megye párt-, állami, társadalmi, ifjúsági szervezeteivel, valamint az üzemekkel együttműködve értünk el, nagyon jelentősnek tartom azt, hogy az oktatási intézményekben egy olyan korszerűsödési folyamat bontakozott ki, amelynek hatására a nevelési tényezők előtérbe kerültek. A minisztériumi szinten hozott intézkedések nemcsak a nevelőmunka színvonalának növekedését, hanem a fokozatosan bevezetésre kerülő új dokumentumok eredményes megvalósításának alapvető feltételeit is megteremtették. Az egy évvel ezelőtt lezajlott átfogó bérrendezés megyénk pedagógusainak körében megelégedettséget, biztonságérzetet váltott ki, hiszen abban a nevelőmunka erkölcsi, társadalmi megbecsülése is kifejeződött. Ezért pedagógustársaim nevében köszönetet mondok. Az anyagi elismerés növelte a megye pedagógusainak cselekvési egységét, egységes tenniakarását. Erre alapozva Szolnok megye közoktatási helyzetének ismeretében kötelességemnek tartom e helyről arról is szólni, hogy 1972 óta a közoktatás anyagi, működési feltételei néhány területen jelentősen, összességében mérsékelten fejlődtek. Ez az országos tendenciához hasonlóan megyénkben is feszültségeket, ellentmondásokat hozott felszínre. Ezek közül kiemelem, hogy az óvodai hálózatfejlesztést Szolnok megyében is kedvezően befolyásolta a társadalom segítése, amelynek eredményeként az 1980ra tervezett 75 százalékos óvodáztatási arány már az elmúlt évben 86 százalékra növekedett. A nagy társadalmi erőfeszítés és a jelentős fejlődés ellenére óvodáink igen zsúfoltak, mi-