Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-21

1455 Az Országgyűlés 21. ülése, 1: lat társadalmunknak és benne az ifjúságnak is olyan utat mutat, amelynek megvalósításáért érdemes dolgozni. Én arra kérem képviselőtársaimat, hogy a kiegészítő javaslatokkal együtt fogadják el a törvényjavaslatot, amely hazánkban segíti a fejlett szocialista társadalom építését és valamennyiünk érdekének megfelel. A magam nevében a törvényjavaslatot elfogadom és választókörzetemben a megvalósítását minden erőmmel segíteni fogom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat 15 óráig felfüggesztem. (13.30.) (Szünet: 13.30—15.01 — Elnök: RAFFAI SAROLTA) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Dr. Csikós Nagy Béla államtitkár elvtársat, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökét illeti a szó. DR. CSIKÓS NAGY BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! A belkereskedelemről szóló törvényjavaslat vitájában mindenekelőtt a termékforgalmazás előírásairól kívánok szólni, mint az áruellátás szervezésének egyik fontos eszközéről. A termékforgalmazás jelenlegi rendjét az 1968. évi gazdasági reform vezette be. Ekkor helyeztük kereskedelmi alapra a termelés anyagi-műszaki ellátását. A kereskedelmi szabályoknak megfelelően azóta itt is, csakúgy, mint a fogyasztási cikkeknél, szabad árucsere és többcsatornás értékesítés érvényesül. A termelés és elosztás folyamataiba a kormány csak a feltétlenül szükséges mértékben avatkozik be. Ennek konkrét rendjét a helyzettől függően évente a népgazdasági terv szabályozza. Központilag csak a húst és húskészítményeket osztjuk el, a lakosság biztonságos kenyeres lisztellátása érdekében a búza, de általában a gabona csak a kormány külön hozzájárulásával exportálható. Néhány terméknél a termelőket a kereskedelmi vállalatokkal szállítási szerződéskötésre szólítjuk fel. Ilyen előírások vannak például az építési anyagoknál, nehogy a közületi építkezések a lakosság áruellátását veszélyeztessék. Az a körülmény, hogy nálunk télen zavartalan a tüzelőanyag-ellátás, egyebek mellett annak is tulajdonítható, hogy a vállalatokat a téli idény előtt megfelelő készletek gyűjtésére kötelezzük. Gazdasági életünkben fel szoktak merülni előre nem látható és így nem tervezhető problémák is. A kormány ezért felhatalmazta az Országos Anyag- és Árhivatal elnökét, hogy utólagos beszámolási kötelezettséggel operatív intézkedéseket tegyen. Ezeket az ügyeket általában a Tárcaközi Ár- és Termékforgalmazási Bizottság tárgyalja, s az ott kialakult álláspont határozza meg magatartásunkat. Hangsúlyozni kívánom, hogy ilyen intézkedésekre csak kivételesen indokolt esetekben kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! A lakosság áruellátását a termelésben kell megalapoznunk. E tekintetben megkülönböztetett figyelmet érdemel a gyártmányprogramozás, a vállalatok kö8. március 23-án, csütörtökön 1456 zötti árukapcsolatok, a termelés gazdaságos szervezése és az ütemes szállítás. A termelési szerkezet átalakításáról, a gazdaságtalan gyártás visszaszorításáról szóló kormányhatározat nyomán felvetődött, vajon nem kell-e emiatt az áruellátás zavaraival számolnunk. Ha leáll valaminek a termelése, a kiesést nyilván csak az import pótolhatja. Ezt az importot annak az exportnak kell finanszíroznia, amit a felszabadított kapacitáson szerveznek. Ilyen átrendezések a KGST keretei között legtöbb esetben lehetségesek. A problémák ott kezdődnek, amikor a világpiacon tőkés valutáért vásároljuk azt, amit korábban termeltünk. Ilyenkor meg kell követelnünk, hogy előre tisztázzák az exportellentétel reális lehetőségét. A lakosság áruellátása évek óta kielégítő, de azért gyakoriak az időszaki áruhiányok. Ebben eseti, elkerülhetetlen, előre nem látható tényezők is szerepet játszanak, amelyeket nem mindig tudunk készletekkel áthidalni. A szerződési fegyelem lazaságai is zökkenőkre vezetnek az áruellátásban. E problémák nagymértékben csökkennének, ha az iparvállalatok folyamatos szállításra rendezkednének be és nemcsak a szerződéses időszak végére vállalnának szállítási kötelezettséget. Ennek előmozdítását szolgálja az a rendelkezés, amely az ütemes szállításban teremt anyagi érdekeltséget. Beépítettük az „idő egyenlő pénz" elvét a szerződéses kapcsolatokba. Szorgalmazzuk a tartós árukapcsolatokat, a huzamosabb időre terjedő szerződések elterjesztését is. Kívánatosnak tartjuk, hogy fokozatosan javuljanak a termelőeszközkereskedelem működésének feltételei. A termelőeszköz-kereskedelmi vállalatok a termelés anyagellátásának mintegy 40 százalékát bonyolítják. Tevékenységük az utóbbi években javult, de az elért eredményekkel nem lehetünk elégedettek. Nem sikerült például a kisés középfogyasztó vállalatok raktárról történő folyamatos ellátását biztosítani. Ebben a megfelelő árualapok hiánya, a szűkös raktározási lehetőségek is szerepet játszanak. Az a célunk, hogy a termelőeszköz-kereskedelmi vállalatok a kis- és középfogyasztók felé egyre kiterjedtebb körben vállaljanak komplex anyagellátásra gä^ rantált szállítást. Ez csökkentené a felhasználók készletigényét, a készletállományon belül növekedne a könnyen mobilizálható készletek aránya. A tervezett intézkedések körében azoknak adunk elsőbbséget, amelyek nem igényelnek újabb kiadásokat, sőt megtakarítást is hozhatnak. A pénzügyi támogatásokra gondolok. Ha egy rosszul vezetett és ezért rossz hatékonysággal működő vállalat sikerrel hivatkozhat objektív okokra, s ezért pénzügyi támogatáshoz juthat, akkor a következő lépése az, hogy megfeledkezik a társadalmi termelésben betöltött szerepéről. A vállalatokkal meg kell értetnünk, nem az minősíti munkájukat, hogy milyen a kapcsolatuk a felügyeleti szervekkel, hanem a termelési kooperációban való helytállásuk. A pénzügyi támogatás korlátozásával kívánjuk a félgyártmány-, az alkatrész- s a törzsegység-gyártó vállalatok számára világossá tenni, hogy gazdasági eredményeiket elsősorban az