Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1793 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1794 nia, erősítenie a főiskoláknak és egyetemeknek. Fölkészíteni a mindennapi életre, ahogy itt szó volt róla, hogy tudja azt, hogy a falun még sár van és olajos a padló, és este 6-ig tanítunk, meg minden. Tudniillik kell a jó szakos, de a jó nevelő még jobban kell, mert tényleg ezt mondta a párthatározat, hogy kulcsember a pedagógus. Mert a nehézségeket az küzdi le és tulajdonképpen az egész dolgot ő fogja megcsinálni. Végezetül, még mindig a felsőoktatáshoz: Hajdú-Bihar megye és Debrecen város az elhelyezési terv birtokában nagy szeretettel várja a jogi kar visszaállításáról szóló kedvező döntést. Köszönöm a figyelmüket. (Hosszantartó, lelkes taps.) ELNÖK: Tóth Ilona képviselőtársunkat illeti a szó. TÓTH ILONA: Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási miniszter elvtársnak a közoktatás helyzetét elemző beszámolója hűen tükrözi az oktatásügy területén elért eredményeket és a meglevő nehézségeket is. A beszámoló és a mi megyei tapasztalataink is igazolják, hogy 1965 óta ugyanúgy, mint a társadalmi, gazdasági és politikai életünk egészében, közoktatásunk területén is döntő mértékben történt változás. A fejlődést tükröző tények és számok bizonyítják oktatáspolitikánk helyességét, s az idevonatkozó párthatározatok, intézkedések hatékonyságát. A beszámoló megerősíti azt a tapasztalatunkat is, hogy az állami oktatás fejlesztéséről és helyzetéről hozott központi bizottsági határozat határkövet jelentett közoktatásunk fejlesztésében. Az országos helyzetképbe Veszprém megye, s a tapolcai választókerületem is beilleszthető, eredményeivel és gondjaival együtt, óvodai hálózatunk számottevően fejlődött, az általános iskolák általánossá tétele és tartalmi munkájának fejlesztése nem maradt el az országosan jellemző helyzettől és középfokú intézményeink is betöltilk a jelenlegi elvárásoknak megfelelően feladatukat. Ugyanakkor azonban olyan gondjaink is vannak, amelyek sajátosak: megyénk település- és termelési szerkezetéből, valamint intézményhálózatának adottságaiból következnek. A fejlesztés általános gondjaként kell megemlítenünk azt, hogy a tervezés normatívárnál nem vettük figyelembe a népszaporulat, a városiasodás dinamizmusát. De az is lehet, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy a tervezés során nem vesszük figyelembe azt, hogy a fajlagos mutatónak, melynek értelmében minden ezer lakásra nyolc tanterem építhető, nem minden konkrét esetben, hanem a konkrét esetek összességében kell érvényesülnie. Ennek következtében az oktatási intézmények beruházásainak csúszása mellett a tervezés konzervativizmusa is fékezte az intézményhálózat gyorsabb ütemű növekedését, s ez újabb feszültségek forrásává vált. E gondok jelzik azt is, hogy figyelemmel kell lennünk arra is, hogy az oktatásügy fejlesztése a gyakorlatban sem szakadhat el azoktól a társadalmi, politikai és 71 • gazdasági folyamatoktól, amelyekkel elvileg szerves kpcsolatban van. Tapasztalataink szerint ezt az ellentmondást növeli egy olyan szemlélet is, amely nem veszi figyelembe az oktatásügy és a gazdasági fejlődés szoros kölcsönhatását és egymásra utaltságát. Városainkban az oktatás-nevelés tárgyi feltételeinek fejlesztési üteme nem tudja követni a gyors létszámnövekedést. Különösen megmutatkozik ez a megyeszékhely, Veszprém általános iskoláinál. Mire egy-egy új iskola elkészül, hamarosan szűkké válik egy-egy gyorsan fejlődő városrész lakóinak befogadására. Jelzi ezt az is, hogy amíg 1972-ben a községi iskolákban 23,1 tanuló jutott egy-egy tanulócsoportra, ez jelenleg 16,6-et mutat, ugyanakkor a városi iskolák tanulócsoportjainak átlagos létszáma jelenleg 28,8 fő. E tekintetben megnőtt a különbség a városi és a községi iskolák működési feltételei között, a nagy létszámmal működő városi iskolák kárára. A feszültség levezetésére mi is átmeneti megoldásként FORFAiskolákat építettünk és tervezzük továbbiak létesítését is. Helyzetünket tehát jól jellemzi a miniszteri beszámoló, amikor megállapítja, hogy a járulékos beruházások, és köztük az iskolák elkészítése sorozatosan késik, illetve — az elavult normák miatt — az épülő iskolák száma és nagysága kisebb a szükségesnél. Ezért sok helyen a váltakozó rendszerű tanítás mellett is csak egyéb szükségmegoldásokkal lehet megoldani az oktatást. Ha figyelembe vesszük a beszámoló megállapítását, hogy tíz év múlva ugrásszerűen megnő az általános iskolai tanulók száma, a fenntartó tanácsoknak tervszerűen fel kell készülniük nem csupán a hátrányok megszüntetésére, hanem a jelenleginél körültekintőbb, előkészítettebb új létesítmények" időbeni megépítésére is, hisz a következő évek igényei már most is ismertek. Egyébként az a társadalompolitikai célunk, hogy a különböző általános iskolák egyenlőbb feltételek között végezzék munkájukat, könnyen a visszájára fordulhat. Csatlakozom azokhoz a felvetésekhez, amelyek a jelenlegi feszültségek feloldása érdekében a körültekintőbb tervezést igénylik. Ennek során az eddigieknél jobban figyelembe kell vennünk a településfejlesztési elképzeléseket, a jelenlegi és a távlati igények egyeztetésének a fontosságát. Ennek különös jelentősége van megyénk aprófalvas járásaiban. A beszámolóban felvetett, a feszültségek levezetését szolgáló feladatok megoldására megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk. Ugyanakkor a rendelkezésre álló anyagi források gazdaságos felhasználását azzal is javítanunk kell, hogy átmeneti megoldásokra elsősorban ott törekedjünk, ahol az igénybevétel várható időtartama is indokolttá teszi azt. Amíg a tárgyi feltételekben a városi iskolákban, addig a községieknél a személyi feltételekben nagyobb a gond. Ezt a problémát azért jelzem, mert ha a beszámoló erre vonatkozó feladatmeghatározásai nem valósulnak meg a kívánt ütemben, ez további akadályozó tényezőjévé válhat az egyenlőbb esélyek megteremtésének.