Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1785 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1786 és képezhető is, ám értelmi képességei mások és mások. Ezzel a ténnyel számolni kell és olyan módon, hogy a szerényebb értelmi képességgel született fiatal ne érezze csökkent értékűnek magát a mi társadalmunkban, amely igazságos­ságra törekszik. A kiváló manuális készség sem megvetendő emberi érték, gyakorta hasznosabb, mint más. Mindannyian találkozunk vele, la­kásokat lakunk, vagy ahhoz hasonlókat és így tovább. Javaslom tehát megfontolás tárgyává tenni újra és újra, melyik szakma maradjon elsajá­títható a jövőben érettségi nélkül. A harmadik kérdés, amivel foglalkoznom kell, a pedagógusok ügye. Sokan pontosan tud­juk, hogy soha annyit értük nem tett kormány, mint a legutóbbi években; soha ennyi díjat, soha ennyi kitüntetést, soha ennyi lakást, ked­vezményes lakásépítést, autóvásárlási lehetősé­get nem kaptak, és így tovább. Tananyagcsök­kentés, kötelező óraszámcsökkentésben részesül­tek, de mert az iskolák decentralizáltak, és mert a centrumtól való távolságot csak a szak­felügyelet képes és hivatott áthidalni, nagyon kérem és most elsősorban az oktatási miniszter elvtársat kérem, törekedjenek arra, hogy a szakfelügyelet elsősorban az elért eredmény alapján minősítse a pedagógust. Tehát nem a módszertani lépések betartása, nem a tanítási óra levezetésének ajánlott módszerei alapján, hanem az eredmények alapján, mert a világ soha annyit nem változik, hogy az alapvető tu­dásanyagra, ismeretanyagra a tanulóknak szük­ségük ne lenne. Brillírozni, higgyék el nekem, e Sy _e gy tanítási órán olyan könnyű! A tanu­lók tudását felmérni pedig nagyon kevés idő kell, s olyan kevés energia. Kérem a miniszter elvtársat, gondolkozzanak azon, nem ilyen mó­don kellene az oktatást valós eredményeiben megmérni, s nevelő-oktató iskolának még na­gyobb és érdemelt megbecsülést szerezni. Végezetül, amikor területem pedagógusai­nak képviseletében megköszönöm a miniszté­rium és a kormány gondoskodását, a korábbiak­hoz mérten több anyagi és erkölcsi megbecsü­lést, meg kell még jegyeznem, hogy a pedagó­gust generációkat nevelő mindennapi munkájá­ban tevékenyen és rendszeresen alig tudja va­laki segíteni. S mondhatunk mi itt szépeket, ez akkor is így igaz. Hogy mivel birkózik, mind­annyian tudjuk, akiknek gyermekünk van. Tisz­telettel kérem az Országgyűlést, ismételten fog­laljuk jegyzőkönyvbe köszönetünket, megbe­csülésünket és elismerésünket valamennyiük iránt. A beszámolót kiválónak tartom, elfoga­dom. Köszönöm a türelmet. (Taps.) ELNÖK: Fodor Istvánné képviselőtársunk felszólalása következik. FODOR ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Az író után nem könnyű a sorsa az olvasónak. Azért engedjék meg, hogy először én is a mi­niszter elvtárs beszámolóját értékeljem egy gon­dolattal. Az előttünk levő beszámoló a közokta­tás olyan dinamikus szakaszáról ad számot, ami­lyenről hazánk parlamentjében még nem szól­hatott eddig oktatási miniszter. A fejlődést mu­tató tényszámokban, akár csak képviselőtársaim valamennyien, én is örömmel érzékelem, hogy megyénk, Heves megye is, rendkívüli erőfeszí­téseket tesz az oktatás színvonalának folyama­tos fejlesztéséért. Eredményeinkből csupán egyetlen kulcsszámot mondok erőfeszítéseink bi­zonyítására, az oktató-nevelő munka tartalmi vonaláról: megyénkben a szakos ellátottság egy százalékkal jobb az országos átlagnál, hála a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolának. Fejlő­désünk azonban mégsem egyenletes és kielégí­tő. A dinamikus fejlődés egyre több belső fe­szültséget teremt. Az előttem szóló képviselő­társaim jelzését erősítve mondom, súlyos a hely­zet a mi napközi otthonainkban is. Tanulóink napközis ellátása alacsonyabb az országos át­lagnál. Néhány helyen, főként városainkban és nagyközségeinkben a napközik, valamint az is­kolák zsúfoltsága olyan nagy, hogy az már aka­dályozza az eredményes munkát. Például Recs­ken az 50 férőhellyel létesített napköziben 175 gyerek van. A megye óvodahálózatára is jel­lemző ez a helyzet. Óvónőinknek minden áldo­zatot, erőfeszítést vállalniok kell a nagy zsú­foltság miatt, mivel 100 óvodai férőhelyre álta­lában 123 gyerek jut. Egerben ez a szám 149, a lakótelepi óvodáinkban 160. Ez már most akadálya a tankötelezettség magasabb fokú megvalósításának, pedig a demográfiai hullám még nem tetőzött. Ezért fontosnak tartom annak a központi akaratnak a megfogalmazását, mely a személyi feltételek mellett intenzívebb, a népgazdasági lehetőségekkel összhangban álló fejlesztést ajánl a közoktatási intézményhálózat feszültségeinek mérséklésére, ösztönözve a nélkülözhetetlen tár­sadalmi akciókat is. Én is azokkal a javaslatok­kal értek egyet, amelyek sürgetik, hogy a ha­todik ötéves tervben kezeljük kiemeljen az ok­tatási feltételek fejlesztésének ügyét. Az óvodaépítés, és hozzáteszem, az iskola-, napköziépítés ütemét elodázhatatlanul gyorsíta­ni kell ott, ahol az indokolt. Mert ha nem tesz­szük meg, akkor az oktatásügy helyzete a kö­zeljövőben a kívánalmaink szerint nem javul­hat, hanem romlani fog. Ez azért volna nagy baj, sőt veszélyes, még rövid távon, átmenetként is, mert ha az iskola nem tud megfelelni fel­adatainak, akkor ez az egész népgazdaságra visszahat. Tisztelt Országgyűlés! Az előbb már emlí­tettem a tankötelezettségi törvény magasabb fokú megvalósításának fontosságát. A minisz­teri beszámoló is felelősséggel, mindenki szá­mára eligazítóan, reálisan elemzi e törvény vég­rehajtásának helyzetét. Az általános statisztikai adatok megbízható, jó mutatók, de a veszélyt jelző és feszültségeket okozó területi eltéréseket nem tárják fel, éppen általános jellegüknél fogva. Mint ahogyan az ország minden megyéjé­ben, mi is jelentőségéhez mérten kezeljük a tankötelezettségi törvény végrehajtását. A tan­kötelezettség megvalósításának fő mutatószá­mai megyénkben rosszabbak, mint az országos átlag, talán a legrosszabbak. Feladatunkat, fele­lősségünket ez is fokozza. Míg 1972-ben Heves megyében a tanulók 18,5 százaléka nem tett

Next

/
Thumbnails
Contents