Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1787 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1788 eleget normál életkorban tanulmányi kötelezettségének, addig 1975-ben már 20,1 százaléka, 1977-ben 19,7 százaléka nem végezte el idejében az általános iskolát. Megyénkben 10,3 százalék a cigánytanulók aránya, országosan ez 6,7 százalék. A tizennégy éves korúak közül a beiratkozottak csak 31 százaléka végzi el a nyolc osztályt. Nem volt indokolatlan a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság ellenőrzése az ország kilenc megyéjében a tankötelezettség végrehajtása tárgyában. A népi ellenőrzésben mintegy ezer pedagógus, gyermek- és ifjúságvédelmi aktíva, államigazgatási és mozgalmi szervek munkatársai vettek részt. Felelősségteljes munkájukkal bizonyították, hogy a tankötelezettség végrehajtása össztársadalmi érdek. Nem megalapozatlan a Heves megyei népi ellenőrzési bizottságnak, valamint a megyei főügyészségnek a megállapítása sem, hogy a tankötelezettségi törvény végrehajtásában a legnagyobb problémát — hasonlóan az országos tapasztalatokhoz — megyénkben is azok a tanulók jelentik, akiknek döntő többsége a társadalom alapvető normáit elutasító, vagy életmódjuk miatt tudatilag elmaradott családok gyermekei közül kerülnek ki, valamint itt is termelődik újra. A legjelentősebb e rétegen belül a cigánycsaládok gyermekeinek aránya. A megyei pártbizottság napirendre tűzte ez évben az oktatáspolitikai határozatok végrehajtását és különös figyelmet szentelt a tankötelezettségi törvény végrehajtásának. A megyei tanács differenciáltan intézkedett a tankötelezettségi törvény előírásainak megtartására. Az iskolák, az iskolafenntartó tanácsok széles körű szervező munkával igyekszenek felderíteni minden tanköteles korú gyermeket. Ennek alapján a beiskolázás, ha lassan is, javult. A legtöbb problémát e téren is a rendezetlen körülmények között élő cigánycsaládok gyermekeinek beiskolázása okozza. Heves megyében és országosan is számos vándorló cigánycsalád él bejelentés nélkül. Ez azért okoz országos gondot, mert azok a gyermekek, akiket nem vesznek nyilvántartásba, kimaradnak az előkészítésből is. A legtöbb segítséget az óvónőktől, az egészségügyi hálózattól, a szülői munkaközösségtől, a tanácstagoktól, a felső tagozatos úttörőktől kapják az iskolák a kallódó gyermekek felkutatásában. Az első osztályba kerülő tanulók létszámának felmérését, nyilvántartását legtöbb helyen már az ötévesekről is elkészítik, hogy a tanköteles korú gyermekek iskolára való előkészítését hatékonyabban megoldhassák. Annak ellenére, hogy az előkészítést a legtapasztaltabb alsó tagozatos nevelők végzik, akik az első osztályokban fogadják is az előkészítetteket, gondot okoz ebben a jó törekvésben, hogy a tanfolyamokon való megjelenés nem kötelező. Éppen azok a gyermekek nem vesznek részt nagy számban a foglalkozásokon, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. A túlkorosok helyzetéről szólok még a tankötelezettség végrehajtásáért folytatott bonyolult feladatok közül. Ezen a területen sem kisebb a küzdelem, önzetlenebb a fáradozás, az anyagi ösztönzést sem sajnáló munka mint a már említett területeken. A megyei tanács a lemorzsolódás csökkentésére kiemelt juttatásokat biztosít a körükben végzett pedagógiai munka megbecsülésére. Ellenőrzései során nagy gondot fordít a hatósági munkára, a szankciók gyors, időbeni és hatékony alkalmazására. A községi tanácsok, a megyei tanácstagi csoportok külön napirendi pontként tárgyalják testületi üléseiken a törvény végrehajtását. A kimaradások, felmentések vagy esetenként átmeneti időre történő eltiltások eseteit az oktatási intézmények vezetői a korábbiaknál szigorúbban bírálják el. A népi ellenőrzések tapasztalatai és pedagógiai, valamint képviselői munkám tapasztalatai alapján is bizonyíthatom ezt. Községi tanácsaink a szociális helyzet mérlegelése után ingyenes napköziellátásban és sokféle segélyben részesítik a rászoruló cigánytanulókat. A felmentéseket az iskolák igazgatói csak az osztályközösséget erkölcsileg károsító magatartás esetében adják meg, kikötve, hogy a részükre szervezett külön foglalkozásokon kötelesek megjelenni, és osztályozó vizsgát kötelesek tenni, tanulmányaikat pedig a nyolcadik osztály befejezéséig a dolgozók iskolájában folytatni. •• Az általános tapasztalat néhány kivételtől eltekintve lehangoló. Ezek a fiatalok nem látják többet az iskolát. Nincs jogszabály, amely ebben az esetben a tankötelezettségnek érvényt szerezne. Egyetlen eszköz a meggyőzés, a társadalmi összefogás. Jelentős segítséget tudnak nyújtani a néphadsereg alakulatai az általános iskolát nem végzett bevonulóknak azzal, hogy a kétévi szolgálati idő alatt két-három osztály elvégzésére teremtenek lehetőséget. A vállalatoknál, szövetkezeteknél viszont igen eltérő a gyakorlat a tanulás támogatását illetően. Az országos felmérések alapján ezekben a szektorokban az állományi létszám 16—17 százalékának nincs meg a nyolc általánosa. Az 1973—1978 között eltelt öt év alatt például mintegy 70 600 fő került általános iskolai végzettség nélkül a munkavállalók sorába. Szívós küzdelem ellenére is ezeknek csak hat százaléka pótolja évenként a hiányos képzettséget. A feltártak alapján a tankötelezettségi törvényben foglaltak maradéktalan végrehajtása, az iskoláztatási feladatok jobb ellátása érdekében kérem az oktatási miniszter elvtársat, vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a tanköteles gyermekeket ötéves korban nyilvántartásba vegyék, így csökkenthető vagy teljesen felszámolható a kallódás lehetősége, megalapozottabb az iskolaelőkészítő munka. Az iskolai oktatás tantervi követelménye, különösen az új, korszerűsített tantervé, amelyről ma itt annyit hallottunk, figyelembe veszi, hogy az iskolába lépő gyermekek csaknem száz százaléka vagy a óvodai, vagy az iskolaelőkészítő formába kapcsolódik bele. Éppen ezért szükségszerű, hogy egyetlen gyermek se maradjon ki az egyik vagy másik folyamatból. A feltételek folyamatos megteremtésével összhangban addig, amíg az óvodai férőhelyfejlesztés lehetővé nem teszi, az óvodás korúak teljes fogadását, kötelezővé kellene tenni az iskolaelő-