Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-21

1453 Az Országgyűlés 21. ülése, 1978. március 23-án, csütörtökön 1454 tani a vásárlási körülmények állandó fejlesztésére, hiszen van pótolnivalónk. Nem mindegy az, hogy a vevő gyors, szakszerű és udvarias kiszolgálásban részesül-e vagy pedig több bosszúság éri, mint amennyi öröme a vásárlásban van. Ebben a hónapban megtartott képviselő csoportülésünk alaposan megvitatta a törvényjavaslatot és a megyénk kereskedelmi ellátottságának helyzetét, színvonalát, örömmel mondhatom, hogy Bács-Kiskun megye lakosságának áruellátása kiegyensúlyozott, javuló színvonalú és ezt a vásárlóközönség is elismeri, de ennek ellenére sem tartjuk kielégítőnek az áruellátást, mert hiánycikkeink is vannak. Megyénkre a társadalmi és gazdasági élet számos területén például a lakosság személyes jövedelmének alakulásában is egy régóta tartó felzárkózási folyamat a jellemző. Ezt példázza a kiskereskedelmi forgalmunk folyamatos növekedése is, amely magasabb az országos átlagnál. Ugyanakkor a legfejletlenebbek közé tartozik nagykereskedelmi raktárhálózatunk. Saját szakmámban a kecskeméti és a bajai vas-müszaki nagykereskedelmi vállalatok telephelyei tárolnak milliós értékeket a szabad ég alatt. A többi boltban dolgozó eladótársaimtól is hallom, hogy esetenként azért nem kapják meg például a papír és egyéb árurendeléseiket, mert a nagykereskedelmi vállalatok dolgozói néha maguk sem tudják, hogy hol van egy áruféleség a menynyezetig zsúfolt raktárban, vagy ha tudják, úgy hova rakják le róla az egyéb árukat. Ezen csak a tervezett koordinált raktár mielőbbi megépítése segíthet. Ezek olyan gondok, melyeket akkor is meg kell szüntetnünk, ha megoldásuk nehéz, mert meglétük károkat, fölösleges költségeket és vásárlói bosszúságokat okoz. A most vitatott törvényjavaslat a belkereskedelemről szól, de sok dologban túl is mutat azon, mert a gyakorlatban bizonyára a fogyasztók általános érdekvédelmi törvényévé is válik. Van és még lesz tennivaló bőven a kereskedelem berkein belül, de azon kívül is. Ezek sorából egy témát, a minőséggel is összefüggő garanciális javításokat emelem ki. örvendetesen növekszik a tartós fogyasztási cikkek eladása, melyekből átlagosan évi két és fél ezer forint értéket vásárol megyénk minden lakója. Kevésbé kedvező, de tény, hogy ezzel egyenes arányban nő a garanciális javítási igény. A hibáknak gyártási, szerelési és szállítási okok egyaránt előidézői lehetnek. A körültekintő szabályozás ismeretében az lenne elvárható, hogy a tartós fogyasztási cikk eladása után már nem lehet ügy, nem lehet probléma. A helyzet azonban más. Saját tapasztalataim, valamint a kereskedelem irányítóihoz és ellenőreihez benyújtott panaszok sokasága azt bizonyítja, hogy az érdekeltek nem, vagy nem megfelelően tesznek eleget ma sem a garanciális javítási kötelezettségeiknek. Különösen sok a panasz a bútorok, egyes importgépek, de több belföldi termék elhúzódó javítására is. Az előírt idő alatt sokszor nem javítják ki a hibás terméket arra hivatkozva, hogy nincs alkatrész. A törvény, úgy gondolom minden vásárló és eladó együttes örömére törekszik ezen segíteni. Kötelezi a termelőket, az importálókat arra, hogy csak úgy hozhatnak forgalomba árut, hogy azok üzemben tartásához, illetve javításához szükséges alkatrészekről, tartozékokról folyamatosan gondoskodnak. Tisztelt Országgyűlés! Mint kereskedelmi dolgozó kötelességemnek érzem, hogy szóljak kollégáim munkájáról. A megnövekedett áruforgalom és -kínálat mellett egyre sürgetőbben jelentkezik az udvarias és szakszerű kiszolgálás követelménye. Mint ahogy a most vitatott törvényjavaslat hangsúlyozza, nagyon fontos, hogy a kereskedelmi dolgozók az árut a vevőnek szakszerűen bemutassák. Az üzletben pillanatnyilag nem kapható áru helyett mást ajánljanak, az áru kezeléséről, használatáról megfelelő felvilágosítást adjanak. Ennek az ismereteknek a megszerzéséhez elegendő biztosítékot nyújt a kereskedelmi dolgozók szakmai képzési és továbbképzési rendszere. Mivel nemrég végeztem el a kereskedelmi szakközépiskolát, saját magamon is tapasztaltam, hogy az oktatásban hangsúlyozottan foglalkoznak az áruismerettel, az eladó és a vevő kapcsolatának ismeteivel. Az iskolából kikerülő fiatal kereskedelmi dolgozók azért még néha ellentmondást látnak a tanultak és a gyakorlat között. A fiatalok aránya évről évre növekszik a kereskedelmi szakmában. Ez biztosítéka annak, hogy ez a szakma az elkövetkezendő időszakban megújul, minőségi fejlődésen megy keresztül. Tapasztalatom az, hogy az eladók nagy többsége szereti munkáját, hivatásnak tekinti azt. Elítéli a közömbös, nemtörődöm, udvariatlan kollégákat, a vevőket megkárosító kereskedelmi dolgozókat. Külön is szeretném megemlíteni a tanyai boltokban dolgozókat, akik BácsKiskun megyében közel 150 ezer ember napi vásárlásához biztosítják az árut, nem is akárhogyan. Dicséretet érdemelnek például olyan kezdeményezések, mint amilyent a képviselői körzetem egyik nagyközségében, Kerekegj'házán tapasztaltam. Ott ugyanis több év óta teherautóra épített mozgó bolt járja a tanyákat és látja el napi cikkekkel az ott élő parasztembereket. Céljaink megvalósítása érdekében nagy segítséget jelentenek azok a szocialista brigádokban dolgozó kereskedők, akik munkájuk színvonalának további javítását határozták el. Kollégáim tudatában vannak annak, hogy milyen fontos láncszemei a tömegkapcsolat erősítésének. Társadalmi elismerésük nem csupán bérezési probléma, hanem sokszor nagyobb hiányt jelent a dolgozók erkölcsi megbecsülése. A kereskedelmi munka tervezése és szervezése során mindig a fogyasztók jogos igényeiből indulnak ki, de nem egyszer elfelejtik, hogy a kereskedő is ember. Azok a törvényben helyesen megfogalmazott jogok, melyek a fogyasztókat védik, egyértelműen bennünket, kereskedőket is védenek. Meggyőződésem, hogy a törvény elő fogja segíteni a lakossági szükségletek egyre magasabb szintű kielégítését, a fogyasztói jogok érI vényesülését. A belkereskedelmi törvényjavas50 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ \