Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1769 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1770 az iskolai és iskolán, kívüli nevelési tevékenység gazdagabbá, összehangoltabbá tételét. Mindezek érdekében bővíteni kell az óvodai férőihelyek számát, javítani az alsó- és középfokú oktatási intézmények személyi és tárgya feltételeit; biztosítani- a fejlesztések tervszerű megvalósítását, a továbbképzés színvonalának emelését, különösen az új dokumentumok alkalmazására való felkészülést, a társadalmi, népgazdasági igényeknek megfelelő 'beiskolázást, a továbbtanulásra való .felkészülést, az oktató-tnevelő munka korszerűsítését, 'az iskola kapcsolatrendszerének továbbfej lesztését. Csongrád városában a negyedik ötéves tervben kezdődött el az intézményhálózat felújítása, korszerűsítése, és az Ötödük ötéves terv végén elmondhatjuk, hogy az oktató-nevelő munka tárgyi feltétele biztosított. Gond viszont a torna ter emhiány, ami a tanulóifjúság testi, fizikai felikészítésének elengedhetetlen feltétele. A megyei tanács segít a sportudvarok megalakításában, az Egy üzem, Egy iskola-mozgalmon belül pedig a testvérüzemefctől kapnak segítséget az iskolák, de ez nem oldja meg teljesen a téli foglalkoztatás gondjait. Közoktatásunk fontos feladata e hiány pótlása. A tanácsok és a patronáló üzemek jól látják ennek szükségességét. A megyei tanács is nagy figyelmet fordít arra, hogy a VI. ötéves tervben megoldódjanak a tornateremgondok. A 60-as évek elején még sok gyermek tanult összevont osztályokból álló tanulócsoportokban, és számottevő felső tagozatos tanuló nem részesült szakrendszerű oktatásban. A hátrányos helyzet főleg a fizikai dolgozók gyermekeit sújtotta. A kongresszusi irányelv hatására kezdeményezések indultak bentlakásos körzeti mevelőintézmények kiépítésére. Az 1962/63nas tanévben hazánkban tíz diákotthont hoztak létre olyan felsős tanulók számára, akik lakóhelyük sajátos helyzete miatt nem részesülhettek szakrendszerű oktatásban. E 10 intézmény közül az egyik a csongrádi Széchenyi úti általános iskolai diákotthon. 1962 szeptemberében 37 tanyai gyermek lépett első íziben a hétközibe. A létszám később elérte a 92 főt 'is. A saját szervezésű diákotthonnak egyik következménye, hogy míg az 50^es évek elején Csongrád külterületén 16 tanyai, részben osztott általános iskolában több mint 1000 tanuló tanult, una már minden tanyai iskolát fel tudtak iszáimolni, így minden gyermek szakrendszerű oktatásban részesül. Az elmúlt 16 évben hatalmasan fejlődött az általános iskolai diákotthonok hálózata. Korszerű, modern otthonok létesültek, de ebből a korszerűsítésből városom kimaradt. A tanulók ma is tanteremből kialakított 35—35 személyes hálóban alszanak, nincs lehetőség a szabad idő jó megszervezésére, foglalkozási és szabad tantermek hiánya miatt. Sőt, a kezdetben nélkülözhető tantermekre égető szüksége lenne az iskolának. A városnak már több ötéves tervében szerepelt egy általános iskolai, diákotthon felépítése, de mindig vonal alá került. Az általános iskolai diákotthonnak még jövője van. A város lakosságának 17 százaléka tanyán él. A vonzáskörzet is növekszik. Ma már megvalósulóban van a tanyai kollégiumprogram. E program egy kis része a csongrádi diákotthon, amely kezdeményező volt, élen járt, de hatékony segítség nélkül az elmúlt 16 évben a tárgyi feltételek biztosítása területén, elmaradt a többiektől. Középfokú oktatásunkban eredményről szólhatok. Űj, korszerű szakmunkásképző intézet és szakközépiskola létesült, így a város az oktatás területén el tudja látni a középfokú központ szerepkörét. Az új komplexusnak hiányossága, hogy nincs tornaterme, ezt a közeljövőben pótolni kell. Szakközépiskoláink profilja pedagógiai, illetve ipari jellegű. Az óvónői szakközépiskolában végzett fiatalok kétharmad része elhelyezkedik, egyharmad része továbbtanul. A munkahelyek, az óvodák visszajelzései azt igazolják, hogy a felkészítés jó, a tanárok megfelelően végzik munkájukat, és így a társadalmi' igényeiknek megfelelően az óvónői szakközépiskola továbbra is jól képzett fiatalokat tud útra bocsátani. Ebben az iskolában adva vannak a feltételek arra, hogy amikor megszűnik a társadalmi) igény a középfokú óvónőképzésre, a szakközépiskola pedagógus-előképzőként működjön tovább. A szakmunkásképző és szakközépiskolák közvetlenebbül szolgálják a népgazdaság igényeit és ehhez alkalmazkodva van lehetőség arra, hogy a faipari szakközépiskolában a faipari szakon kívül a jövő évben meginduljon a gépszerelő- és karbantartóképzés, ahol a tanulók az érettségivél együtt szakmunkásképesítést is kapnak. Az új intézkedés biztosítja, hogy a korszerű termeléshez a fiatalok magasabb általános és szakmai műveltséget szerezzenek. Az iskolának széles alapú szakképzést kell nyújtania, és majd a termelőüzem készít fel a konkrét munkakörre. A helyes pályaválasztás, pályára irányítás érdekében összehangolt tevékenységre van szükség a pályaválasztási intézet, a termelőüzemek és az iskolák között. A köznevelés döntő tényezője a pedagógus — állapítja meg az oktatáspolitikai határozat. Valóban a nevelőmunkától függ, mennyiben sikerül a kitűzött célok megvalósítása, sőt nagyrészt rajtuk múlik, milyen lesz a jövő ifjúsága. A pedagógusok többsége hivatásszeretettől áthatva végzi munkáját, képes az oktatás-nevelés korszerűsítésével együtt haladni. Az erkölcsi megbecsülést nevelői, elhivatottságától függően elvárhatja. Anyagi megbecsülésével elégedett. A központi bérintézkedéssel államunk kedvező hatást tett. Nevelőink várospolitikai, céljaink megvalósításának is aktív résztvevői. Az oktatáspolitikai határozat alapján 1973ban a tanulók egészséges fejlődése érdekében tananyagcsökkentésre került sor, és vele egy időben a testnevelési órák számát is növelték. A tananyagcsökkentés egyes anyagrészek kihagyását, módosítását, átcsoportosítását jelentette. Az első időszakban a pedagógusok többsége nem látta a könnyítést, de a megvalósítás során szerzett kedvező tapasztalatok igazolták az intézkedés helyességét. A tananyagcsökkentés a közepes képességű