Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1771 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1772 tanulók szán tjéhez igazodik, és megteremti annak lehetőségét, hogy az órán sajátítsák el az anyagot. A tanítási órák jó kihasználása több szabad időt biztosít a tanulóknak, s ezt kulturált szórakozásra, sportolásra, családi programiak megvalósítására fordíthatják. A tananyagcsökkentés azt is elősegítette, hogy a különböző képességű tanulókkal differenciáltan foglalkozzunk. Míg a gyengébb képességű, íbátrányos helyzetű tanulóknál több időt fordítunk a törzsanyag elsajátítására, addig a jó képességű tanulóknak lehetőséget adunk az önálló ismeretszerzésre, érdeklődésük kielégítésére. •Nevelőink egy része nagyon sok szemléltető eszközt készített, és a tanítás során kihasználta a korszerű oktatás eszközeit. Ez bizonyos mértékben megterhelte őket, de így párosult a tananyagcsökkentés a pedagógiai szemlélet és módszerek általános fejlődésével. A párthatározat középtávú feladatai közül kiemelkedik az új tantervek bevezetése. A felkészítésben nagy szerepet vállalt a továbbképzési és módszertana intézet. Az ideiglenes matematikai tanterv bevezetése előtt két évvel kezdtek hozzá a pedagógusok felkészítéséhez. Most az új tantervek bevezetésének felkészítése van napirenden. Nagyon sok múlik ezen, mert ettől is függ, hogy az új tantervekben rejlő jobb oktatási-nevelési lehetőségek az iskolai gyakorlatban valóban realizálódjanak. Tisztelt Országgyűlés ! Nevelőmunkánkban előtérbe ikerült a személyiség tudatos formálása, kiemelt helyet kapott a világnézeti, erkölcsi, politikai nevelés. Ennek igen jelentős része a munkára nevelés, a közéletiségre nevelés. Az úttörőés KlSZnszervezetekben Végzett tevékenység nagyiban hozzájárult az egységes nevelőmunka kialakításához, az éves mozgalmak, akciók cselekedtetik a tanulókat. Mindezek a nevelési tényezők össztársadalmi célt tükröznek. Az iskola ezt egyedül megoldani nem képes, hiszen az iskolai nevelés csakis a társadalmi folyamatok részeként fogható fel. A munkára nevelés csak a fizikai és a szellemi munka gyakorlata útján valósítható meg. A nevelési tervekben már eddig is szerepelt a munkára nevelés, de eredményeinkkel nem lehetünk elégedettek. Ma már egyre több lehetőség nyílik fizikai munkára. Fontos, hogy a ta. nulókat a társadalom részéről milyen hatás éri. A termelőüzemek felelőssége igen nagy, amikor társadalmi munkaakciót szerveznek, mert a jól szervezett munka érdemben segíti az iskola nevelőmunkáját. Együtt tanítanánk az ifjúságot a munka becsülésére, a munkás tiszteletére és arra, hogy bátran vállalja a fizikai munkát. Szakmunkásképzésünkben kapjanak olyan nevelést, hogy érezzék a munkahelyen az önművelés szükségességét, ne tekintsék befejezettnek az iskolában megszerzett tudást. Szakimunkásaink segítsék a fiatalokat, 'hogy minőségi munikát tudjanak végezni, váljék számukra igénnyé, becsületté a munka. Nevelőmunkánk másik területe a fiatalok közéletiségre nevelése. Fontos tényező a család, az iskola, a .mozgalom, a munkahely és más társadalmi és tömegszervezetek. Fontos, hogy a családi nevelés olyan! legyen, ahol nem tűrik a közömbösséget, ahol azt látja a fiatal, hogy a jogok mellett ott a kötelesség, az egyéni cél mellett ott a közösség érdeke is. Az ifjúsági törvény adja a jogokat, de csak az a fiatal élhet jogával, aki kötelességét ismeri. Nevelőmunkánkat segíti az úttörő- és a KISZ-mozgalomban a vállalások rendszere. Nagyon fontos lenne úgy tevékenykednünk a társadalommal együtt, hogy ifjúságunk érdeklődővé, politizálóvá, vitatkozóvá, a közösségért tenni akaróvá nevelődjön. Ehhez az kell, hogy ne lásson közömbösséget. Minden felnőtt a maga munkaterületén álljon helyt. S ez a mondat állna előttünk mottóul: „sose feledd el, példa vagy". Befejezésként elmondhatom, hogy megyénkben továbbra is a figyelem középpontjában áll a demográfiai helyzetből adódó feszültségek levezetése. A pedagógustársadalom érzi felelősségét az ifjúság oktatásában és nevelésében. Kérjük törekvéseinkhez a társadalom segítségét. Meggyőződésem, hogy eddigi munkánk eredményeit továbbfejlesztve, olyan nemzedéket tudunk adni a jövőnek, amely cselekvő részt vállal a fejlett szocialista társadalom felépítésében. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Tóth János képviselőtársunk. DR. TÓTH JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Valóban igaz, alig van ma Magyarországon olyan család, amelyet ne érintene közvetlen közelről nevelésügyünk helyzetének alakulása. Tulajdonképpen tanulónemzet vagyunk, éppen ezért érthető, hogy a legutóbbi budapesti képviselőcsoport ülésén is szenvedélyes vita alakult ki közoktatásunk helyzetéről és a szükséges tennivalókról. Én a budapesti képviselők vitája, a választókerületem, ahol közel negyven közoktatásügyi intézmény, köztük a tanítóképző főiskola is működik, valamint személyes tapasztalatom és élményem alapján fogalmaznám meg, hogy egyetértek a miniszteri előterjesztés megállapításaival. A magyar oktatásügy az elmúlt másfél évtizedben valóban dinamikusan fejlődött, nincs okunk szégyenkezésre a világ előtt. Budapesti tényekkel, példákkal is bizonyítható, hogy oktatásügyünk jelenlegi fejlettsége is elbírja a nemzetközi összehasonlítást, annak ellenére, hogy a szülők igényei, társadalmi, gazdasági céljaink tovább ösztönöznek bennünket közoktatásunk fejlesztésére. Tisztelt Országgyűlés! A fővárosi, a kerületi tanácsok, a budapesti iskolák is jelentős feladatot oldottak meg az elmúlt másfél évtizedben. Budapesten a tanköteles korú gyermekek szinte száz százaléka beiratkozott az általános iskolába, 99 százalékuk eredményesen elvégzi 16 éves koráig, 98 százalékuk továbbtanul valamilyen középfokú oktatási intézményben. Ezek a történelmi jelentőségű eredmények soksok energiát, erőfeszítést igényeltek már eddig is oktatási kormányzatunktól. Mi, budapestiek is őszintén örülünk annak, hogy a nevelés, a közoktatás irányítása, az anyagi, a tárgyi feltéI telek javítása területén sok-sok kezdeményezés