Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1765 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1766 dést senki sem háríthatja át másra, aki társa­dalmunkért, gyermekeinkért, a holnapért fele­lősséget érez. A nevelési tényezők sorában az iskolának kiemelt szerepe, felelőssége volt, van és lesz a jövőben is. Hivatása, hogy gyújtópontja le­gyen a legtudatosabb nevelési törekvéseknek, élen járjon eszméink, növekvő erkölcsi köve­telményeink közvetítésében. A szocialista iskola: nevelő iskola. Nevelé­si céljai társadalmi eszményeinkben gyökerez­nek. Munkájának középpontjában a személyi­ség formálása, a szocialista ember nevelése áll. Szerepét akkor tölti be, ha az általa nevelt sze­mélyiségek gazdagok, színesek, kiteljesült em­beri életre képesek. Az oktató-nevelő munka akkor eredményes, ha önnevelésre, aktív önmű­velésre, sokoldalú közművelődésre készít fel. Helytelen az olyan felfogás, amely elvá­lasztja az oktatást és a nevelést, mintegy azt sugallva, hogy van külön oktató- és külön ne­velőmunka, vannak „oktató tantárgyak" és van­nak „nevelő tantárgyak". A nevelésben minden tantárgynak, minden pedagógusnak megvan a maga nélkülözhetetlen szerepe. A nevelés alap­vetően közösségi feladat. Eredményessége meg­követeli, hogy a különböző érdeklődési szakta­nárokból álló tantestület egységes legyen a ne­velési törekvésekben, a gyakorlati nevelőmun­kában. A nevelés ugyanakkor személyes feladat is, amelynek megvalósításában tág tere és nagy lehetősége van a pedagógus személyiségének. A jó pedagógus nemcsak jó oktató, hanem mint nevelő, mint ember, egész életre szóló példa­kép. Valljuk, hogy a család felelőssége a gyer­meknevelésben nem változik. A család jelenti a legközvetlenebb gondoskodást, a biztonság­érzetet, a védelmet, azt a meghitt közösséget, amelynek nevelő hatását nem nélkülözheti a gyermek, s amely nélkül az iskola sem oldhatja meg eredményesen a feladatait. Társadalmunk sokat vállal a gyermeknevelés gondjaiból. De a sokrétű gondoskodás sem helyettesítheti a szülői házat. Megértjük, hogy a szülők rend­szerint elfoglaltak, a családi együttlét ideje szűkre szabott. Nem értünk egyet azonban az olyan szülői törekvéssel, amely erre hivatkoz­va a család felelősségét megpróbálja átháríta­ni az iskolára, a társadalomra. Azt senki sem veheti át. • • Az új nemzedék nevelésében nélkülözhetet­len az ifjúsági gyermekszervezetek szerepe. Te­vékenységük szervesen beilleszkedik a neve­lési folyamatokba. Sokat tesznek, még többet tehetnek a gyermekek, az ifjúság arculatának formálásáért, a szocialista közéletre való neve­léséért. A gyermekek, a fiatalok itt kezdik meg­tanulni a közösségért végzett munkát, a fele­lősséget társaikért, saját tetteikért. Tisztelt Képviselőtársaim! Eredményes ne­velőmunka csak olyan iskolai közösségekben folyhat, amelyekben a pedagógusok és a gyer­mekek egyaránt jól érzik magukat. Az iskolai demokrácia fejlődésével nem vagyunk elége­dettek. A demokráciáról csak az a pedagógus tud hittel és hitelesen szólni diákjainak, aki maga is részese a demokratikus élményeknek, ' aki olyan közösségben él és dolgozik, ahol véle­ményére számítanak, szavára adnak. Az isko­lai élet demokratikus vonásainak a továbbfej­lesztése azért is szükséges, mert nem lehet szocialista demokráciára nevelni olyan helyen, olyan iskolában, ahol pusztán hatalmi tekinté­lyen, utasítgatáson, parancsolgatáson alapul a vezetés. Ügy sem lehet, ha csak elmondjuk a gyerekeknek, hogy mi is az a szocialista de­mokrácia. Olyan eleven közeg kell hozzá, olyan iskolai környezet, amelyben gyakorolhatják a felelős demokráciát és a demokráciával járó fe­lelősséget. A szocialista demokrácia fejlődése csakis a jogok és a kötelezettségek egységén alapulhat. A diákok már serdülő korukban ismerjék meg jogaikat és kötelességeiket társadalmunkban. Ezért átgondoltabb, az életkori sajátosságokat jobban figyelembe vevő állampolgári oktatás és nevelés szükséges. A diákok munkája, alapvető kötelezettsége a tanulás. Az iskolában kell megtanítanunk dolgozni a leendő felnőtteket, mert akit az is­kola nem nevel munkára, nem tanít meg be­csülettel, ereje megfeszítésével napról-napra ta­nulni, dolgozni, az felnőtt korában önmagával is, a társadalommal is ellentétbe kerülhet. Gyakran látjuk szép példáit a tanuló ifjú­ság felelős tetteinek, közösségi magatartásának. Mégis megesik, hogy olyankor is fogni akarjuk a fiatalok kezét, amikor már önállóan meg tudják oldani egyéni és közösségi feladataikat. Sokszor túl óvatosak vagyunk, időnként feles­legesen aggódunk. Pedig felelős felnőtté válni csak az tud, akire önálló feladatokat bízunk. Ebből a szempontból is fontos az ifjúsági és gyermekszervezetek, az iskolai önkormányzat szerepe. Tisztelt Országgyűlés! Az iskola ma már nem önmagába zárkózó közösség. Az oktatás, a nevelés átfogó és mindennapi kérdései a tár­sadalmi érdeklődés előterében állnak. Ez az ér­deklődés egybeesik az iskola érdekével. A mind igényesebb, kritikusabb közvélemény pedig jo­got formál az iskolai munkába való betekintés­re, a véleménynyilvánításra. Az iskola életének nyíltabbá válása azonban nem gond nélküli folyamat. A korábbi zártsá­gát leküzdő iskolának fiel kell készülnie a kívül­ről jövő felelős vélemények megfontolására, a jogosan bírált hiányosságok higgadt elemzésére és a megfelelő következtetések levonására. A régi tekintély pajzsai mögé behúzódnia nem lehet. Az iskolát természetesen meg kell védeni a felelőtlen bírálgatástól, a körülmények pontos ismeretét nélkülöző, az egyedi esetekből általá­nosító, felszínes beleszólástól. Ez zavarja, nehe­zíti az iskola munkáját. Az iskola dolgaihoz fe­lelősséggel, csak segítő szándékkal szabad hoz­zászólni. Ezt kívánja az oktató-nevelő munka társadalmi fontossága, a tudás tisztelete. A közvélemény felelősségét a beavatottság növelésével, a folyamatos tájékoztatással, az ok­tatásügyi döntések előtti eszmecserékkel, a ké­szülő változások alapos megindokolásával kell emelni. Azt is tudomásul kell venni, hogy az is­kolai munkának vannak olyan területei — pél-

Next

/
Thumbnails
Contents