Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1763 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978 Az iskolarendszer továbbfejlesztésének vizsgálata, távlatának megtervezése, fontos, elvégzendő feladat. Most és a közeljövőben azonban nem szervezeti változtatásokban kell előrehaladásunk feltételeit keresni, hanem a tartalmi megújulásban, a módszerek fejlesztésében, a legjobb pedagógiai tapasztalatok elterjesztésében. Ezekkel is tehetünk még további lépéseket előre a minél jobb feltételek általánossá tételében, az oktatás-nevelés színvonalának jelentős emelésében, a nehezebb körülmények között élő, a hátrányos helyzetű gyermekek tanulmányi munkájának segítésében, az egyenlőtlenségek csökkentésében. Tisztelt Képviselőtársaim! Az oktatási miniszter elvtárs részletesen szólt az új iskolai dokumentumokról. Sokat várunk az új tantervektől, tankönyvektől, joggal remélhetjük, hogy azok a korszerűbb, színvonalasabb munka alapjai lesznek. A tartalmi korszerűsítést széles körű, helyenként éles viták kísérték. Ezek során egyesek a természettudományos, mások pedig a humán ismeretek arányát szerették volna növelni a tanyagon belül egymás rovására. Az oktatáspolitika nem állíthatja egymással szembe a művelődési anyag e két nagy területét. A megfelelő arányokat tudatosan kell kialakítani. A tananyagnak egyszerre kell kielégítenie a humán és a természettudományos műveltség igényeit. Ez nem valamiféle arany középút, hanem a szocialista ember és szakember képzésének követelménye; a korszerűen művelt, sok irányban érdeklődő, a tudományos világnézet alapján gondolkodó, önálló véleményalkotásra és munkára képes, a közösségben magára találó, s a benne fejlődő egyéniség kialakulásának együttes igénye. A humán és a természettudományos, műszaki ismeretek egymáshoz való arányában a társadalom valódi szükségleteinek kell kifejeződnie. A termelés, a műszaki haladás mai követelményei megnövelték az iskolában megszerezhető matematikai, fizikai, kémiai és más ismeretek, készségek iránti igényeket. De a termelő munka az alapos szakmai ismeretek mellett széles látókört, tájékozottságot, önálló véleményalkotást feltételez. Az ember nemcsak a termelési, a konkrét munka végzéséhez közvetlenül szükséges ismereteivel, hanem a minden irányban nyitott, a valódi értékek befogadására képes személyiségével vesz részt a társadalmi munkamegosztásban, a társadalom életében. Csakis így, az emberi kultúra e két nagy területét egyesítve az iskolában és önmagunkban lehetünk, ahogy — a költő mondja — „hű meghallói a törvényeknek". A szakképzésben, a széles alapok elsajátítására kell törekedni. Az iskolának az alapozás a továbbépíthető, továbbfejleszthető ismeretek nyújtása a feladata. A szakmunkásképzésben és a szakképzés más területein is az a cél, hogy a szakma általános alapjait sajátítsák el a tanulók, amelyek birtokában eredményesen kezdhetik el életpályájukat. A helyi igényeknek megfelelő speciális és változó szakma^ ismeretek, az adott gépek kezelése, a konkrét munkafogások, csakis a munkahelyen sajátítI. október 26-án, csütörtökön 1764 hatók el, erről a munkahelynek kell gondoskodnia. Vannak ígéretes példák az iskolai és az üzemi képzés helyes tartalmi és szervezeti öszszehangolására. De még sok a tennivaló, csak az első lépéseknél tartunk. Az oktató-nevelő munka elhatározott tartalmi korszerűsítése hosszabb folyamat. Az eddig elvégzett munka alapvetően eredményes, a jövőre nézve biztató. Helyes az Oktatási Minisztériumnak az a törekvése, hogy e feladat megoldását a tapasztalatokat hasznosítva oly módon kívánja folytatni, hogy jobban bevonja a munkába a szakembereket, a gyakorló pedagógusokat, szervezettebben figyelembe veszi véleményüket, tanácsaikat, gondoskodik a legjobb pedagógiai módszerek elterjesztéséről, a pedagógusképzés és -továbbképzés fejlesztéséről. Tisztelt Országgyűlés! Nem feledkezhetünk meg arról, hogy miközben átfogó tartalmi korszerűsítést valósítunk meg, továbbra is alapkérdés az általános iskola nyolc osztályának eredményes elvégzése. Figyelemre méltó eredmény, hogy 16 éves koráig ma már az egyes korosztályoknak több mint 90 százaléka elvégzi az általános iskolát. Bennünket mégis a lemaradók nyugtalanítanak és az, hogy 14 éves korig a tanulóknak a 18 százaléka nem fejezi be a 8. osztályt. A tankötelezettség teljesítésére, az eredményesség javítására a továbbiakban is nagy figyelmet kell fordítani. Ebben mindenkinek van teendője. Az iskoláknak az alapvető ismeretekre jobb módszerekkel meg kell tanítaniuk a gyengébben induló, hátrányos helyzetű tanulókat is, biztosítva azt, hogy sikeresen végezhessék el a tanulmányaikat. A tanácsok, a társadalmi szervek, a munkahelyi kollektívák ösztönözzék és segítsék az érintett családokat, hogy törődjenek jobban gyermekeik tanulásával, jövőjével. , Tisztelt Képviselőtársaim! Az oktató- és nevelőmunka minőségi fejlesztése mellett a következő években — ahogyan arról a miniszteri expozé szólt — örvendetesen növekvő menynyiségi igényeket kell kielégítenünk. Politikai felelősségünk, hogy megfelelően gondoskodjunk a megnövekedett korosztályok képzéséről. Társadalmunknak, kormányzati szerveinknek, a helyi tanácsoknak mindent meg kell tenniök azért, hogy az elengedhetetlenül szükséges feltételek rendelkezésre álljanak, a fejlesztések megvalósuljanak. Központi Bizottságunk legutóbbi ülésén, amikor az építőipar helyzetével, valamint a lakásépítés és gazdálkodás 1990-ig szóló tervével foglalkozott, állást foglalt abban is, hogy a kapcsolódó létesítmények, közöttük az iskolák, a lakásokkal egy időben épüljenek fel. Az új otthon örömével rendszerint együtt járó óvodai, iskolai gondok megoldását ezzel jelentősen segíthetjük. Tisztelt Országgyűlés! Az új nemzedék nevelése, felkészítése az egész társadalom ügye. Ebből a fontos munkából a társadalom minden tagjának, minden intézményének, az iskolának, a családnak ki kell vennie a részét, el kell látnia a feladatát. Az ezzel járó gondokat, a törő-