Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1761 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1762 lista közösségi és magánéletre, a szabad idő hasz­nos, kulturált, értelmes eltöltésére. A megteremtett alapokon egyre jobb isko­larendszert, oktatást, nevelést valósítunk meg, azon munkálkodunk, hogy a fejlett szocialista társadalom iskoláját hozzuk létre. Tisztelt Országgyűlés! Társadalmunkat épí­tő, fejlesztő munkánkkal a valaha csak álom­képnek tűnő, igazi emberi egyenlőség elvének megvalósításán dolgozunk. E folyamatban lé­nyeges szerepe van az iskolának. Éppen ezért szocialista oktatáspolitikánknak egyik fontos feladata az iskoláztatás feltételeiben levő kü­lönbségek csökkentése, a sikeres iskolai pálya­futással az egyenlőbb esélyek megteremtése. Az ehhez szükséges valamennyi eszköz biz­tosítása még hosszabb időt, további céltudatos munkát igényel. A legfőbb feltétel adott. Az osztálykorlátokat lebontottuk, a művelődés anyagi alapjainak megteremtésében előrehala­dásunk jelentős s jó irányban változik a tár­sadalom szemlélete is. Ma még azonban na­gyok a különbségek a tanulók szociális, kultu­rális és életmódbeli körülményeiben, a családi háttér, a szülőktől kapott ösztönzés, a tanulás­hoz nyújtott segítség, az anyagi terhek válla­lásának tekintetében. A tudás megszerzésének lehetőségei még nagymértékben függnek a te­lepülési viszonyoktól és az iskolák személyi fel­tételeitől és anyagi ellátottságától. Sokat tettünk már e különbségek csök­kentéséért. Mind eredményesebb iskolai és tár­sadalmi akciók bontakoztak és bontakoznak ki, de az iskola a hátrányok mérséklésében még nem tudja szerepét a kívánt mértékben betöl­teni. Az egyenlőbb esélyek megteremtésében nagy jelentősége van az anyagi feltételek javí­tásának, a hátrányos helyzetű tanulók felzár­kóztatását gyorsító, legkiválóbb pedagógiai módszerek elterjesztésének. A segítés azonban csak akkor lehet eredményes, ha találkozik a család támogatásával és az életkorral növekvő tudatos egyéni erőfeszítéssel. Pártunk programnyilatkozata megfogalmaz­ta, hogy hazánkban tegyük általánossá a közép­fokú oktatást. Ezt a célt mennyiségi szempont­ból lényegében elértük. Az általános iskolát végzetteknek 93 százaléka továbbtanul. A tar­talmi cél megvalósításához elsősorban a szak­munkásképzés általános és szakmai színvona­lát kell emelnünk. Elindultunk ezen az úton. De még sok a teendőnk annak érdekében, hogy ez az iskolatípus megközelítse a jelenleg is to­vábbfejlődő középiskolák színvonalát. Társadalompolitikai céljainkat, így az ok­tató-nevelő munka fejlesztését is természetesen mindig a konkrét körülmények mérlegelésével, a rendelkezésre álló feltételek mellett kell meg­valósítani. Lehetnek időszakok — mint jelenleg is —, amikor bonyolultabbak a gazdasági vi­szonyaink, és ugyanakkor növekvő létszámú korosztályok iskoláztatásáról kell gondoskod­nunk. Ilyen körülmények között az iskolai anyagi-technikai feltételek megteremtésében csak mérsékeltebb ütemben tudunk előrehalad­ni, mint ahogy szükséges lenne, mint ahogy szeretnénk. Elveink, céljaink azonban válto­zatlanok, a mai feltételek mellett, de a holnapi igényeket is figyelembe véve kell munkálkod­nunk. Tisztelt Képviselőtársaim! Az önöknek elő­zetesen megküldött jelentés és az oktatási mi­niszter elvtárs expozéja összegezi azokat az eredményeket, amelyeket közoktatásunk elért. Tárgyilagos képet ad arról, hogy iskoláink mi­ként felelnek meg a mai és a holnapi követel­ményeknek. Azért helyes ez a megközelítés, mert az eddigi munkát is azzal becsüljük meg leginkább, ha gondosan számba vesszük, hogy meddig jutottunk, mire alapozhatunk a növek­vő feladatok ellátásában. Az iskolák munkája, fejlesztése mindinkább társadalmi üggyé válik. Ez segíti az oktatási rendszer egészét átfogó korszerűsítési folyamat kibontakoztatását, megteremti a fejlődés jobb feltételeit. Tanintézeteink társadalmi kapcsolatai erő­södnek. Ennek mind az iskola, mind a társa­dalom szempontjából nagy jelentősége van. Az együttműködés az iskolának azért hasznos, mert a valóság kérdéseit segíti közvetíteni a nevelő­munka számára, mert közelebb viszi a képzést a gyakorlathoz. Iskoláink sokféle konkrét se­gítséget is kapnak az üzemektől, intézmények­től, szocialista brigádoktól. Tudnunk kell azt, hogy ez a támogatás nem egyoldalú, aki az is­kolát támogatja, az az egész társadalom, s ben­ne a saját érdekeit is szolgálja, mert hozzájárul ahhoz, hogy jól képzett, felkészült, művelt fia­talok kerüljenek ki az iskola padjaiból. Tisztelt Országgyűlés! A Központi Bizott­ság 1972. évi határozata állást foglalt abban, hogyan igazodjék iskolarendszerünk a társadal­mi, a tudományos-technikai fejlődés által tá­masztott követelményekhez, a felgyorsult fo­lyamatokhoz, hogyan teljesítse feladatait még jobban a társadalommal szemben. A szocialista iskolának a tudományok va­lódi, időt álló, kiérlelt eredményeit, biztos ér­tékeit, viszonylag állandó elemeit kell közvetí­tenie diákjai számára. Ezek az oktató-nevelő munka szilárd alapjai. Az iskola azonban nem lehet csupán a tegnapi tudás átörökítője. Nem elégedhet meg azzal sem, hogy a mai tudást adja tovább. Az a hivatása, hogy az egyetemes és a nemzeti értékek őrzése, megőrzése mel­lett nyitott, rugalmas legyen a tudomány, a kul­túra új és újabb eredményeinek befogadására, s nevelje tanítványait is fogékonyságra az új ismeretek és értékek iránt. A régi iskola nem követett el különösebb hibát, amikor befejezett tudást nyújtott. Diákjait nem kellett fölkészíte­nie arra, hogy tudásukat életük, munkásságuk során rendszeresen megújítsák, hiszen a tudo­mány, a társadalom egy-egy emberöltő alatt nem, vagy csak alig változott. Korunkban le kell mondanunk a befejezett tudás ábrándjáról. Aki az életben, a munkában helyt akar állni, annak az iskolában elsajátított ismereteket fo­lyamatosan tovább kell fejlesztenie és rendsze­resen meg kell újítania. Tisztelt Országgyűlés! Egyetértünk az ok­tatási miniszter elvtárssal abban, hogy iskola­rendszerünkben megvan a tartalmi munka fej­lesztésének lehetősége.

Next

/
Thumbnails
Contents