Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.
Ülésnapok - 1975-25
1759 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1760 és tett felvételi vizsgát. A vizsgázóknak azonban majdnem a fele, pontosan 44 százaléka nem felelt meg a felvételi követelményeknek. A felvételizők több mint 6 százaléka mindkét dolgozatát elégtelenre írta. Tudjuk, hogy a jelenlegi felvételi rendszer nem mondható hibátlannak. Most folynak a korszerűsítéssel kapcsolatos munkálatok — a számok mégis azt mutatják, hogy a jelentkezők elég tekintélyes része nem komoly szándékkal és nem sok felkészültséggel adja be felvételi kérelmét, hanem szinte „divatból", mivel az érettségi bizonyítvány birtokában bárkinek joga van felsőoktatási intézménybe jelentkezni. Van egy másik gond is a gimnáziumokban, ami a felsőoktatás számára ugyancsak kedvezőtlen. Ez pedig a leánytanulók magas arányszáma. Az 1977-ben végzetteknek 65 százaléka volt leány, és ez az arány tükröződik a felsőoktatásban tanulók között, és egyik oka az egyes pályákon tapasztalható elnőiesedésnek, ami nem minden esetben kedvező. Szólhatnék még a fizikai szülők gyermekei számának alakulásáról ebben az iskolatípusban. Több esetben magam sem tudtam a tehetséges és továbbtanulásra minden szempontból alkalmas tanulók szüleit arról meggyőzni, hogy gyermeküket gimnáziumba írassák. A többség a minél előbb munkába állás mellett döntött, anyagiakra hivatkozva; mások ézt kérdezték: és mi lesz a gyerekkel, ha nem kerül be az egyetemre? Elvtársak! Én több mint 15 éve vagyok egy vidéki gimnázium igazgatóhelyettese, de még nem tudok olyan esetről, amikor az érettségivel rendelkező tanuló nem találta volna meg a számára legmegfelelőbb munkakört, pedig eddig nem nagyon készítettük fel a tanulókat a gyakorlati életre. A jövő tanévtől bevezetésre kerülő fakultatív oktatási rendszer erre nagyobb lehetőségeket biztosít. A fakultatív rendszer legnagyobb előnyét én abban látom, hogy lehetőséget ad a tanulók érdeklődési körének megfelelőbb, differenciált foglalkozásra, az általános műveltség nyújtása mellett a speciális képzésre, az oktatás-nevelés színvonalának emelésére. A gimnáziumok új nevelési-oktatási terve már a tanárok kezében van, megjelentek a fakultatív tárgyak dokumentumai, és bízunk benne, hogy ilyen előkészítés után ez a változtatás beváltja a hozzáfűzött reményeket, és a társadalom részéről jelentkező igényeknek jobban megfelel a gimnázium, és talán népszerűsége is növekszik a tanulók, szülők között egyaránt. A gimnázium iránti szimpátia további fokozását a demográfiai hullám is indokolja, ami néhány év múlva a középfokú intézményekben érezteti hatását, és minden valószínűség szerint a mainál lényegesen magasabb lesz a gimnáziumokba beiskolázottak száma. Tisztelt Országgyűlés! Ezeket a gondolatokat kívántam a közoktatás helyzetéről szóló miniszteri beszámolóval kapcsolatban elmondani. A beszámolót elfogadom és képviselőtársaimnak is elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat 15 óráig felfüggesztem. (Szünet: 13.44—15.03-ig. — Elnök: RAFFAI SAROLTA) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Győri Imre képviselőtársunkat illeti a szó. GYŐRI IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Nagy fontosságú kérdés szerepel napirendünkön. Közoktatásunk helyzete és fejlesztése közvetlenül érint milliókat, s közvetve érinti egész népünket. Az iskola az a műhely, ahol a jövőt kovácsoljuk. Az oktatás ügyével foglalkozni kettős felelősség; a ma gyermekei a holnap felnőttéi, a róluk való gondoskodás a jövőre is ható cselekvésre kötelez. Megalapításának 60. évfordulójához közeledő pártunkat küzdelmes útján mindvégig, akkor is, amikor léte forgott kockán, a jelenért és a jövőért egyaránt érzett felelősség jellemezte. A napi tennivalók közepette is mindig szem előtt tartotta a jövőt, benne az ifjúság nevelésének ügyét. Ez a felelősség vezette akkor is, amikor a XI. kongresszuson programnyilatkozatában megfogalmazta a fejlett szocialista társadalom távlatait és felépítésében a mai és a holnapi ifjúság helyét, szerepét, s hangsúlyozta a felnövekvő nemzedék oktatásának, nevelésének össztársadalmi feladatát, fontosságát. Ez fejeződik ki abban is, hogy a Központi Bizottság napirendre tűzte és átfogóan megvizsgálta 1970-ben az ifjúság, 1972-ben az állami oktatás és 1974-ben a közösségi művelődés helyzetét, s meghatározta a feladatokat. Ezek a dokumentumok — egységben a programnyilatkozattal — átfogják a tanulást, a munkát, az öntevékeny művelődést, valamint a művelt szocialista ember formálásának olyan lényeges színtereit, mint az iskola, az ifjúsági szervezet, a közművelődés intézményei, a munkahely. Az alapvető társadalmi átalakulás, amelyben élünk, formálja az iskola arculatát. Az oktatás, a nevelés pedig társadalmunk gazdasági és tudati fejlődésének egyre meghatározóbb tényezője. A szocializmus nyit utat ahhoz, hogy a közösség és az egyén érdekeinek összhangja alapján az emberek képességei mind szabadabban bontakozhassanak ki. Ezt kell segítenie az oktató-nevelő munkának. A fejlett szocialista társadalmat csak művelt, elméletileg és gyakorlatilag képzett, a korszerű világnézet és a szocialista erkölcs alapján gondolkodó és cselekvő, népüket, hazájukat szerető, más népeket becsülő, a társadalmi haladás eszméje iránt fogékony emberek tudják építeni és felépíteni. Olyan felnőttekké kell nevelnünk gyermekeinket, akik eligazodnak a világ dolgaiban, hűek társadalmi igazságunkhoz és rendünkhöz, ismerik kötelességeiket és jogaikat, helytállnak a munkában, személyes boldogulásukat a közösséget szolgálva akarják elérni. Fel kell készíteni őket a munkára, a szakmára, a hivatásra éppúgy, mint a szocia-