Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1757 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1758 erőfeszítése kevés ahhoz, hogy iskoláik helyzetén javítani tudjanak. A saját erő és a társadalmi összefogás is kevés, hogy tantermet, még inkább iskolát építsenek. Átmeneti, szükségmegoldásokat természetesen fognak találni tanácsaink, de ezeket nem tekinthetjük végleges megoldásnak. Mivel tudom, hogy az általam említett esethez hasonló az országban még sok van (például a városokban, különösen az új lakótelepeken), ezért is nagyon indokoltnak látszik a hatodik ötéves terv összeállítása során keresni annak lehetőségét, hogy a nemzeti jövedelemből a jelenleginél, ha lehet, még többet fordítsunk az általános iskolai hálózat bővítésére, hogy ezek a helyenként jelentkező súlyos gondok mielőbb enyhüljenek. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak jó gazdái az oktatási intézményeknek a megyei tanácsok. Fejér megye tanácsi testülete megvitatta és elfogadta a megye alsó- és középfokú oktatási hálózatfejlesztésének távlati fejlesztési tervét. Ennek figyelembevételével készülnek a középtávú tervek. A negyedik ötéves tervben 142 általános iskolai tanterem készült el, az ötödik ötéves tervre 232 tanterem építését hagyta jóvá a megyei tanács. Jónak tartom azt az egyre gyakrabban tapasztalható változást, amit úgy jellemezhetnék, hogy a tanterem-szemléletet mindinkább az iskolaszemlélet váltja fel. Az oktatás legfontosabb, nélkülözhetetlen feltétele kétségtelenül a tanterem, de szükség van egyéb helyiségekre, például szertárakra, ahol szemléltető anyagok, kísérleti eszközök tárolhatók. Csak az iskola a maga teljes felszereltségével biztosíthatja az oktató-nevelő munka optimális tárgyi feltételét. Ezért is örülök annak az iskolaépítési akciónak, amely a könnyűszerkezetek felhasználásával Székesfehérváron megkezdődött. Két tizenhat tantermes általános iskola készült el ebben az évben. Igaz, hogy ez drágább a hagyományos építési módnál, de lényegesen gyorsabban kivitelezhető. A megyei tanács oktatáspolitikával kapcsolatos munkájának még egy mozzanatát emelném ki, mégpedig azt, hogy igyekszik biztosítani a folyamatosságot a két tervidőszak között, és már most készíti elő azokat a beruházásokat, amelyek eredményeként a hatodik ötéves tervnek már az első évében átadásra kerülhetnek új tantermek, új iskolák. Erre a folyamatosságra nagy szükség van, mert a mi megyénk sem tartozik a jól ellátottak közé, hiszen 1,33 csoport jut egy tanteremre, az országos 1,25-tel szemben. Tisztelt Országgyűlés! A másik téma, amiről szeretnék szólni, az általános iskolát végzett tanulók pályaválasztásához kapcsolódik, de alapvetően a gimnáziumokat érinti. Ezzel öszszefüggésben a beszámolóban a következő megállapítást olvastam: „A tanulók érdeklődése már hosszabb ideje nagyobb a szakközépiskola iránt." Ebben természetesen a szülők érdeklődése is tükröződik. A szakközépiskolák népszerűsége érthető, hiszen ez az iskolatípus szakmát ad és érettségi bizonyítványt. Mivel a szakközépiskolák befogadóképessége, a tudatos fejlesztés eredményeképpen, nagyobb a gimnáziumokénál, szükségszerű, hogy a szakközépiskolába jelentkeznek többen. Az elmúlt tanévben az első osztályosok 57,6 százaléka szakközépiskolában, 42,4 százaléka gimnáziumban kezdhette meg tanulmányait. Csakhogy a jelentkezési arány lényegesen eltér a beiskolázási aránytól. Az én választókörzetemben az idén végzett 8. osztályos tanulók továbbtanulási szándéka a következőképpen alakult : szakmunkástanulónak jelentkezett a tanulók 50 százaléka, szakközépiskolába 34 százaléka és gimnáziumban mindössze tíz százaléka kívánt továbbtanulni. Ehhez még hozzá kell tennem, hogy gimnázium működik a járás területén, míg szakközépiskola — egy kivételével — a járás, illetve a megye határain túl található. Lehet, hogy országosan nem ilyen kedvezőtlen a gimnáziumot választók aránya, mert különösen a tagozatos osztályokba mindig akadt bőven jelentkező, mégis úgy érzem, hogy a diákok és a szülők körében egyaránt tapasztalható bizonyos fokú elfordulás ettől a nagy hagyományokkal rendelkező iskolatípustól. Most, hogy a következő tanévtől kezdve tagozatos osztályok már nem indulnak, néhány speciális tagozattól eltekintve, félő, hogy tovább csökken a gimnáziumok népszerűsége. Mivel a szakközépiskolák befogadóképessége csak meghatározott számú tanuló felvételét biztosítja, az elutasítottak gimnáziumba kerülnek, és ezek nyilván nem a legjobb tanulók. A szakközépiskolába fel nem vettek mellett a gimnáziumba járnak még azok a tanulók, akik gyenge tanulmányi eredményük miatt meg sem kísérlik a szakközépiskolába való jelentkezést, és természetesen gimnáziumba kérik felvételüket azok a tehetséges tanulók, akik valamilyen felsőoktatási intézményben kívánnak továbbtanulni. Az ilyen heterogén tasulói öszszetétel komoly gondot jelent a gimnáziumokban tanító tanároknak, mert a tanulók egy része a maximális felkészítést igényli, a másik része — ez a többség — a minimummal is megelégszik. Az 1972-es párthatározat szerint a gimnázium feladata elsősorban a továbbtanulásra való felkészítés lenne, de a tovább nem tanulókat is fel kellene készíteni a gyakorlati életre. Ezt a kettős feladatot a gimnázium eddig nem tudta teljesíteni. Ez a megállapítás az írásos anyagban ugyanígy szerepel. A felsőoktatási intézményekbe felvettek több mint kétharmada a gimnáziumokból kerül ki, hiszen a szakközépiskolákból csak a szakiránynak megfelelő intézménybe való jelentkezésnek van meg a reális feltétele. Ezért most is, és a jövőben is a gimnáziumokon múlik, hogy milyen lesz a felsőfokú intézményekben továbbtanulók felkészültsége. A gimnáziumokból kerülnek ki zömmel azok, akikből majd orvosok, jogászok, pedagógusok lesznek. Látszólag a felsőoktatási intézményeknek bő választék áll rendelkezésre a legjobbak ki- ' választására, hiszen évről évre többszörös a jelentkezők száma. De érdemes a számok mögé tekinteni. Az 1977-es tanév végén a 45 800 érettségizőből (ebben a szakközépiskolások is benne vannak) 20 600 fő jelentkezett továbbtanulásra 70 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ