Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1755 Az Országgyűlés 25. ülése, 1 Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy végezetül kifejtsem gondolataimat az oktatásirányítás, a felügyelet kérdésében. Országos felmérés, de megyei tapasztalataink is igazolják, hogy a felügyelet fluktuációja a kívánatosnál erősebb. Az általános felügyelők többnyire 5 éven belül új munkahelyre távoznak. Hasonló gondokkal küzdünk a szakfelügyelők esetében is, amelyeknek megoldása a színvonalas tartalmi munkának alapvető feltétele. Megítélésem szerint mind az általános, mind a szakfelügyelői pálya presztízsveszteségének kettős oka van. Az általános felügyelők anyagi helyzete többnyire rosszabb, mint az általuk irányított pedagógusoké. Módszertanilag sincs biztosítva továbbfejlődésük, mert elszakadnak az iskolai gyakorlati munkától. Ahhoz, hogy visszaadjuk a pálya presztízsét, fel kell oldani ezeket az ellentmondásokat. Javasolom, hogy az általános felügyelők kapjanak munkahelyükön alapbérükön kívül pótlékot, ami tükrözné beosztásuk fontosságát és egyben feloldaná azt a feszültséget, amely a felügyelők és az általuk irányított pedagógusok jövedelme között van. Ezenkívül engedélyezni kellene, hogy néhány órában taníthassanak. Pótlékukat pedig olyan szinten kellene megállapítani, amely arányos a végzett munkával. Kérem a minisztériumot, hogy a szakfelügyelet szerepét vizsgálja felül, s hozzon intézkedéseket a felügyeleti munka presztízsének visszaállításának érdekében. Mindent összevetve a közoktatás SzabolcsSzatmárban is az országos előrehaladással együtt időarányosan fejlődött. Ennek alapján javasolom, hogy a jövő alapozása érdekében az ország jelenlegi gazdasági helyzetében is maradjon kiemelt terület. A beszámolót elfogadom, képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik Káli Ferenc képviselőtársunk. KÁLI FERENC: Tisztelt Országgyűlés! A közoktatás helyzetéről szóló beszámoló írásos anyagával és a miniszter elvtárs által előterjesztett szóbeli kiegészítővel egyetértek. A tárgyalt anyag olyan, ami mindenkiben, de különösen az oktatással, neveléssel hivatásszerűen foglalkozókban, akikhez én magam is tartozom, nagyon sok gondolatot ébreszt. Ezért nem volt könnyű kiválasztanom azokat a területeket, amelyekre egy rövid hozzászólás keretében ki lehet térni. Végül két téma mellett döntöttem, és csupán ezekkel kapcsolatos észrevételeimet, választókörzetemben szerzett tapasztalataimat szeretném elmondani. Mondanivalóm első része a beszámoló következő megállapításához kapcsolódik. A tanácsok felelős gazdáivá váltak a rájuk bízott intézményeknek. Ez így igaz. A helyi tanácsok és a megyei tanács is jelentőségének megfelelően foglalkoznak területük közoktatásának kérdéseivel. Az új tanácstörvény megjelenése óta, de különösen az 1972-es párthatározat hatására az oktatás, nevelés kérdése társadalmi ügy lett. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy 8. október 26-án, csütörtökön 1756 megkülönböztetett törődést tapasztaltam én is választókerületem minden községében. A helyi tanácsok évenként rendszeresen napirendre tűzik a területükön működő oktatási intézmények helyzetének vizsgálatát. Nagy érdeklődés kiséri a tanácstagság részéről ezt a témát, hiszen a testületek tagjai számára sem közömbös, milyen körülmények között tanulnak gyermekeik az iskolában. Ma már teljes egyetértés van akkor, ha az oktatás tárgyi, személyi feltételeinek javításáról kell dönteniük a testületeknek. Tanácsaink anyagi lehetőségeikhez mérten igyekeznek biztosítani az intézményekben folyó munka zavartalanságát. A pénzmaradványok, a megtakarított pénzeszközök jelentős részét az oktatási intézmények korszerűsítésére, az oktatónevelő munka hatékonyságát szolgáló eszközök beszerzésére fordítják. Nagy szerepet vállalnak tanácsaink az iskolák igazgatóival együtt a társadalmi erők mozgósításában, kommunista műszakok szervezésében, az egy üzem — egy iskola mozgalom hatékonyságának növelésében. Milyen kézzelfogható eredményei vannak ennek a megkülönböztetett törődésnek? Javult az iskolák felszereltsége, sportpályák, sportudvarok létesültek, a karbantartási munkák is tervszerűbbé váltak, ahol erre lehetőség volt, bővítéssel, átalakítással igyekeztek a tantermek számát növelni. Jelentősnek ítélem azt az erőfeszítést, amelyet tanácsaink a pedagógusok lakáshelyzetének javítása érdekében tettek. Az elért, jelentős fejlődés ellenére, sajnos, nem csökkentek az egyes községek oktatási intézményei között meglevő különbségek olyan mértékben, ahogy ezt szerettük volna. Ennek többnyire objektív okai vannak. Egyik, hogy már induláskor nagyon eltérőek voltak az oktatás tárgyi feltételei és a különbségek felszámolásához hosszabb idő szükséges; egy másik ok a lakosság számának növekedése, illetve csökkenése az egyes községekben, ami gyorsabb volt a számítottnál. Még olyan kis területen is, mint az én választókörzetem, ami Fejér megye egyik járása, nagy a differenciáltság. És a statisztikai átlagok eltakarják a meglevő feszültségeket, a helyenként jelentkező súlyos gondokat. Csak egyetlen példát erre: Választókörzetem 18 iskolája közül 14-ben egyműszakos tanítás folyik. A tanulócsoportok létszáma húsz fő körül alakul, ezekben az iskolákban a várható tanulólétszám-növekedés sem fog különös gondot okozni, legfeljebb az osztálylétszámok lesznek magasabbak. Ugyanakkor négy iskolánál már jelenleg is gondok vannak a tanulók elhelyezésével. Kétműszakos tanítás van ezekben az iskolákban és az elsőmásodik osztályok létszáma megközelíti a negyven főt. És ebbe a négy iskolába jár a járás összes tanulóinak 45 százaléka. Ezek az iskolák a gyorsan fejlődő nagyközségekben vannak, ahol a demográfiai hullám következtében a tanulócsoportok száma évről évre növekszik, ami a tantermek számának a növelését tenné szükségessé. S ezekben a községekben a napközi iránti jogos igényeket — mivel ehhez is tanterem kell — csak részben lehet kielégíteni. Az ilyen helyzetben levő tanácsok minden