Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1751 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1752 dagógusról azt tartják, hogy közéleti ember is. Ez igaz, de nem értünk egyet azokkal, akik annyi közéleti terhet raknak rájuk, amennyitől az iskolai munka háttérbe szorul. Ma itt elsősorban az oktatási, nevelési reform tartalmi kérdéseiről szólunk, mégis úgy gondolom, hogy ezzel szorosan összefüggenek a tárgyi és személyi feltételek is. Jogosultságot érzek arra, hogy néhány szót erről is szóljak. Valamennyien ismerjük országunk gazdasági helyzetét. Azt is tudjuk, hogy nem kevesek a gazdasági gondjaink. Tudjuk, hogy a külgazdasági változások negatív hatása befolyásolja a fejlesztési lehetőségeket is, mégis elmondom, nem lehetünk olyan gazdasági helyzetben, hogy az oktatásügy fejlesztését szolgáló feltételeket ne teremtsük elő. Ne hasson dicsekvésnek, ha azt mondom, hogy Pest megyében az ország gazdasági helyzetének ismeretében dolgozunk a kitűzött célok eléréséért. Tudjuk, hogy ezzel segíthetjük a párt és a kormány ilyen irányú tevékenységét. A megye lakossága, az üzemek, a szövetkezetek és a társadalmi szervezetek sokat segítenek és sokféle módon abban, hogy az épületberuházások határidő előtt és az átlagosnál alacsonyabb bekerülési költséggel valósuljanak meg. Nyugodtan állíthatom, hogy a tanterem és óvodai férőhelyépítés a megye legfontosabb településfejlesztési feladata lett. Gyors munkánk alapja az a kezdeményezés, amely a toldaléképítkezések és új technológiák bevezetésével az olcsóbb, áthidaló megoldásokat alkalmazza széles körben. Felépült az első komplett, nyolctantermes FORFA-iskola a megye északi részén, Püspökhatvanban. Bekerülési összköltsége 7,5 millió forint volt, amelyből a lakosság társadalmi munkája és hozzájárulása 2,5 millió forint, így a 8 tantermes iskola 5 millió forintjában van a népgazdaságnak. Csaknem 100 iskolai tanterem és 500 óvodai férőhely épül így folyamatosan Pest megyében. Ma még vannak, akik vitatják, esetenként lebecsülik ezt a megoldást, valamiféle kétélű fegyvernek tartják, s azt kérdezik, mi lesz velünk akkor, amikor majd „ki kell váltani" ezeket az épületeket. Válaszunk ezekre a kétkedésekre a következő. A mostani gazdasági helyzetben, amely egy demográfiai csúccsal is párosul, nagyszerűen átsegítenek ezek az épületek bennünket a gondokon. Központi fűtéses, kulturált körülményeket biztosítanak, és ma már esztétikailag is kifogástalanok. Amikor eljön az idő, hogy a helyiségek felszabaduljanak a túlzsúfoltság alól, akkor közművelődési és egyéb művelődésügyi célokra is felhasználhatók lesznek. A gyártó cég, a Soproni Faforgács Feldolgozó Vállalat egyébként több évtizedre garantálja az épületek időt állóságát. Anyagi erőink ésszerű átcsoportosításával, koncentrálásával, a lakosság társadalmi munkájának igénybevételével nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy a kellő számú tantermet biztosítsuk a megyében. Szeretnénk elkerülni a hármas váltást az iskoláinkban. Ez nem kis feladat, mivel ismeretes, hogy Pest megyébe évente 12—14 ezer ember költözik be távoli vidékekről. Az országos átlagnál magasabb a születési arányszám, 180 ezer ember jár be naponta Budapestre dolgozni, és Pest megyében, Budapest .környékén új lakótelepek egész sora épül. Ehhez a célunkhoz, tervünkhöz, tehát a hármas váltás elkerüléséhez kérjük az összes érdekelt szerv támogatását. A demográfiai helyzet és a tananyag változására kellő rugalmassággal válaszolt a pedagógusképzést illetően az Oktatási Minisztérium az ötödik ötéves terv során. Ezen a helyen is köszönetet mondunk a középfokú óvónőképzés Pest megyei felgyorsításáért. Nagykőrös, Gödöllő és Fót ma már megfelelő számban és képzetten adja az óvónőket a megyének. Ez csökkenteni fogja a (képesítés nélküli óvónők igen magas arányát. A megye büszkesége, új szerzeménye a zsámbéki tanítóképző. A tanítóképző főiskola kihelyezett tagozatán ma már 150 Pest megyei tanítójelölt készül pedagógushivatására. Ezzel több évtizedes gondunk megoldásához kaptunk segítséget. A tagozat továbbfejlesztése és a felsőtagozatos tanárképzés gondjainak Pest megyei megoldása további figyelmet igényel. Kérem az Oktatási Minisztérium segítségét és figyelmét. Kedves képviselőtársaim! Az írásos és szóbeli előterjesztéssel egyetértek, az előterjesztést képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Kelemenné Balogh Katalin képviselőtársunk felszólalása következik. KELEMENNÉ BALOGH KATALIN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Képviselőtársaim! Az oktatási miniszter elvtárs beszámolója 13 év eredményeit összegzi. A beszámolót olvasva arra gondoltam, hogy 1965-ben éppen elvégeztem általános iskolai tanulmányaimat, majd a középiskolát és végül szereztem egy tanári diplomát, öt éve már mint gyakorló pedagógus dolgozom. Tehát a katedra mindkét oldaláról figyelemmel kísérhettem a közoktatás helyzetét, alakulását. Engedjék meg, hogy hozzászólásomban rövid tájékoztatást adjak azokról az eredményekről, amelyeket megyénkben, Szabolcs-Szatmárban értünk el az oktatásügy területén. Ügy gondolom, érdemes szólni arról a szemléletváltozásról, amely nálunk is végbement 1972 óta. Ma már szinte megyénk egész lakossága előtt nyilvánvaló, hogy hosszú távon az oktatás korszerűsítése a legbiztosabban megtérülő befektetés. Amit ma az iskolahálózat korszerűsítésére fordítunk, az 15—20 év múlva mint konkrét gazdasági haszon realizálódik azoknak a mai tanulóknak a termelésbe állításával, akiket egy korszerű, szélesebb körű ismeretet adó iskolarendszerben készítettünk fel. Ez a szemléletváltozás, valamint iskolaügy segítésének országos intézkedései és a helyi elképzelések találkozása aktivizálta megyénk társadalmát, összefogásra ösztönzött mindenkit. A társadalmi összefogás óvodai helyekben, általános iskolai tantermekben, szabadtéri sportlétesítményekben, s egyéb, a nevelő-oktató