Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-21

1449 Az Országgyűlés 21. ülése, 1978. március 23-án, csütörtökön 1450 sült. Érden 1970-ben már 31 000-en laktak, jelenleg pedig már 47 000 ember otthona. Ezért nem véletlenül nevezik Európa legnagyobb falujának. Még tovább súlyosbítja a gondokat, hogy hétvégeken további 10—15 ezer víkendezővel növekszik a lakosság száma, de fogalmazhatnám úgy is, a vásárlók száma. Űj lakótelep épül Erden, amelynek nagyon örülünk. Ha elkészül a VI. ötéves terv végére, 6000 embernek ad új otthont. Ez azonban a fejlődésnek csak az egyik perspektívája. A másik: Érden még mintegy 7000 telek vár beépítésre. Ha továbbra is évente 600—700 családi ház épül, ez az elmúlt évek átlaga, valamint a jelenlegihez hasonló arányban folytatódik tovább a beköltözés az ország távoli megyéjéből és a nyugdíjasok egyre gyakoribb kitelepülése a fővárosból, akkor a VI. ötéves terv végére Érd lakossága eléri a 70 000-et. Tisztelt Országgyűlés! Mindezt azért mondtam el, hogy érzékeltessem és bizonyítsam kérésem jogosságát, sürgősségét. Ugyanis ezzel a dinamikus népességnövekedéssel nem tartott lépést Érd üzlethálózatának fejlődése. Jelenleg országosan ezer lakosra 332 négyzetméter eladótér jut. Ennél lényegesen jobb a helyzet Budapesten 370 négyzetméterrel, lényegesen rosszabb viszont Pest megyében, ahol 244 négyzetméter az ezer lakosra jutó eladótér nagysága. Érden ezer lakosra már csak 150 négyzetméter eladótér jut, ami 84, zömében kicsi, korszerűtlen üzletből tevődik össze, melyek átlagos nagysága még a 100 négyzetmétert sem éri el. Köztudott, hog'y ma egy kisebb vidéki áruház optimális eladótere 400—600 négyzetméter. Tudják ezt az érdi választóim is, akik közül 18 000-en utaznak naponta dolgozni Budapestre, s ennek következtében igényeik is fővárosi szintűek. Bizakodva várják, hogy az új törvény segít majd gondjaik megoldásában, a vásárlási körülményeik javításában. Az agglomerációs övezet kereskedelmi hálózatának fejlesztése ugyanakkor javítaná a fővárosi lakosság vásárlási körülményeit is. Mire alapozom ezt? Jelenleg Budapest 19 százalékos népességarányához képest az országos élelmiszer-forgalomból és az iparcikk-forgalomból is mintegy 31—31 százalékkal részesül és ez bizonyítja, hogy nagyon sok vidéken élő ember ma még a fővárosban kényszerül vásárolni. A Budapest környéki övezet 3,3 százalékos népességarányához képest az élelmiszer-forgalomból 2,9, az iparcikk-forgalomból pedig csak 1.4 százalékkal részesül. Nem sokkal jobb az arány Pest megye fővárostól távolabbi területein sem. Ezt az üzlethiányok okozzák. Ha tehát a főváros környéki települések üzlethálózatát fejleszteni tudjuk, ezzel az említett arányszámok, a népesség és a forgalom aránya kedvezőbben alakulnának, csökkenne a zsúfoltság a budapesti üzletekben is. Azt tapasztalom, hogy a belkereskedelmi tárca irányítói Budapest környékének jobb kereskedelmi ellátását, a hálózatbővítést és a vásárlási körülmények javítását politikai kérdésnek tekintik. Ez garancia az elmaradások gyorsabb ütemű megszüntetésére. Kérem miniszter elvtársat, hogy a törvény végrehajtása során az általam elmondottakat kísérje figyelemmel és mielőbbi kedvező döntésével az érdi áruház három éve húzódó támogatási problémájában legyen segítségünkre. Az áruház építését mi felelősséggel vállaljuk. A törvényjavaslatot elfogadom és a tisztelt képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Kosztolánczi Jánosné képviselőtársunk felszólalása következik. KOSZTOLÁNCZI JÁNOSNÉ: Tisztelt Országgyűlés ! Azt hiszem, hogy a belkereskedelmi törvényjavaslat vitájakor kevesen vannak azok, akik közömbösek az itt elhangzó felvetések és javaslatok iránt. Ügy gondolom, hogy mindenkit érdekel az a törvény, amit ma itt megvitatunk és elfogadunk, hogy mennyire szolgálja majd lakosságunk jobb és színvonalasabb ellátását, hiszen végső soron mindenki vásárló. Ezt a nagy érdeklődést és mély felelősségérzetet tapasztaltam megyénkben azokon a tanácskozásokon, amelyeket a Hazafias Népfront szervezett az elmúlt év végén. Ezeken a vitafórumokon egyaránt részt vettek kereskedelmi szakembereink és lakosságunk képviselői. Rendkívül élénk véleménycsere folyt, sok olyan javaslat elhangzott, amelyet a mai vitánk alapját képező előterjesztés már tartalmaz is. Nagyon sokan szóltak hozzá olyan kérdésekhez, amelyek közvéleményünket állandóan foglalkoztatják. Ilyen például a 17. § (1) bekezdése, ahol az alkatrészekről és a tartozékokról való folyamatos gondoskodást írja elő a javaslat. Remélem, hogy ennek a pontnak a végrehajtását, ellenőrzését az összes érintett szerv kiemelten fontos feladatának tekinti és így nagyon sok vásárló szabadul meg fölösleges boszszúságtól és többletkiadástól. JJgyanakkor sok, egyébként még használható, alkatrész hiánya miatt javíthatatlan eszköz ismét részt vehet a termelésben, a szolgáltatásban és segítheti a háztartások munkáját. Ezt pedig az egyén és a társadalom érdeke egyaránt megköveteli. Ugyancsak ide sorolom a 22. § (1) bekezdését, melyben a vásárlók kötelező tájékoztatását írja elő a törvény az áruk felhasználását érintő lényeges kérdésekben. És ettől teszi függővé a termék forgalomba hozhatóságát. Bár ezeknek az előírásoknak egy részét korábban is tartalmazták különféle rendelkezések, de törvényerőre emelésük feltétlenül szükséges volt. Ebből a gondolatból kiindulva a törvény fő jelentőségét abban látom, hogy eddig nélkülözött jog forrását teremti meg a belkereskedelmi ágazatnak, annak tevékenységét a sok évtizedes tapasztalatok felhasználásával keretszerűen szabályozza. Megfelelő alapot nyújt az ágazat fejlődő és magasabb színvonalú tevékenységéhez. Pozitív vonása, hogy nemcsak a forgalmazás kérdéseit érinti, hanem bizonyos keretek között tárgyalja annak feltételrendszerét és mindezt a lakosság ellátásának szemszögéből teszi. A belkereskedelmi törvény természetszerűen nomatív jellegű. Az ország különböző területein eltérő feltételek és adottságok között