Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

978. október 26-án, csütörtökön 1734 1733 Az Országgyűlés 25. ülése, 1 nek és tovább folytathassák tanulmányaikat a felsőoktatásban. Oktatáspolitikai céljainknak megfelelően emelkedett a szakközépiskolába jelentkezők száma és az itt tanulók aránya ma már megközelíti a középfokon továbbtanulók egyharmadát. A nagy hagyományú közgazdasági, postaés vasútforgalmi, kereskedelmi, egészségügyi szakközépiskolák mellett rendkívül népszerű lett az óvónői szakközépiskola, melyet az óvónőhiány megszüntetése végett hívtunk életre. Az ipari és mezőgazdasági szakközépiskolák többsége új képzési cél alapján dolgozik, tanulói négy év után érettségizett szakmunkások lesznek. Ez év őszén vezettük be az új képzési célnak megfelelő tanterveket. A tantervek kialakításakor azt is figyelembe kellett vennünk, hogy a szakközépiskolák szakirányú továbbtanulásra is felkészítsék az arra alkalmas tanulóikat. Sok vitával járó, nehéz feladat volt olyan tanterveket kialakítani, melyek mind a szakmunkásképzési célnak, mind a szakirányú továbbtanulásnak megfelelnek. Az új tantervekkel összefüggésben módosítani kell egyetemi, főiskolai felvételi vizsgáinkat, hogy mind az írásbeli, mind a szóbeli vizsgákon az eddiginél jobban figyelembe vegyük; a jelentkező fiatal szakközépiskolát vagy gimnáziumot végzett-e. Az a célunk, hogy arányos munkamegosztást teremtsünk a szakmunkásképzők és a szakmunkásképzési célú szakközépiskolák között. Ez azt jelenti, hogy a jövőben szakközépiskolai keretekben azokra a szakmákra készítjük fel a tanulókat, amelyek nagyobb elméleti megalapozást kívánnak. A szakközépiskolák tárgyi, személyi, pedagógiai feltételei, valamint a népgazdaság eléggé fel nem térképezett távlati munkaerőigénye ma még nem tette ezt lehetővé. Sok szakmát oktatnak párhuzamosan még a szakközépiskolákban és a szakmunkásképzőkben. A Munkaügyi Minisztériummal együtt megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk a szakmunkásképzési célú szakközépiskolákra. Vizsgálnunk kell, hogyan válnak be a gyakorlatban az új tantervek, hogyan állnak helyt a végzett szakmunkások, tapasztalatokat kell szereznünk arról, hogy a szakirányú továbbtanulást miként befolyásolják ezek a lépések. 1972 óta egyre erősödő felismerés, hogy az ipar, a mezőgazdaság fejlődését az iskola akkor szolgálja a legjobban, ha nem szűk határú ismeretekkel felruházott, egyoldalú szakembereket bocsát ki, hanem széles szakmai alapozást, konvertálható, továbbfejleszthető tudást nyújt. Az adott, konkrét munkakörre való betanítás az üzemek, munkahelyek feladata. Miközben általánosan erősödik ez a felismerés, egyes helyeken ma is a pillanatnyi napi igények kielégítését várják, követelik az iskolától, a szakmai képzéstől. Van, ahol vita folyik a technikusképzésről is, annak ellenére, hogy ma már kialakult a helyes álláspont: a szaktárcák szakmai követelményei szerint, az általuk szervezett tanfolyamokon kell technikusi képzettséget biztosítani azoknak a szakmunkásoknak, akiknek már legalább kétéves szakmai gyakorlatuk van. A tanfolyamok bázisai természetesen lehetnek a szakközépiskolák. E munka melletti és az ehhez kapcsolódó tanfolyamoknak azonban figyelembe kell venniök az ipari és a mezőgazdasági szakközépiskolák megváltozott képzési céljait is. A megoldás részleteinek kimunkálása a képzésben érdekelt szaktárcák feladata. A gimnáziumi képzés fő céljai nem változtak, s a tantervi munkálatok, amelyek az elmúlt években a tartalmi korszerűsítés érdekében folytak, e célok eredményesebb elérését hivatottak biztosítani. 1979 őszétől a gimnáziumok első osztályában szintén új tantervek szerint kezdődik a tanítás. A tanulmányok utolsó két évében belépő fakultatív oktatással erősíteni kívánjuk a felsőfokú továbbtanulásra való felkészítést. Módot nyújtunk arra is, hogy a tovább nem tanulók munkába állását jobban segítsük anélkül, hogy a gimnázium átvállalná a szakmai iskolák feladatát. A fakultatív oktatás az idegen nyelvek tanulásához, a tanulók érdeklődésének kielégítéséhez — úgy véljük — a korábbinál jobb lehetőséget és feltételeket biztosít. Tisztelt Országgyűlés! Minden iskolatípusban megkezdtük vagy előkészítettük az új oktatási-nevelési tervek bevezetését, lényegében megtartva a társadalmi és a természettudományi ismereteket adó tantárgyak arányát. Tudatosan törekedtünk arra, hogy a különböző tantárgyakhoz kötődő oktatás és nevelés minél jobban szolgálja a fiatalok szocialista állampolgárrá, közéleti emberré való nevelését, erősítse az internacionalizmusba ágyazott hazaszeretetüket. Minden iskolatípusban külön gondot fordítunk a magyar nyelv és irodalom, a történelem oktatására, hiszen ezeknek semmi mással nem pótolható szerepük, jelentőségük van a felnövekvő új nemzedékek helyes történelmi tudatának, szocialista jellemének alakításában. A tantervi munkálatok, a tankönyvek megírása során értékes segítséget kaptunk a Magyar Tudományos Akadémiától, a pedagógusoktól, a szülőktől, a munkahelyek érdekelt és érdeklődő dolgozóitól, egész közéletünktől. A következő évek egyik legfontosabb feladata, hogy figyelemmel kísérjük elképzeléseink gyakorlati megvalósítását, ellenőrizzük tankönyveink használhatóságát, segítsük a pedagógusok megújulási készségét. Felkészültnek kell lennünk ahhoz, hogy szükség esetén időben tudjunk változtatni, javítani. Minden újnak érési, kifutási időre van szüksége. Kérjük a társadalom, elsősorban a szülők megértő türelmét, támogató, alkotó segítségét. Tisztelt Országgyűlés! Feladatainkról szólva két tartalmi kérdésről, ha röviden is, de külön szeretnék beszélni. A tanulók túlterhelésének csökkentésére több intézkedést léptettünk életbe 1972 után. Közelítettük egymáshoz az érettségi és a felvételi vizsgákat. A gimnazistáknak a korábbinál kevesebb tantárgyból kellett érettségizniük, illetve csökkentettük a kötelező vizsgák tárgyát, számát, és növeltük az érettséginél a választási lehetőségeket. A hatás kettős jellegű. Való-